Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-06-13 / 12. szám
SAUVAGEOT PROFESSZOR 90 ÉVES BÚCSÚ SZÉLPÁL ÁRPÁDTÓL Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetésben részesítette Aurélien Sauvageot francia professzort, 90. születésnapja alkalmából, a magyar—francia tudományos kapcsolatok terén kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréséül. * Nyugalomba vonulása óta Aix-en- Provence-ben él az első francia— magyar nagyszótár, franciák számára készített számos magyar nyelvkönyv szerzője; Petőfi, Jókai, Kosztolányi, Babits, Móricz avatott fordítója. Néhány esztendeje felkerestem otthonában a szigorú, zárkózott ember hírében álló professzort. Hamarosan ő maga javasolta, hogy a franciául megkezdett beszélgetést magyarul folytassuk. Kiejtése ma is hibátlan. Anyja vallon, apja burgundiai származású ő pedig fiatal korában germanista nyelvész volt. Tanárának. Antoine Meillet-nek tanácsára kezdett el foglalkozni a finnugor nyelvekkel: előbb a stockholmi, majd az uppsalai, végül a budapesti egyetemen, ahol — mint mondotta — „a magyar nyelv varázsa" alá került. Szeretettel emlegette hajdani barátait, kollégáit, köztük Pais Dezsőt, Gombocz Zoltánt, Németh Gyulát, Ligeti Lajost. Magyarország felfedezése című könyvéről kérdeztem, amely a 20-as évek kulturális életének hű tükre, s máig meggondolkoztató olvasmány. „1931-ben költöztem vissza Párizsba — emlékezett Sauvageot professzor — s belső ösztönzést éreztem, hogy élményeimről nyomban tudósítsam a franciákat is: három hét alatt írtam meg ezt a könyvet. Később a Párizsi Keleti Nyelvek Intézete finnugor tanszékét vezettem, 36 esztendő alatt mintegy kétezer külföldivel ismertettem meg nyelvüket. A magyar irodalom itt még ma is csaknem teljesen ismeretlen — folytatta. — Mivel a francia nagyközönség verseket alig olvas, csak akkor fog érdeklődni a magyar irodalom iránt, ha olcsó, népszerű sorozatokban, jó magyar prózát vehet majd kézbe ...” Sauvageot professzor napjainkban is fiatalos lendülettel dolgozik, naponta olvas magyar újságokat, népszerűsíti nyelvünket Franciaországban. B. A. Könnyű megszámolni azokat a találkozásaimat, amikor úgy éreztem, olyasvalakivel hozott össze jószerencsém, akivel a megismerkedés életre szóló élmény marad. Amikor 1985 őszén Párizsban elköszöntem Szélpál Árpádtól, tudtam, ilyen találkozás van mögöttem. Sajnáltam, hogy nem engedte bekapcsolni a magnetofont, hogy bármikor felidézhető Legyen a nála töltött délután egyre jobban oldódó hangulata, tudása, intelligenciája, beszédje szellemes röpte. De ki is volt Szélpál Árpád? Ma akik újságírói, irodalmi munkásságát jól ismerik, nem mind tudják, hogy kiváló fotós volt, és akik szociofotóSként tartják számon — nemigen ismerik írásait, verseit. Törökszentmiklóson született 1897-ben. 13 éves kora óta fényképezett és 13 éves korában írta első verseit. Ettől fogva mind a fényképezés, mind a versírás végigkísérte életét, bár — mint mondta — nem ugyanazon a síkon, nem mindig egyidőben, de mindig egymást kiegészítve. Törökszentmiklóson járt elemi- és polgári iskolába, s már ebben az időben elkezdődött újságírói pályafutása is. A törökszentmiklósi újság szerkesztője, az iskola igazgató-tanítója segítségével jelent meg 1913-ban képzelt riportja Törökszentmiklós száz év múlva címmel és ettől kezdve folyamatosan publikált. Ennek a 'kisvárosi újságnak a hasábjain jelentek meg első háborúellenes cikkei, s 1915-ben a szer kés atő betegsége miatt egy hónapon át ő írta tele a hetenként megjelenő újságot — olyan sikerrel, hogy a főszolgabíró azzal fenyegetőzött a betegségéből felépült szerkesztőnél: „üsse ki annak a kölyöknek a kezéből a tollat, mert ha én ütöm ki, repül vele az egész lap .. 1917-ben kapcsolatba került a magyar aktivista mozgalommal, és a haladó egyetemi ifjúság csoportjával, a Galilei Körrel. Itt találkozott először Kassáik Lajossal, aki rendkívüli befolyással volt egész életére. Kassáktól kapta az első komoly biztatást a fotografáláshoz, de a költészetben is Kassák volt a mestere. Csatlakozott a Ma köréhez és mindaddig Kassák mellett maradt, amíg a lap Magyarországon megjelent. Sok verse és cikke jelent meg e folyóiratban. A Tanácsköztársaság leverése után börtönbe került. Kiszabadulása után nem emigrált, egy időre teljesen kiszorult az irodalmi életből. 1925-től budapesti szerkesztője lett a Periszkóp című folyóiratnak, 1927-ben megjelent Húsz vers című kötete. A húszas évek végétől rendszeresen dolgozott a Népszavának. Itt jelentek meg fényképes szociográfiai riportjai. Az ő vezetésével jött létre a Szociáldemokrata Párt Munkásfotó-múzeuma. 1932-ben ismét börtönbe került a Mi mártírjaink című cikke miatt. 1933-tól a Népszava irodalmi rovatánál dolgozott, 1934-ben az irodalmi rovat vezetője lett. Ebben a beosztásában igyekezett nyilvánosságot biztosítani József Attilának, Gelléri Andor Endrének, Fodor Józsefnek. 1939-ben a Népszava tudósítójaként került Franciaországba. A háború alatt Solomiacban, egy délfrancia faluban dolgozott napszámosként, és közben szorgalmasan küldte haza tudósításait a Népszavának. Irt irodalomról, divatról, színházról, de a gascogne-i népszokásokról is. Ebben az időben fordította le a gascogne-i népköltészet remekeit. 1945-ben tért vissza Párizsba, ahol a Francia Rádió magyar osztályára került. Továbbra is tudósította a Népszavát és a Magyar Rádiót. 1949- ben megszakadt a kapcsolata Magyarországgal, az ötvenes években Károlyi Mihály felkérésére anyagot gyűjtött emlékirataihoz. Franciául publikált két szoaiográfiát, majd 1959-ben egy Kun Béláról írt könyvet szintén franciául. 1963-ban ment nyugdíjba a Francia Rádiótól, mint a magyar osztály helyettes vezetője. 1977-ben és 1979-ben jelent meg a Párizsi Magyar Műhely közreműködésével két verseskötete, 1982-ben pedig francia nyelvű verseinek gyűjteménye. Keréknyom című kötetében olvasható a szomorú „Leltár” című verse, amelynek első versszakát idézzük: Sír nem dicsőit halál nem magasztal nem marasztal sem hír sem szerkesztőségi asztal sem otthonom sem hazám bujdosó utam is fogytában már csak keservem keserves emléke repdes mint szétszórt fészke körül a kifosztott madár Forró hamu című emlékirata 1984-ben látott napvilágot Budapesten. Amikor most újra olvasom verseit, leveleit, eszembe jut Szélpál 1948-ban, Courbet halálának 70. évfordulójára írt megemlékezése, amely a költő-fotográfusra is vonatkoztatható: „Nem hitte magáról, hogy politikus, sem azt, hogy lázadó. De aki ebben a zivataros évszázadban, a mai világban kiválik a csoportból, és egy lépést tesz előre, az kihívja maga ellen a veszélyt. Egyik oldalról célpont, másik oldalról zászló .. Váltottunk néhány levelet, összeszorul a torkom, amikor azt olvasom az utolsó tőle érkezettben: Köszönöm. hogy nem felejtett el. . . BODNÁR JÄNOS MŰVÉSZETÜNK HOLLANDIÁBAN A tavalyi nagy sikerű magyarországi holland kulturális seregszemle viszonzásaként Hollandia számos városában ezekben a napokban zajlik a magyar művészet és kultúra egyhónapos eseménysorozat. A fesztivált a Liszt Ferenc Kamarazenekar amszterdami gálakoncertje nyitotta, s ugyancsak ebben a városban lép fel a Magyar Állami Operaház társulata a Rómeó és Júlia című balettel. Itt tartják meg többek között Kovács Endre orgonakoncertjét, továbbá Kurtág György, Fábián Márta, és Csengery Adrienne hangversenyeit. A gazdag kiállítású programban helyet kap az Iparművészeti Múzeum 16—'17. századi úrihímzésekből összeállított kollekciója, kortárs magyar képzőművészeti bemutató, fotóművészeti- és könyvkiállítás is. Utrechtben 17. századi holland mesterek a budapesti Szépművészeti Múzeumból címmel nyílik mintegy félszáz alkotást felvonultató tárlat. Magyar zenei együttesek lépnek fel továbbá Rotterdamban, Groningenben és Bocholtzban, s öt városban tartanak magyar filmheteket. ELHUNYT KÁLDY ZOLTÁN Hosszan tartó betegség után, életének 68. évében elhunyt Káldy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke, a Lutheránus Világszövetség elnöke, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja. Az ország határain belül és azokon kívül élő magyarság sorsával közösséget vállaló egyházi vezető volt, akit népe és egyháza szolgálatáért világszerte megbecsülés övezett. Itthoni munkáján kívül kiemelkedő tevékenységet folytatott a nemzetközi egyházi szervezetekben is. Alapító tagja volt a Keresztyén Békekonferenciának és hosszabb időn át tagja az Egyházak Viilágtanácsa Központi Bizottságának s a Lutheránus Világszövetség Végrehajtóbizottságának. 1984-ben ia Lutheránus Világszövetség VII. budapesti világgyűlésén a Világszervezet elnökévé választották meg. Káldy Zoltán hitéből fakadóan vallotta: az ember itt, a Földön csak békében lelheti meg boldogságát, lelkének békéjét. Ezt a békét igyekezett szolgálni. 5
