Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-03-07 / 5. szám
akik a művészetért szakítottak egész addigi életükkel és mindent elölről kezdtek el. Ehhez hasonló fordulat történt Dombay Lelly életében is, amikor hatvankét esztendős korában elhatározta, hogy festészetet fog tanulni a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. A fordulat — úgy tűnik — művészpályája és létformája szempontjából egyaránt elhatározó jellegű volt. Mint Dombay Lelly korábbi, váci kiállítása alkalmából tartott megnyitó beszédében Pogány Ö. Gábor mondotta: a íestőnő minden művét a gazdag és finom festőiség, a színek összezengő harmóniát alkotó nemes együttese jellemzi, s a leegyszerűsített formák, a tiszta színek a modern magyar festőművészet egészét, de tágabb értelemben az egész közép-európai avantgárdot jellemzk. A Dombay házaspár életformája is át- ' alakult, mióta Lelly a festészetet választotta. A leányfalui ház — úgy tetszik — életük igazi színhelye lett. Az emeleten van a „műhely”, a festőstúdió, a földszinti szobákat antik bútorok teszik sz,éppé és otthonossá, valamint egy hatalmas, zöld „szemes” cserépkandalló, amely tavasszal s ősszel, amikor az erdős domboldalon igencsak csípősen hűvös a levegő, kellemes meleget áraszt. Itt jön össze a baráti kör — festők, szobrászok. írók — Leányfaluról, Szentendréről s messzibb helyekről. Itt van Dornis István műhelye is: asztalosszerszámokkal maga készíti a kereteket, feszíti reájuk a festővásznakat. Elkíséri útjaira, elkészíti a munkájához szükséges vásznakat, s egy-egy kiállítás alkalmából, amilyen a mostani is, cipel, képeket aggat fel, rendezkedik. Nemcsak Lelly talált új pályát, hanem a férje is. A pénzügyi szakemberről, jogászról, biztosítóintézeti „treasurer”-ről kiderült, hogy tehetséges kiállításrendező is. Kiállítások, két kontinensen Dombay Lelly első kiállítása 197(i-ban volt. Kanadában. Azóta egymást követik a kiállítások Párizsban. New Yorkban. Cannes-ban, S!. Paul de Vence-ben, Vácott. Budapesten. A kritikák, amelyek két kontinens sajtójában jelentek meg műveiről, kiemelik művészi érzékenységét, tájékozottságát a „festészet stílusainak világkörforgalmában, ahol mindenkor meg tudta őrizni saját szemléletét”. Francois Gaehot, a magyar irodalom és művészet francia barátja azt írta róla, hogy „különösen örömteli élmény korunkban, a művészeti tendenciák anarchiája korában egy olyan festőt látpi, aki a formák és színek egységét tudta ocúvre-jében megteremteni”. Kay Kritzweiser. a torontói Globe and Mailben „harmonikus színeiről és formáiról, képeinek erőteljes ritmusáról” ír. A mostani budapesti kiállításon Robert Lan ton Elliott kanadai nagykövet a kapcsolatról szólt, amelyet a kanadai—magyar művésznő a két ország kultúrája között teremt. Miközben kiállított képeit szemléltem, amelyek témái a kanadai viaduktoktól és a torontói templomoktól New Yorkon, a francia tengerparton át ívelnek Vácig és a leányfalui kertig — magamban azt kívántam, bárcsak nagyon sokáig tartana még ez a „késővirágzás”, amely alig egy évtized alatt ilyen gazdag termést hozott. HALASZ ZOLTÁN REZES MOLNÁR ESZTER felvételei Domboy Lelly leányfalui otthonában készültek