Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-04-05 / 7. szám

csapatok . a gondatlanság és kegyelethiány, az oktalanság és az újítási viszketegség több műemléket pusztított el, mint a háborúk és az elemek, a török és a tatár”. (IPOLYI ARNOLD PÜSPÖK. 1863) A hazaszeretet a szűkebb pátriához való kötődésből is táplálkozik. Mindannyiunk szá­mára van egy város, egy falu, egy kerület, egy utcasor, amelynek felemlítése, látása kü­lönös melegséggel tölti el szívünket. És féltő indulattal is, ha múltjának egyik-másik ér­téke veszélyben forog, megszokott és meg­szeretett arculatának egyik-másik vonását a modern idő letörölni, átrajzolni készül. E szép érzés, jobbító indulat sokáig csak ma­gánbeszélgetésekben kapott hangot. Ám las­san csak egymásra találtak a perlekedni és tenni egyaránt hajlandó lokálpatrióták. Az ország különböző területein működő városvédő és -szépítő egyesületek száma ma már hetven fölött van és 1986 tavaszán kö­zös kívánságra létrejött a Város-Községvédő és Szépítő Egyesületek Szövetsége. Munkáju­kat megújult kandeláberek, kerítések, század végi lépcsőházak, újra hívogató békebeli üz­letportálok, eredeti utcanévtáblák, „megta­lált” szobrok jelzik. Ráday Mihály és munkatársai voltak az úttörők. S ahogyan az járatlan utakon lenni szokott, harcoltak, ha kellett veszekedtek a nemes cél biztos tudatában. A televízió népszerűségi listáján 1980-tól van az elsők között Ráday Mihály — akkor született és azóta is sugárzott — „Unokáink sem fogják látni” című műsora. Ráday egy­személyes intézmény. Mindenről tud, min­den bejelentésnek utánanéz, lót-fut, tárgyal, ha kell veszekszik, előadásokat tart — irigy­lésre méltó lelkesedéssel bábáskodik az „ügy” felett. A televízió épületének egy parányi szobá­jában régi városfotók között, „Pállasz Athéné védőszárnyai alatt” találkozunk. Alig kez­dünk el beszélgetni, a vágószobába hívják, az esti adással van valami probléma. Elkísé­rem. A lépcsőfeljáró egyik rejtett fordulójá­ban faragott köveket pillantok meg. — Űj szerzemények — magyarázza Ráday. — Az épület, a régi tőzsdepalota tatarozása­kor bizonyultak feleslegesnek. Sikerült ki­mentenem néhányat, még nem tudom, hova teszem őket. A vágóasztalon egy régi állomásépületet látunk. — Sokszor gyűlik meg a bajunk olyan nagyhatalmú cégekkel, mint a MÁV, a Pos­ta, vagy a Gázművek, mert nincsenek min­dig tekintettel a városképre. A posta vagy az állomás a városok legfontosabb épületei közé tartoztak, tartoznak. Nagy kárt okoz­nak ezeknek a régi épületeknek nemegyszer indokolatlan lebontásával. Tisztában vagyok azzal, hogy a televízió műsora segíthet, de nem tud mindennel foglalkozni, amivel pe­dig kellene. Ezért is lenne szükség települé­seinken a helyi sajtó újbóli felélénkítésére (régebben városainkban 2-3 napilap is meg jelent)! Jó példaként említhetem a „Debre­cen” és az „Esztergom és vidéke” című idő­szaki lap megjelenését. És a kábeltévék ter­jedése is ígéretes. A társadalmi városvédő munka azokban a városokban sikeres, ahol nyitott település­­politika van, s a helyi vezetők segítségként fogadják „okvetetlenkedéseinket”. Az egye­sület a befolyó pénzt (tagdíjak, eseti adomá­nyok), a város vagy a község hagyományos építészeti vagy természeti értékeinek védel­mére, szépítésére fordítja, azaz a pénz visz-, szaszáll a városra. — Ön az 1986 tavaszán megalakult Város- Községvédő és Szépítő Egyesületek Szövetsé­gének alelnöke, az 1983-ban alakult Buda­pesti Városszépítő Egyesület egyik alapító tagja, s a legnagyobb létszámú csoport, a fo­tósok vezetője. Hallhatnánk valamit erről a munkáról? — 220—230 társunkra számíthatunk. Évente más-más városrész házainak — va­lamennyi házának — külső-belső fotózása és helytörténeti, építészettörténeti adatainak összegyűjtése a feladatunk. 1982 óta öt ki­állítást rendeztünk és öt könyvet adtunk ki. A Belső-József városról készült .fotókiállítási például az Ernst Múzeumban, a Belső-Fe­­rencváros anyagát az Iparművészeti Mú­zeumban láthatta a nagyközönség. Jelenleg a Belső-Lipótváros (a Vörösmarty tér és a Szent István körút közötti rész) házait örö­kítjük meg. * A Budapesti Városszépítő Egyesület nem­régiben költözött önálló otthonába, a Bástya utca egyik patinás épületének földszintjére, a mintegy ezer egyéni és százharminc jogi tag (vállalatok, intézmények) anyagi segít­ségével. Itt végre lehetőség nyílt fotólabor kialakítására, továbbá itt rendezik a vetí­tettképes élménybeszámolókat, összejövetele­ket, s árusítják saját kiadványaikat. (Vitkay Katalin ügyvezető titkártól hal­lottam, hogy bár nem folytatnak tagtobor­zást, mégis egyre tötaben jönnek. Legtöbben valamilyen konkrét munkára, de vállalatok, cégek is csatlakoznak. Az egyesületnek nagy szüksége van anyagi támogatásukra a mű­ködéshez, az évente ismétlődő korr^plyabb értékmegőrző, felújító tevékenységhez ter­mészetesen a pénzt sem nélkülözhetik.) — Most, amikor állandóan arról hallani, hogy az embereket csak a pénzkeresés, a sa­ját érvényesülésük hajtja, kikre támaszkod­hat egy ilyen társadalmi mozgalom? — kér­dem Ráday Mihálytól. i n* ' __ rcfTr E § * X ■ff í-f % w-I* r _i_r r— if F Fj gj ”~1 1. Raday Mihály - dolgozószobájában 2. A Metrimpex felújított székházának bejárata 3. A zenélő Bodor-kút a Margitszigeten 4. Helyreállított épületdísz a József Attila utcában 5. A kispesti Wekerle-telep egyik épülete 6. A hirdetések sokszor rossz helyre kerülnek 7. Egy rozsdásodó műemlék kerítés 8. Az óbudai Fő tér 9. A Duna-partra visszakerültek a régi lámpák 10. Az időjárás tönkreteszi a puha mészkőszobrokat 11. Egy belvárosi ház külső dísze renoválás után 12. A Gresham-palota GABOR VIKTOR ÉS POKORNY ISTVÁN FELVÉTELEI — Először is, ez így nem igaz — szögezi le. — Most is vannak jó ügyekért harcolók, a közösség javát keresők. Az embereket per­sze leginkább az érdekli, ami közvetlenül érinti őket. A nyitott várospolitikának ér­vényt lehet szerezni. Azt tartanám helyes­nek, ha az egyesületek tagjai beleszólnának minden lakókörnyezetüket érintő döntésbe. Természetesen ehhez az is kell, hogy a veze­tők is igényeljék ezt a segítséget. Az "nem várható el, hogy mindenki mindennel egyet­értsen, de közös álláspontot ki lehet alakí­tani. — Azt hiszem, jól példázza ezt a Tücsökrét 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom