Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-05-30 / 11. szám
SAJTOTUKOR Lovas nép vagyunk? — Emlékezés Kájoni Jánosra Szent-Györgyi Albert és diáktársai ötlet Dr. Papócsi László mezőgazdasági miniszterhelyettes, a Magyar Lovas Szövetség elnöke a hazai lótenyésztés és -export feladatairól nyilatkozott a hetilap munkatársának. Elmondta, hogy a Magyar Lovas Szövetség támogat minden olyan kezdeményezést, ami a magyar sportlótenyésztés fejlesztésére irányul. Ezt a munkát a mainál jóval több gazdasági egységnek kellene segítenie. Igen fontos, hogy a magyar lovassport és lótenyésztés a kereskedelem liberalizálásánál előnyösebb helyzetbe jusson. A szabadabb adásvétel feltételeit teremtette meg a Külkereskedelmi Minisztérium 1985- ben hozott rendelete, amely lehetővé teszi, hogy az agrárpioduiktumok nagyobb hánya;' .', bármely külkereskedelmi vállalat értékesítheti. Szó esett a clickben a lovasiskolák megny> tásának feltételeiről. Jelenleg 140 lovasiskola, -klub működik az országban. A Magyar Lovas Szövetség mozgalmat indított, hogy az a lovasiskola, amelyik megfelel a szakmai előírásoknak, kapja meg a szövetség által elismert „Lovasklub” címet és az azzal járó díszes címert. Ezt afféle márkajelzésként adják, jelezve a turistáknak, hogy bizalommal igénybe vehetik a klub szolgáltatásait. Az idén adtak ki először ilyen címereket, szám szerint kilenc klubnak. Cél a lóállomány minőségének javítása is, amelyet az adózás csökkentésével is ösztönözni akarnak. Vajon tömegsporttá válhat-e a lovaglás? „A ló a falu tornaterme” mozgalom életrevaló ötlet, a megvalósítást azonban a szakemberhiány nehezíti. Ezen nyári táborok indításával próbálnak segíteni. Sokat várnak a kaposvári lovasakadémia kapuinak megnyitásától is. HONISMERET Csíksomlyón, fejlődéséhez Hunyadi János bőkezű alapítványa is hozzájárult. 1567-től a csíksomlyói kolostor már látogatott búcsújáróhely, és évszázadokra színhelye a katolikus székelyek és moldvai csángó magyarok évenkénti tömeges összejövetelének. A ferencesek rendje az általános lelkészi teendők mellett főként gregorián zenére és a prédikációhoz szükséges szónoklatra képezte ki tagjait. Nagyszombatban, Pázmány Péter városában mindezt a legmagasabb színvonalon oktatták. Kájoni János itt tanult bölcseletet és teológiát, közben főként zenei képességét fejlesztette tovább. Már ekkor megpróbálkozott önálló zeneszerzéssel. Zenei talentumával egy időben jelentkezett irodalmi tehetsége is. Nem sokkal Csíksomlyóra való hazatérése után készítette el első irodalmi munkáját: Aranyos ház címmel magyar nyelvű imádságos könyvet írt. Ezzel az írásával veszi kezdetét az a törekvése, hogy anyanyelvű irodalmat adjon a székely és csángó magyar nép kezébe. 1661-ben a tatárok betörnek Csíkba, a templomot és a kolostort is felégetik. Kájoni Gyergyószárhegyre kerül, ahol gyógyfüves könyvet ír, a Magyar Herbáriumot. Könyve a magyar népi gyógyászat úttörő alkotása. 1666 után rendi tanácsosnak választják, a kolostorok újjáépítését irányítja. Mint gyergyószárhegyi házfőnököt az erdélyi fejedelem. Apafi Mihály bízza meg diplomáciai küldetéssel. Kájoni 1675-ben tért vissza az anyakolostorba. Még az évben hozzákezd egy nyomda szervezéséhez. Az iskola és a nép számára kívánt anyanyelven írt irodalmat kiadni. Elsőként a Cantionale Catholicum készült el. Ez az énekgyűjtemény, melyet évszázadokon keresztül használtak a Székelyföldön és Moldvában, 820 éneket tartalmaz. A szakirodalom 23 Kájoni-művet tart számon — magyar és latin nyelven írt munkák —, többségük kéziratban maradt. Mit alkotott Kájoni János? — teszi fel a kérdést a tanulmány szerzője. Kétségtelenül zenei munkássága a legjelentősebb, ezen belül volt orgonista, orgonaépítő és zeneszerző, s ha mai fogalommal határozzuk meg, gyűjtött népzenét. írt verset, műfordított, orvosolt és gyógyszerészkedett, működött építészként, alapított nyomdát és írt történelmi krónikát. írástörténészek állítása szerint, a 16-17. században a magyar nyelvterület keleti peremén még élt a hun-magyar rovásírás. Kájonitól is találunk erre meggyőző dokumentumot, az „Egy régi mód szerint való székely ABC-t, mellyel régenten a székelyek éltek”. Sokoldalú képességét még életében felismerték. A pápa erdélyi vikárius generálissá nevezte ki, Erdély püspökének utódlási jogával, de ő nem tartott igényt ia püspöki székre, tovább élte csíki munkáséletét. Confessio Szent-Györgyi Albert Nobeldíjas tudósról, a szegedi egyetem volt professzoráról, rektoráról emlékezett meg a református egyház folyóirata, „Szent-Györgyi Albert a Lónyay utcai Református Főgimnázium öregdiáktalálkozóján” címmel. A világhírű professzort mint közvetlen, sz° rény embert mutatja be az írás. Bár a professzor magyarországi alkotó munkásságának fénykora a szegedi másfél évtizedre esik, sikere, dicsősége az egész országé, így Budapesté is. Természetesen Budapest főváros és a régi Lónyay utcai Református Főginnáziumi tanárok és a volt növendéktársak is bekapcsolódtak az országos ünneplésbe. Szent-Györgyi 1930-ig tanult a Református Főgimnáziumban. Eredményeket inkább a sportban ért el, és semmi sem mutatta diákkorában, hogy ki fog tűnni társai közül. A kitüntetés hírére gratulációk sora érkezett az osztály- és iskolatársaktól. Szent- Györgyi megválaszolta a leveleket, de folyamatos levelezést azzal a Loessl Dezsővel, az osztály „erős emberé”-vel folytatott, aki annak idején az osztály megbízásából azt a feladatot kapta, hogy jól verje el egy diákcsíny besúgásáért. Szent-Györgyi így ír erről: „...Én nagyon jól em'ékszem Rád, aki életemben oly fontos szerepet játszottál. Te térítettél meg az öreg Varga Bálint spiclijéből jó pajtássá, amikor kivittél a Sváb-hegyre, hogy jól eltángálj .. A Budapesti Református Gimnáziumi Diákszövetség minden hónap első hetében tartott összejövetelt. Az 1938. március 2-i összejövetelen az asztalfőn zöld gallyakkal, szegedi paprikával díszített országcímer fogadta a megjelenteket. Szent-Györgyi Albertnek, öregdiáktársuknak, a Nobel-díjas professzornak készítették ezt a meglepetést. A kitüntetett tanár családi ünneppé avatta az összejövetelt, és közvetlenségével bizonyította be: minden dicsősége és nagysága mellett is mennyire szerény ember maradt. A főtéren áll. Fenségesen, fejedelmien, mint a Mátyás-mítosz félistene s a történelmi való erőskezű uralkodója. Hős vezérei dacosan leszegett fejű lovának a lábáig sem érhetnek fel. Pedig ők maguk is deli férfiak. Rettenthetetlenek, de királyuk hű szolgáiként azok: Kinizsi Pál temesi ispán és Báthori János erdélyi vajda, a törökökre súlyos vereséget mérő kenyérmezei csata hősei, Zápolya István nádor és Magyar Balázs, a legendás hadvezér. A szobrász úgy gyúrta vasba az ereje teljében lévő középkori magyar királyság fejét és támaszait, hogy szembetalálkozván művével, abból a kései utódok is erőt meríthessenek. * Mátyást Erdélyben nem mindig ünnepelték . . . Amint a nemrégiben megjelent Erdély története című munka első kötete írja, királlyá választását (1458) errefelé bizalmatlanság fogadta. Ez a bizalmatlanság inkább szólt anyai nagybátyjának, a gyerekkirály gyámjának, a „heves, erőszakos” Szilágyi Mihálynak, Beszterce új kegyurának, aki semmibe vette a város és vidéke ősi szabadságjogait. Mátyás, miután kezébe vette a kormányzást, visszaadta a beszterceiek szabadságát, s a korábban szintén elégedetlenkedő szám szokat is „elhalmozta kegyeivel” — ám erős keze, költséges hadjáratai továbbra sem tették népszerűvé. Olyannyira, hogy 1467-ben királyellenes nemesi felkelés fenyegetett Erdélyben, amin azonban Mátyás király felülkerekedett. Haragja lesújtott: ősi erdélyi nagybirtokos családok váltak földönfutókká, birtokaikat a kipróbált hívek kapták. Az erőskezű, de igazságos király máig rögzült arcéle is rajzolódik abban, amiről az Erdélyről szóló szakmunka is megemlékezik. Mátyás tudatosan támogatta az arisztokrácia fenyegető túlsúlya ellen a társadalom szabad elemeinek alsóbb rétegeit, a közszékelyeket, a köznemességet, a városi polgárságot. Két évszázaddal később Zrínyi Miklós már példaként emeli magasba Mátyás 300 esztendővel ezelőtt, 1687- ben halt meg a székelyföldi Gyergyószárhegyen Kájoni János, a polihisztor képességű szerzetes, a 17. századi magyar művelődés kiemelkedő alakja. Életét és munkásságát Hajdú D. Dénes írása tárja az olvasók elé. A leghíresebb ferences rendi kolostort 1339-ben alapították 14
