Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-01-10 / 1. szám
GÉZA BÁCSI Már élő legenda volt, amikor megismertem. Az Űj Filmlexikon egész hasábot szentel munkásságának, elhallgatva azonban, hogy nagy szerepe volt a Színház- és Filmművészeti Főiskola létrehozásában. Nevéhez fűződik az első magyar színesfilm kísérlete is. Legmaradandóbb alkotásáért, a Valahol Európában című filmért Kossuth-díjjal tüntették ki. Radványi Géza mindössze 79 esztendős volt, amikor elment. Bár fizikailag legyűrte a betegség és az, hogy élete során „két végén égette a gyertyát”, mégsem volt öreg. Sőt, fiatal volt. Mindig készen csipkelődő tréfára, munkára. Azt hittem, ő is a sok művész egyike, akit régi alkotásuk híre és egy-két anekdota tart meg emlékezetünkben. Életének legtermékenyebb szakasza nem a szemünk előtt pergett. Filmjeit a magyar mozik nem játszották. Nevét csak a céhbeliek: az írók, a filmesek és a színészek hirdették. Azután, amikor csaknem 30 évi távoliét múltán hazatért, a Circus Maximus-szal gyarapította művei sorát. Egy nyirkos, fagyos budai kőbányában ismertem meg. Fekete pulóverben és sálakba burkolózva ült. lábainál guggolt szinte az egész magyar filmrendezői gárda. Valamenynyien az asszisztensei, tanítványai voltak, mesterüknek vallották és ezt éreztették is vele. „Ezért érdemes élni.” Ezt sugározta akkor a tekintete. Amikor interjút kértem tőle, először arról beszélt, milyen nagyszerű újságírónak lenni. Joggal okított, hiszen Európa nagyvárosaiban: Genfben, Párizsban, Madridban, Londonban kipróbálta, többet tudott a toliról, mint sokan valaha is tudhatunk. Emberi értékekről, erkölcsről, az alkotás gyönyöreiről vallott. Egyébként szerény volt és tartózkodó. Tőle nem lehetett megkérdezni, hogy több évtizedes távoliét ellenére hogyan és miért őrizte meg anyanyelvét, magyarságát. Szóba \ sem kerülhetett, hogy magyar rendező maradt-e, művei tükrözik-e, honnan származik. Ezek ugyanis természetesek voltak a kassai születésű Radványi Géza számára. Jobban ismerte a jelen magyar kultúráját, mint sokan az itthon élők között. A Gellért Szálló teraszán ültünk. Pontosan ugyanannál az asztalnál, ahol egy héttel előtte a Franciaországban élt Megyeri Sári írónővel találkoztam. Akkoriban jelent meg a Magvető Kiadónál az Én is voltam jávorfácska című kötete. A verselésbe is belekóstoló, Sacy von Blondel néven filmcsillaggá avanzsáló Megyeri Sári franciás szókimondással pletykálta el ifjúsága pikáns kalandjait. Némelyik történetnek maga Radványi Géza és a testvérbáty, Márai Sándor is szereplője volt. Amikor utaltam erre, Radványi jókat kacagott, majd kedvesen ezt mondta: „Sári nekem Párizsban dedikált egy kötetet. Javasoltam is neki egy jó alcímet, de az nem tűr nyomdafestéket...” És nevetett tovább, úgy, hogy minket bámult mindenki. Egy újabb film előkészületei során kapta rakoncátlankodó szíve az első intő jelet, — két hetet feküdt az intenzív osztályon. Akkoriban mondta: „Van egy furcsa dolog az életemben, amiről nem szabad és nem illik beszélni. Mondjuk meg nyíltan és őszintén, egyszer meg kell halni. Nem először fordul elő az életemben, hogy erről a témáról készítek filmet. Szeretnék csinálni egy olyan filmet a halálról, amelyben nem hal meg senki .. Azt hiszem, Géza bácsi nem halt meg. Csak elment leforgatni ezt a filmjét. Élők számára ismeretlen helyen gyűjt élményeket, hogy megörvendeztessen bennünket új történetével. S talán elhiteti velünk, hogy örökké élhetünk. Talán a szívének kedves színterek egyikén bolyong — VALAHOL EURÓPÁBAN . .. LINTNER SÁNDOR MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰ Az 1700 lakosú Péteri községben felavatták a falu második világháborúban elesett fiainak emlékművét A kezdeményezés a népfrontbizottság vezetőjétől és a falu fiatal evangélikus lelkészétől indult. A lelkész elmondta, hogy — több mint négy évtizeddel a háború befejeződése után — nagyon nehéz volt öszszegyűjteni a katonahalottak pontos névsorát. Megrendelte már? Megjelent a Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma Több mint 350 oldal élvezetes olvasmány Ára: 5 S-tól A Magyar Hírek előfizetői — az új előfizetők is — ingyen kapják! A kalendárium megrendelhető, illetve az előfizetés megtehető az alábbi címeken: Egyesült Államok és Kanada: c/o Leslie J. Dus, P. O. Box 26244, Cleveland, Ohio 44126 Nagy-Britannia: ROMKO Promotions, Pannónia House, 540, Banbury Road, Oxford OX2 8EG Nyugat-európai és dél-amerikai országok, Ausztrália, Izrael: Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, MNB BC USD számla 401-6320-144-01 A Magyarok Világszövetsé - gének elnöksége 1986. december 16-án ülést tartott. Bognár József, a Világszövetség elnöke először az elnökség új tagjait köszöntötte: Éltető Lajos egyetemi tanárt az Egyesült Államokból, Meleghy Gyula közgazdászt a Német Szövetségi Köztársaságból és Romhányi László kohómérnököt Nagy-Britanniából, valamint Juhász Gyulát, a Széchényi Könyvtár és a Magyarságkutató Intézet igazgatóját és Czine Mihály egyetemi tanárt. Az elnökség ezután egyperces néma felállással emlékezett meg a közelmúltban elhunyt tagjáról, a hazai színház- és filmművészet kiemelkedő alakjáról, Ruttkai Éváról. Első napirendi pontként Bognár József tekintett vissza az 1986-os év eseményeire, köztük három nagy múltú magyar egyesület rendezvényére: a Berlini Magyar Kolónia és a Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet fennállásának 140., az egyesült államokbeli William Penn Egyesület pedig alapításának 100. évfordulóját ünnepelte. Ugyancsak százévesek voltak az első kanadai magyar települések. Bognár József professzor előterjesztésére az Elnökség megemlékezett az évfordulóról. A magyar származású kanadai állampolgárok — hangoztatja az állásfoglalás — figyelemre méltó szerepet töltenek be Kanada gazdasági, tudományos és kulturális életében. Sikeresen beilleszkedtek a kanadai társadalomba, a multikulturális politikai gyakorlat lehetőségeiből fakadóan létrehozták saját egyesületüket, iskoláikat, egyházközségeiket, ápolják anyanyelvűket, kulturális örökségüket, az óhazához fűződő kapcsolataikat. Az évfordulón azt kívánjuk, hogy a kanadai magyarság érjen el újabb sikereket a felemelkedés útján, őrizze meg, és gazdagítsa az ősöktől kapott szellemi örökséget, vállaljon öszszekötő szerepet a két ország között. A Magyarok Világszövetsége 1986-os rendezvényeiről szóló beszámolót a résztvevők előre megkapták. az írásos anyagot az elnökségi ülésen Kerékgyártó László főtitkárhelyettes szóban egészítette ki. Mint mondotta, az események sorából kiemelkedett a „Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában” című konferencia, a magyar történészek találkozója, a közgazdászok tanácskozása, valamint a Polányi-emlékülés. Mindegyikük jó alkalmat kínált a hazai és a külföldi szakemberek tapasztalatcseréjére, a tudományos és az emberi kapcsolatok elmélyítésére. Sikeresnek minősítette az egyesületi vezetők találkozóját is. Az MVSZ az elmúlt évben folytatta a hagyományos kapcsolattartó tevékenységét, a jogsegélyszolgálat 1986-iban is több száz tanácsot kérő levelet kapott, s mintegy 2000 nagyszülő utazott külföldre az MVSZ segítségével az unokák magyar nyelvre tani-
