Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-05-16 / 10. szám

„A váltójogot egy nagy költő tanította... V Aki egyidős a századdal, azzal még az is megeshet, hogy már klasszikussá vált nagyságok taní­tották. A Kanadában élő Fried­lich Lajosnak is kijutott e szeren­cséből. Egy lapunkban megjelent Füst Milán-versre hivatkozva ke­reste fel szerkesztőségünket hét­évtizedes emlékeivel. Fiatalosan, szálfaegyenesen. Jó hetven éve, hogy beírattak az Izabella utcai felsőkereskedelmi iskolába. Abban az évben két­­szerannyian jelentkeztek, mint rendesen, ezért aztán kölcsönkér­tek a Kertész utcai polgáritól négy tantermet, magam is oda­kerültem. Egy napon beállított az osztályba Székely László igazgató: „Uraim, a következő órán új ta­náruk érkezik. Neve dr. Füst Milán, a közgazdaságtant és a jo­got fogja tanítani. Fogadják kellő tisztelettel.” Füst tanár úr hamar megked­veltette magát. Tömören, érthe­tően adott elő, a biflázni valót ránk hagyta, ő a száraz elmélet helyett inkább a valóságról be­szélt. Az egyetlen volt tanáraink közül, aki tegezett minket, s ezt mi szívesen vettük. Feleltetéssel nemigen vesződött. Aztán az érettségi év végén bejelentette: a jövő órán évzáró felelés lesz, mégpedig három év anyagából. Ötösével szólított ki minket. Az én ötösömben a többiek család­jogi tételt kaptak azzal, hogy gondolkozzanak. Aztán hozzám fordult: „Mi az intézményezett saját váltó?” „Amikor a kibo­­csájtó és a rendelvényes egy személy” — vágtam rá, s már fel is lélegezhettem, mert beírt a ne­vem mellé három egyest és jeles osztályzatot adott. Hát hogyne tartottam volna meg jó emléke­zetemben ... Hetvenöt éves szü­letésnapjára is írtam neki — ez 1963-ban volt — vissza is írt, na­gyon kedvesen. Szerencsénk volt megismerni egy másik nagyszerű tanárt is, a később lapszerkesztőként mártír­halált halt Somogyi Bélát. Már a bemutatkozása is emlékezetes: megáll a küszöbön egy sárgás bő­rű, teljesen kopasz úr. Bonjour! — köszön be a.z osztályba. Néma csend a válasz. Bonjour! — Kö­szön még egyszer, aztán még jó néhányszor, addig, amíg nem vi­szonoztuk. Az első perctől kezd­ve csak franciául beszélt. Egé­szen oda voltunk, mi lesz velünk? Hát az lett, hogy az év végére már folyékonyan dadogtunk franciául. Csak egy évig élvez­hettük hasznos szigorát, a mi is­kolánkból került a Népszavához. De ez az egy év elég volt ehhoz, hogy hatására többen is előfi­zettünk francia lapokra és egé­szen szépen megtanultuk a nyel­vet. * A Füst Milán-tanítvány kar­rierje? Abban nincs semmi különös, akad jobb is, rosszabb is. 1918. június 1-én érettségiztem. A Na­­sici Tannin gyárnál pályáztam meg egy gyakornoki állást. Reggel kilenctől délután hatig vizsgáz­tunk: szépírás, számtan, német, magyar... Aztán az igazgató, hogy elébe kerültem, fanyalgott: „Találtunk a német levelében két hibát... Látom, az érettségije csak jó rendű... Mi nem szok­tunk csak jeles éretteket felven­ni... És mikor tudna belépni? Szeptember elsején? Azt nem le­het. Hétfőn kellene!” Háromszáz­húsz korona volt a kezdő fizeté­sem, ami évről évre emelkedett egy előírt összeggel. Tisztességes pénz volt ez, bár volt néhány osztálytársam, aki leszólta: mi egy óra alatt többet keresünk a tőzsdén, mint te egy hónapban a vállalatnál. Persze, amikor jött a krach, már azt fújták: neked könnyű, te tudod, hogy elsején mennyit kapsz! A cég fűrészárut termelt. Mint új embernek, hat hetet kellett el­­töltenem egy fenyő-fűrésztelepen, aztán hat hetet egy keményfa­telepen. Ezt követően négy évig jártam az országot, mint ügy­nök. Hétfő, kedd, szerdán utaz­tam, csütörtök, péntek, szomba­ton az irodában voltam és vasár­nap este már vonatra ültem, hogy amikor a többiek elindulnak, én már a célnál, a reménybeli vásár­lónál legyek. Hja, szigorú világ volt akkoriban. Talán nem tanul­ság nélküli, ha erről beszélünk. Csak annyi kellett, hogy egy ügynök harmadosztályon utazzék, amikor a másodosztály dukált ne­ki. Ha kitudódott, már ki is pen­derítették a cégtől. Házasodni is csak engedéllyel lehetett a Na­­sici Tanninnál, akár a. katona­tiszteknek ... Harminchárom éve­sen, tizenöt évi munka után let­tem cégvezető, nem kisrészt a nyelvtudásomnak köszönhetően, merthogy jelentős exportunk volt. Pár év múlva igazgatóvá léptem elő, a háború után ügy­vezető igazgatóvá. Egyik utolsó nagy üzletünk is 1945-ben volt. Április körül hangzott el a fel­hívás az első tízezer vasúti vagon felépítésére. Jelentkeztem Bebrits Lajos kormánybiztosnál: a. barcsi fűrésztelepünkön van elég fa. Se­gítettek a telepet rendbehozni, mi meg rendben leszállítottuk a kel­lő mennyiségű fűrészárut a va­gonépítéshez. Kanadában is a fás szakmában tevékenykedtem, előbb társként, majd önállóan vagy huszonöt éven keresztül. Az egyik fiúnk sebész­orvos, a másik mint elektromér­nök energia-megtakarítási szak­­tanácsadó. Elsősorban hotelláncok megbízásából dolgozik, járt a bu­dapesti Hyatt-ban is. Mostanság az ő „alkalmazottja” vagyok,1 vég­zem az adminisztrációt. Én va­gyok a.z irodában ;.z úgynevezett „Somebody”, aki elvégzi azt, amire nem akad más jelentkező. B. I. Seón Deibler Budapesten Seán Deiblert örömmel üd­vözöltük ismét Budapesten. Az elmúlt évben a Miskolci Szim­fonikus Zenekar élén emléke­zetes koncerteken mutatkozott be Magyarország több városá­ban. Ezúttal Esztergomban és a pesti Vigadóban lépett pó­diumra, a MÁV Szimfonikusok vendégkarmestereként. Műso­rán Händel Vízi zenéje és Che­rubini Requiemje hangzott föl, az utóbbi az Egyetemi Énekkar közreműködésével. Deibler rá­termettsége, árnyalt stílusérzé­ke és magas színvonalú zenei igényessége ezúttal is bebizo­nyosodott. Megint csak megmu­tatkozott az a képessége, hogy az együttesekből tudásuk leg-KODÁLY-MÓDSZER AMERIKÁBAN 1966-ban Kodály és Szőnyi Erzsébet Michiganben és ké­sőbb a Stanford Egyetemen tartott előadást. Itt ébredt fel Denise Bacon érdeklődése a módszer iránt, aminek eredmé­nyeként egy teljes évet töltött Magyarországon 1968—69-ben. ö alapította meg Wellesleyben (Massachusetts) az Amerikai Kodály Intézetet (American Kodály Institute), amelynek alapvető funkciója a Kodály tanítását követő tanártovább­képzés. 1975-ben alakult meg az Amerikai Kodály-módszert Ta­nító Zenetanárok Egyesülete (Organization of American Ko­dály Educators OAKE). Kiad­ványuk az évente egyszer meg­jelenő Kodály Envoy. Az egye­sület támogatja a Kodállyal kapcsolatos kutatómunkát; Ko­­dály-képzésben részt vett tag­jai számára állást kutat; kon­ferenciákat szervez. Az Amerikai Kodály Központ Hetvenéves tabló. Csillaggal jelölve dr. Füst Milán és a tanítvány, Friedlich Lajos 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom