Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-05-16 / 10. szám

tM-s&t-ig SÉTA A RÉGI KIRÁLY UTCÁBAN KÖNYVESPOLC Budapest, VI. kerület, Majakovsz­kij utca. Azaz — Király .utca, ahogy sokan ma is hívják a Terézváros egykori főútvonalát. A módos ipa­rosmesterek, közhivatalnokok, ma­nufaktúratulajdonosok itt építették fel házaikat, neves tervezők közre­működésével. Nekik, de főleg Pol­lack Mihálynak és fiának, Ágostnak, valamint Hild Józsefnek köszönheti arculatát az utca, amit máig megőr­zött. A neves épületek közül még ma is jó néhány áll. Például az egykori „Három rózsa”, a 9-es szám alatt: ha a járókelő nemcsak a lába elé néz, de felfelé is figyel, rajta Buda­pest egyik legszebb és legtisztább copf stílusú homlokzatát láthatja. A mellette levő Prandtner -ház ötvös­mester részére épült, a kis kerubfi­­gurák is erről árulkodnak. A szem­közti Gömöry-ház szürkesége mögé rejti klasszicista értékeit. Az idő­sebbek talán még emlékeznek az it-1 teni Török-patikára, de ennek előd­jéről, a háznak is nevet adó gyógy­szertárról bizonyára már csak keve­sen tudnak. A híres Gömöry-patika állandó kliensei közé tartozott Széc­henyi István, Fáy András, Vörös­marty Mihály, sőt az egyik fiók mé­lyén Kossuth és Petőfi nevére szóló megsárgult vényeket is találtak. A patika berendezése a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban látható. A Kazinczy utca sarkán áll a kör­nyék legnagyobb kiterjedésű klasz­­szicista épülete, a „Jó pásztor”-ház. Pollack Mihály tervezte Dlauchy la-1. Szent Teréz-szobor a Csányi utca és Majakovszkij utca sarkán 2. A Pekáry-ház homlokzata 3. A „Három rózsa,,-ház copf stílusú homlokzata 4. A „Jó pásztor”-ház 5. Vörösmárvány kút a „Jó pásztor”­­házban 2 katosmester részére. A nemesen egy­szerű homlokzat hatalmas ablakai, s több részre tagolt udvar, a vörös­márvány kú; a XIX. század első fe­lének ízlését idézi. Az utca nevezetes épülete a Pekáry-ház is. A roman­tikus stílusú épületen a mór díszí­tés, az ősmggyar vitézek, a bástyák és boszorkánylábak harmonikus összevisszasága kellemesen hat a nézőre. A házat Pollack Ágost ter­vezte az egykori városi alkapitány, Pekáry Imre részére. A homlokzat hangulata pompásan „illik” egyik híres lakójához is: itt volt ugyanis Krúdy Gyulának első fővárosi ott­hona. Az író fiatalkori írásaiban említi e romantikus épületet. A 49-es számú ház homlokzatán látható Szent Teréz — a Má­ria Teréziáról elnevezett városrész névadójának — szépséges szobra. Kép és szöveg: FÉNYES TAMÁS 3 Operaházi tagságának negyvene­dik évfordulóján jelent meg Nemé­­nyi Lili életrajzi kötete Kerényi Má­ria tollából. A „társszerző” a mű­vésznő maga, áki remek mesélő, fordulatosán előadott történetei csa­ládról, színházról, barátságról, sze­relemről, házasságról' szinte átszövik a majd háromszáz oldalas, mindvé­gig lebilincselően érdékes kötetet. Életének egyik legfontosabb állomá­sáról így számol be: „... Mikor a háború után újra megindult az élet, meghívtak az Ál­latkerti Színpad koncertszerű Dene­vér-előadására. Ferencsák János di­rigálta, s az Operaház tagjai között egyedül én voltam vendég: Rosalin­­dát énékeltem (amit erre az alka­lomra tanultam meg, mert koráb­ban mindig Adélt alakítottam a da­rabban). Az előadás után édes­anyámmal beszálltunk a kisföld­­ailattiba — akkor már járt —, s a ko­csiban megpillantottam Fischer Annie-t, és Tóth Aladárt. Kölcsö­nösen üdvözöltük egymást, majd megkérdeztem, mikor étkezték haza Svédországból; kiderült, hogy alig pár napja. — Nézzen csak ide egy percre — mondtam Tóth Aladárnak, és kinyi­tottam a retikülömet, hogy kive­gyem belőle az ő 1937-ben írt Szé­kely fonó-kritikáját. — Látja, azóta is vélem van. Mindenem elveszett Debrecenben, megsemmisült a há­borúban, de ez a kritika és Bartók Béla autogramja, amit még Kolozs­várt kaptam tőle 1926-foan, megma­radt. Ez volt minden bajban az én legfőbb vigaszom és reménysé­gem .. Aztán, hogy saját megrendültsége­­met némiképp ellensúlyozzam, ne­vetve tettem hozzá: milyen kár, hogy nem ő az Opera igazgatója, mert rögtön jelentkeznék nála próba­­énekelésre! Tóth Aladár válasz he­lyett csak mosolygott, aztán felesé­gével együtt barátságosan elbúcsú­zott tőlem. A másnapi újságok cím­lapján pedig nagy betűkkel jelent meg a hír: Tóth Aladárt nevezték ki az Opera'ház új igazgatójának! A próibaéneklésen Fischer Annie, a kiváló zongoraművésznő kísért. Alig félórát tartott. Sikerült; a Ma­gyar Állami Operaház tagja lettem.” (Zeneműkiadó) — h — 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom