Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-05-03 / 9. szám

MAKACS HATVANIAK „A főtéren van egy presszó. Megállunk egy kávéra, aztán me­gyünk tovább.” — Hatvan kicsit az átutazók városa; szusszanóhely Salgótarján, Jászberény és Szol­nok felé, fontos vasúti csomópont. (Éppen százhúsz éve, hogy az első gőzmozdonyt fogadták a főváros­ból.) Űticélnak? Nemigen vonzó. Aki a Kossuth téri Aranyfácánból kitekint az ablakon, nem kap ked­vet rá, hogy programjába illessze a városnézést. Népességét (25 000) tekintve hatvanharmadik városunk főtere jobb sorsra érdemes. E jobb sors itt-ott mintha már közelítené. A kopottságában is elegáns, ba­rokk stílusú Grassalkovich — ké­sőbb Hatvány — kastély egyik ki­sebb szárnyát szépen felújították, ifjúsági házat nyitottak benne. A századelőn épült tanácsháza dísz­­burkolatos-díszkutas, kellemesen kisvárosi térségre tekint. A római katolikus templom és a plébánia zárja a teret, kétfelől vigyázzák a főutat. Ha továbbhajtunk kö­zöttük, vagy a főtérről bármely irányba elkalandozunk, már csak a hatvani lokálpatrióták segítségé­vel akadunk rá némely nevezetes­ségre. Egészében azonban tizen­kettő egytucat házak-utcák veszik körül a Kossuth téri városmagot. Erre-arra bóklászva, újból és újból eszembe ötlött: mennyivel több él­tető impulzus érhet egy városáért dobogó szivet Kőszegen, Pécsett vagy Szentendrén ... mennyivel könnyebb — mondhatnám: meny­nyivel természetesebb — ott lokál­­patriótának lenni. Szerencséjére a városnak — és az országnak — az effajta szívügyek sem követik a „természetes” észjárást. .. * Pálos Frigyes prépost a „Gras­­salkovich-barokk” szépségét ecse­teli: külön fejezet ez a hazai ba­rokkban, az ívek-hajlatok röpte felismerhetően játékosabb. Mint kegyúr, a plébániát és a templo­mot is I. Grassalkovich Antal építtette, előbbit 1750-ben, utóbbit hét évvel később. A prépost urat — aki egy kis­pesti vasas család fiaként válasz­totta a papi hivatást — ma a vá­ros és környéke egyik legjobb is­merőjének mondják. Művészet­történész diplomát szerzett, szak­értő közreműködésével sorra tár­ták föl, újították fel a Zagyva és Galga völgye egyházi műemlékeit. Legújabban egy hévízgyörki ása­táson dolgozik, ahol szarmata sí­rokra bukkantak. Tudós tanulmá­nyokat, rendíthetetlen gyöngybe­tűkkel írott egyházi annaleseket üt föl, hogy a mai Hatvan is job­ban kitárulkozhassék. Hatvan, „Hotvin®Pelső okleve­les említése 1235-ből származik — neve valószínűleg hatvan házra utal — a város „hivatalosan” in­nen datálja történelmét. A telepü­lés azonban bizonyos, hogy előbb is létezett, hiszen 1180-ban már az itteni' premontrei rendházból ala­pították a csornai rendházat. A város olykor a nemzet kró­nikájába is bejegyeztetett. így 1525-ben, amikor a Rákos meze­jéről ide „átrándult” rendek Wer­bőczy Istvánt nádorrá választot­ták. 1849-ben, a szabadságharc ta­vaszi hadjárata idején Hatvannál 1 vezette győzelemre honvédjeit Gáspár András. A Grassalkovi­­chok alatt lassan kezdetét vette a polgárosodás, Hatvan egy ideig mezőváros; posztógyár, malom épül. Az első, valóban jelentős üzem, a cukorgyár már az ipar­mágnás Hatvány családé. Az iro­dalmár és bőkezű mecénás, Hat­vány Lajos Adyt, József Attilát, Thomas Mannt látta vendégül a ragyogó kastélyban. * Ahogyan csaknem minden fon­tos közintézményt, a városi bíró­ságot is a főtérre építették. Az öt­venes évek sajátos „modernségét” idézi. Előtte romantikus Szent Im­re szobor. Dr. Hóka Józsefnek, a bíróság elnökének mondandója már a máig ível: — Ha a kastély urait nem szá­mítjuk, nemigen éltek itt nagy vagyonú emberek, nagyobb társa­dalmi különbségek nem alakultak ki. Vasutas-iparos nagyközség volt Hatvan, a Zagyván túli jel­legzetes vasutas teleppel, jobbára falusias portákkal. Mégis: a hábo­rú után — még 1945-ben — Hat­van kapott elsőként városi rangot. Ipar azonban nem települt olyan és annyi, ami a kiemelkedést, a gyorsabb fejlődést biztosította vol­na. A vasutas^álya tekintélye is erősen megcsappant, ez sem tett jót a városnak. Lett tehát Hatvan hatvanhar­madik a városok sorában, emele­tes házak nőttek a kertes házak helyén, ugyanolyanok mint más száz helyen, lassan-lassan elveszni látszottak a „hatvaniság" ismerte­tőjegyei. A makacs hatvaniak épp ezek felmutatására szánták cl ma­gukat. Hóka József is ezért vállalt társadalmi tisztségeket, megbíza­tásokat. Ő az elnöke a Hazafias Népfront városi bizottságának, mint tanácstag a főteret és kör­nyékét képviseli, tagja a Heves Megyei Tanácsnak is, aktív részese a Jogász Szövetség, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Hatvani Közművelődési Egyesület munkájának. Pedig... pedig ő sem hatvani. Galgahévízen szüle­tett, ma is „hazajár” oda, s egy kis ház. kedvtelésből művelt ker­­tecske is a faluhoz köti. Hatvan­hoz pedig — van-e ennél erősebb 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom