Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-07-11 / 14. szám
w I \ nagy magyar Alföld északi részén, ahol már közelről látszik a Mátra hegység is, sajátos földrajzi, néprajzi, etnikai tájegység a Jászság. Különös történelmi múltjának emlékeit e vidék központja, Jászberény őrzi. E város híres közgyűjteményét, a Jász Múzeumot évente százezernyi ember keresi fel, hogy ismerkedjék hazánk e területének sajátos történelmi múltjával, főként pedig azért, hogy megcsodálja nemzeti történelmünk egyik híres ereklyéjét, a Lehel kürtjét, amely évszázadok óta féltve őrzött kincse e városnak. Sok-sok híresség után jeles nemzeti költőnk, Petőfi Sándor képzeletét is megragadta e kürt - (Petőfit rokoni szálak is fűzték Jászberényhez) -, s ebből az ihletből egész versciklus született, amely Lehel kürtje és Lehel vezér történelmi szerepét idézi népünk emlékezetébe. Sokan ma is szívesen idézik Petőfi Sándor ide vonatkozó ismertebb sorait - villantsunk fel itt néhányat a kevésbé ismertek közül: „Melyik szerelmes nem választ A számtalan közül egy csillagot, És melyik költő nem választ magának A számtalan közül egy bajnokot?. .. Ezt Toldy Miklós, azt Kont lelkesíti; Ki a vitéz, ki engem föltüzel? Ki e vitéz: - a kürtharsogtatással Országokat reszkettető LEHEL!” Jászberény városáról pedig Petőfi Sándor megörökíti, hogy „ ... van abban egy kürt, van annak nagy híre, Akkora, hogy nem fér a jászok földjére, Kiterjed éjszak, dél, nyugat és keletre, Mint a Tisza, mikor szűk a medre; Terjed a némettől a székely világig, A lengyel határtól egész a horvátig. ” A Lehel kürtje, amely évszázadok óta féltve őrzött kincse Jászberénynek, ma is titkok forrása, múltjának, történetének számos mozzanatát sejtelmes homály, fedi még. E kürt a magyarság számára mégis többet jelent, mint bármely hasonló művészi emlék, minthogy népünk alkotó képzelete évszázadokon át éppen ehhez a kürthöz fűzte a magyar történelmi mondavilág egyik legszebb elbeszélését, Lehel vezér mondáját. E nevezetes történelmi monda a magyar honfoglalás utáni évtizedek idejét, a kalandozások korának egyik mozzanatát idézi: 955- ben Augsburgnál a Lech-mezei csatában a harcoló magyar seregek súlyos vereséget szenvedtek. Foglyul ejtett vezéreiket, köztük Lehelt és Bulcsút kivégzésre ítélték. A német császár azonban még teljesítette a kivégzendők utolsó kívánságát. Lehel vezér azt kérte, hogy még egyszer, utoljára belefújhasson híres kürtjébe. Kezébe adták a kürtöt, ő megfújta azt, majd a kürttel hatalmas csapást mért a kivégzésüket elrendelő német császár fejére. A kürt kicsorbult, a császár szörnyethalt. Közben Lehel ezeket mondta: - „Előttem fogsz menni, és szolgálni fogsz nekem a másvilágon. Mert az a hite a szittyáknak (a régi magyarokat nevezték így), hogy akiket életekben megöltek, azok szolgálni tartoznak nekik a másvilágon.” Itt-ott szűkszavúbban, másutt bővebb mesélő kedvvel középkori krónikáink is leírják e nevezetes eseményt. Anonymus, majd Kézai Simon krónikája után a Zsámboki Kódex, majd a 14. század derekán a Képes Krónika mondja el legteljesebben a Lech-mezei csata után történteket. A későbbi évszázadokban - szinte napjainkig - még tovább bővült, gazdagodott mesés elemekkel e nevezetes történet emléke, amit élővé tett az, hogy a jászok nagy kincséhez, az itt őrzött, gazdagon díszített elefántagyarkürthöz kötődött. E híres történelmi mondánk olyan eseményeket örökít meg az utókor számára, amelyben az adatok nagy része történelmi valóság. Lehel és Bulcsú személye, az augsburgi csatavesztés, a magyar vezérek kivégzése, az elejtett foglyok egy részének megcsonkítása - igazolt történelmi tény. Mint ahogy legenda csupán, hogy Konrád császár Lehel kürtje által lelte halálát. Lehel vezérre azonban jellemző lehetett a kürt birtoklása, hiszen a neve is „lél”, „lélegzik” szavunkkal hozható kapcsolatba, s azt is jelenthette: „kürtöt fúvó”. A 10. században - tehát Lehel vezér korában - a kürt a pusztai nomád népeknél vezért rangot jelképező méltóságjelvény volt. A mondái elemek értelmezése, s e fontos történelmi korszak egyes mozzanatainak elfogadása mellett külön feladat a kürt eredetével, készítésével kapcsolatos tudnivalók kiderítése. Ilyen irányú vizsgálódásainkhoz főként a kürt felületén levő művészi faragványok magyarázata, értelmezése szolgálhat támpontul. A kürt palástján négy, egymástól jól elkülöníthető, körbefutó sávban szabályos elrendezésben olyan figurák láthatók, amelyek nagy része a hajdani bizánci cirkuszok világát idézi. E motívumok sorából kiemelkedik egy nyitott tenyér rajza, amely a tudományos kutatások megállapítása szerint azt jelképezné, hogy a cirkuszi játékok kezdésére a mindenkor jelenlevő császár adott engedélyt nyitott tenyerének felemelésével. Ugyancsak szembetűnő a felső sáv szélén a pikkelyes falú, oromdíszes épület, amelyből vágtató lovas, előtte pedig cirkuszi játékosok sora halad kifelé. A különféle madár, szarvas, oroszlán, kentaur és egyéb figurák mellett jól látható a faragványok sorában a cirkuszi zenészek, zsonglőrök, akrobaták alakja, s az alsó sáv központi helyén megformált hosszú, redőzött szoknyás emberalak feltehetően a cirkuszi játékok közkedvelt bűvésze, mágusa. A kürt palástjának e gazdagon díszített középső mezejét mintegy lezárja, mindkét oldalról szegélyezi egy-egy sajátos szerkesztésű szalagfonatdísz, amely a bizánci művészettől távolabbi hatásokra is enged következtetni. E művészi módon szerkesztett faragványok, motívumok értelmezése, beható elemzése, széles körű összehasonlító vizsgálata alapján - (ezek részletezésétől itt el kell tekintenünk, hiszen könyvtárnyi irodalom halmozódott már fel ezekről a kérdésekről) - a tudományos kutatások álláspontja az, hogy e kürt elefántagyarból készült Bizáncban a 10. század táján, ottani, esetleg oda származott jeles mester alkotása, s eredetileg a bizánci cirkuszi játékoknál jelzőkürt lehetett a szerepe. - (Csak mellékesen, de itt említjük meg, hogy a kürt ma is megszólaltatható, a Magyar Rádió is őriz felvételeket a kürt hangjáról.) S miután Lehel vezér mondájának egyes elemeit, majd pedig e nevezetes kürtről kiderített ismereteinket valóságként, bizonyosnak fogadhatjuk el, továbbra is rejtve marad még előttünk több olyan titok, amelyek megfejtésére reményünk is alig lehet. Nem tudunk például pontos választ adni arra a kérdésre, hogy a kürt mikor, hogyan kerülhetett ha* 1 í 6