Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-06-27 / 13. szám
megbízásokat. Az emberek rájöttek, hogy nem acélból, betonból és üvegből álló „csoda” kell a falu közepébe, nem szabad ki tudja, honnan származó környezetidegen elveket rákényszeríteni a falu képére. Az ott rendelkezésre álló anyagokat kell okosan felhasználni, olyan formában, amit a hely és lélek követel. S ezzel már el is jutottunk az évszázados hagyományokhoz, amelyeket a helyi anyag hozott létre. — ön az elmúlt évtizedben a szakma fenegyereke lett. Azt mondják, bárhová kerül, fejjel képes a falnak rohanni, hogy lerombolja azt, nem kerüli meg ravaszul, még csak nem is keres kiskaput. Ez néha vereségekkel járhat. — A bakonyi főépítészi megbízásomra gondol? Én néha valóban személy szerint belebukom egy-egy csatába, de az ügy nyer rajta. Harcoltam a sárospataki művelődési házért; )az állásomba került, de bebizonyítottam, hogy lehet újat létrehozni, tervezni és építeni. Azóta tucatnyi gyönyörű városi művelődési ház épült szerte az országban. Sárospatakon a sokadik házat tervezem. Amióta elkészült a zalaszentlászlói közösségi ház, számtalan ilyen megbízást kaptam az ország minden részéről. 4 Ami a bakonyi megbízásomat illeti, a következő történt. Zalaszentlászló után felkértek, legyek három kis bakonyi falu főépítésze, próbáljam meg megőrizni, helyreállítani az évszázados faluképet. Köztudott, hogy az utóbbi harminc-negyven évben falvaink külső képe teljesen átalakult. Az anyagi jólét lehetővé tette új hálak építését, ám ezek legtöbbje jellegtelen sátortetős kockaház, tipustervek alapján épültek. A falu elvesztette évszázadok alatt kialakult egyéni arcát. Mint főépítész elhatároztam, hogy nem lesz többé ezekben a falvakban kockaház; sem pirosra, sárgára, hupikékre festett betonkerítés. Lassan visszatérünk a helyi népi építészeti elemeket felhasználó építészethez. Lehet egy ilyen ház is modern: belül is, kívül is. Levélben összehívtam a környéken dolgozó építésztervezőket, hogy megbeszéljük, ezentúl ne készüljenek típusterv alapján házak, hanem a környezetbe illő, az építtetők kívánságait is figyelembe vevő, egyedi tervezésű otthonok. Nem jöttek el, mert jól tudták, igényesebb munkára akarom őket rávenni. A gyakorlat ugyanis az. hogy elkészítenek három-négv típustervet, s ebből választhatnak az építkezni szándékozók. így az építész évente akár harminc-negyven tervet is ki tud adni a keze alól. Ami a legjobb üzlet a világon, sokkal több pénzt hoz, mintha minden egyes házat külön tervezne. Szóval hároméves működésem alatt sok érdeket sértettem, kialakult hatalmi hierarchiát bolygattam meg. Érthető, hogy „fölmondták”. Igaz, ennek írásos nyoma ma nincs. Ezt el lehet könyvelni egyéni vereségnek. De — és ebben talán nem vagyok szerénytelen — az én itteni munkám eredményeként is jött az a rendelet, amely a főépítészi hálózat kiépítéséről szól. S ezért ebben a három bakonyi faluban sem múlt el hatás nélkül a barátaimmal közös tevékenységem. Alakult egy kalendárium kör, amely tömöríti a falu színevirágát. Lejegyzik mindazt, ami a falut érdekli, a buszmenetrendtől az egészségügyi ellátásig. Feldolgozzák a falu történetét, népszokásait. Tehát megindult egy szellemi pezsgés. — Az ifjú építészgeneráció egy jelentős része — kimondva-kimondatlanul — példaképének tekinti önt, mind építészeti törekvésében, mind munkaerkölcs dolgában .. . — Lehet, bár sem lobogónak, sem népvezérnek, sem a nemzet lovagjának nem tartom magam, mint ahogy megszállottnak, nehéz embernek, Don Quijote-nak sem. Csak igyekszem a munkámat a magam szakmai és morális mércéje szerint elvégezni. Egyébként irigylem a mai fiatalokat. A mi generációnkhoz képest nagyon jó dolguk van. Nem kell feltétlenül egy több száz fős „nagyüzemben” kezdeniük a pályájukat, mint nekünk annak idején. Ezzel kikerülhetnek egy elszemélytelenítő, elgépiesítő. az egyéniség feladására kényszerítő „emberdarálót”. Az ifjú építészek rögtön összeállhatnak kis munkaközösségekbe, kisszövetkezetekbe, s hamar olyan anyagi körülmények közé juthatnak, hogy nem kell, még átmeneti időre se, feladniuk egyéniségüket, elképzeléseiket. Keszthelyen például fiatalokból álló vállalkozó-tervező kisszövetkezet alakítja át a főutcát, és ahogy láttam, gyönyörűen. — ön nyári tábort is szervez egyetemista építészhallgatók részére. — Igen, most hatodik éve működik az „építész urak” számára ez a nyári tábor, amelyre pályázattal lehet jelentkezni. A legjobb tervek készítőit összehívjuk néhány hétre. Az összegyűjtött tehetséges fiatalok szavaznak, melyikük tervét valósítsuk meg azon a nyáron, ott a tábor területén. Ezek nem nagy épületek: egy érdekes szerkezetű jurta, vagy ilyesmi. Ennek a tábornak az egyetlen funkciója talán, hogy megtanulják azt a csoportmunkát, amit az egyetemen nem oktatnak. Megtanulnak győzni, veszíteni, egymás kezére dolgozni, rivalizálni, mint valaha az iskolai önképzőkörökben. — Lehet, hogy mindezek után furcsának tűnik a kérdésem: elégedett ember? — Van ilyen ember? POKORNY ISTVÁN 17
