Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-06-13 / 12. szám

mészetesen függ attól, hogy milyen az épület, a városrész, meg attól is, hogy hol áll. Svédországban például borzasztó színes dolgokat kellene csinálni, Dél-Franciaországban vagy Algírban viszont a fekete-fehér megoldásokat javasolnám. Egy gyermekotthonra egészen mást tennék, mint a nyugdíjasok házára.

Nem számoltam. hányszor mondta ki közben a szót: „szín”, „színes”. Sokszor. Pedig Vasarely nemcsak a színek, hanem a formák, pontosabban a dimenziók művésze. (Attól tartok, hogy a magyar „kiterjedés” szónak nem ugyanez a jelentéstartalma.) A fogadószobában, ahol beszélgettünk, láttam egy vásznát. Ez is bizonyítja — holott színvilága csakis szürkékből áll —, hogy a síkra nemcsak harmadik dimenziót — perspektívát — lehet fölvinni, hanem ábrázolható a két síkon a „negyedik dimenzió”, a tér- és időbeli mozgás is. Hogy egy Vasarely-mű megelevenedni lássék, nem kell hozzá egyéb, mint az, hogy a szemlélő a képsíkhoz viszonyítva helyet változtasson.

iilllH1

Beszélgetésünk, persze, nem volt ilyen háborítatlan, mint e riportból látszik, ötpercenként csilingelt a telefon vagy a kapucsengő, s a mester panaszkodott is miatta:

— Látja, ilyen az élet!

— Ez inkább a nagyság hátrányos velejárója — vélekedtem.

— Mondja inkább, hogy a nagyság átka! — fakadt ki. — Őszintén mondom: én sohasem akartam nagy lenni. A mű! — egyedül az a fontos, nem pedig a személy.

— De a mű személyhez kötődik! — vitattam.

— Miért? A személy meghal, de a mű megmarad, tovább él.

Azután kifejtette: az igazán nagy művészi produktumokat, a csodás katedrálisökat iskolák vagy különböző mesteremberekből szövetkezett csoportok alkották, az egyéni alkotás éppen úgy, mint a képek szignálása vagy a műtárgyak piaca: a vagyonosodó várurak, még inkább a tőkések „találmánya”.

— A műalkotásokat csak azért tartjuk nyilván a művész nevével, mert így szuggerálták belénk. És éppen ezért az, amit ma kultúrának neveznek, nem egyéb, mint egy nagy csalás!

A kifakadás ellenére is megkérdeztem tőle:

— Milyen érzés egy új művészi irányzat elindítójának és egy személyben folytonos megújítójának lenni?

Nem kellett volna válaszolnia. Vagy felelhetett volna valamit, ami se hús, se hal. De őszintén megvallotta:

— Kellemes érzés. Például akkor, ha egy csomó levelet kapok a

16