Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-02-21 / 4. szám
RÉGI ÉS MAI MAGYAR NÉPSZOKÁSOK EMLÉKKÖNYV Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége és a Hazafias Népfront gondozásában megjelenő Néprajz mindenkinek sorozat harmadik kötete a régi és mai magyar népszokásokat dolgozza föl. A rendkívül érdekes könyvben Dömötör Tekla e téma legjobb magyar szakértője — azt vizsgálja, hogyan lehet a régi hagyományokat a mai családi és közösségi életbe átmenteni, feleleveníteni. Sok olyan elemet, csoportot talál, mely nagyon jól beilleszthető a modern életformába és így annak itthon és messze a határokon túl is magyar népi jelleget adhat, örömet szerezhet azoknak, akik abban cselekvőén részt vesznek. Az összeállítás elsősorban azok számára készült, akik vállalkoznak erre. Ezt segítendő adunk közre néhány ünnepi népszokást, hátha lesznek olyan családok, egyesületek amelyek a gyakorlatban is kipróbálják, meghonosítják ezeket. A vízkereszttől (január 6.) húshagyó keddig tartó időszak a farsang ideje. Hossza hazánkban éppúgy, mint más európai országokban, a húsvéthoz igazodott. A farsangi ünnepkör történetéből többet tudunk, mint más népszokások múltjából. Itt ugyanis az egyházi és világi hatóságok egy véleményen voltak, sok tilalmi rendelet utal erre. A farsang rendbontással. zajos lármázással járt, tehát a „rossz, tiltandó szokások'’ közé tartozott. Ennek ellenére a farsangi szokásokat a mai napig is szinte változatlan kedvvel űzik. A farsang legfeltűnőbb vonása a jelmezes-álarcos játék és a tánc. A 15. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodásokról. Míg egyes európai népeknél a farsangi maskarák nagy tömegben, egyformán öltözve vonulnak fel, hazánkban jobban kedvelik a kisebb csoportok játékát. Napjainkig leglátványosabb alakoskodás Magyarországon a mohácsi busójárás. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg. A magyaroknál az állatalakoskodások voltak a legkedveltebbek: medve, ló, kecske és gólya alakjában párbeszédes jeleneteket is előadtak. Pl. a kecskét gazdája vásárra viszi, az alkudozás közben az állat összeesik, majd furulyaszóra feltámad. A gólya a lányokat csipkedni próbálja, a medvét táncoltatják. Az állatalakoskodáson kívül a hagyományos figurák közé tartozik a betyár, a cigány, a menyasszony és vőlegény, kéményseprő, halál, vagy öregember és öregasszony pólyás babával. Ilyenkor kerülhet színre a tréfás halottas játék vagy lakodalmi játék is. A farsangi „lakodalmas” játékok közül leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással, tőkehúzással összekötött mókaházasság. Rábatótfalun példuál 31 méter magas fát döntöttek ki, s ezt húzták végig a leányokból, legényekből alakult párok a Szentgotthárdtól Rábatótfaluig vezető úton. 168 jelmezes figura vett részt a felvonulásban: az álmenyaszszonyokon és álvőlegényeken kívül a násznép, ördögök, jósok, bohócok, „orvosok” stb. A menet kétszer is megállt és tréfás esküvő játszódott le. A rönkhúzást (tuskóhúzást) olyankor rendezik meg, amikor a községben az esztendő során nem volt lakodalom. Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyó kedden a pártában maradt lányokkal tuskót húzatni. A hagyományos rönkhúzason az egész falu aprajanagyja képviseli magát. Hiszen mint a neve is mondja: népi lakodalom jelleggel, vendéghívókkal kezdődik, akik a környékbeli falvakat végigjárják, meghívják erre az alkalomra a vendégeket. A rendezők a koszorúslányokat kiválogatják, a vőfélyek értük mennek és zeneszóval összeszedik a párokat. Majd pedig a rönkön, más szóval a törzsökön, előre elkészített sátorba egy álarcos vőlegényt és menyasszonyt ültetnek, akik különböző tréfás rigmusokból álló hirdetések után kelhetnek egybe. A farsangot bezárhatja az ún. bőgőtemetés is. A zenészek a nagybőgőt tréfásan „eltemetik”, elbúcsúznak tőle, hiszen katolikus vidéken a nagyböjt ideje alatt tilos volt muzsikálni, táncmulatságot rendezni; innen a szokás neve. Z. K. Képeinken a busójárás, a tikverözés, és a rönkhúzás látható FOTO: MTI A kolozsvári Farkas utcai templom építésének 500 éves évfordulójára a Református Egyház Ráday Gyűjteménye emlékkönyvet jelentetett meg. A kötetben tanulmányt olvashatunk Entz Gézától (A templomépítés története és művészettörténeti jelentősége) Péter Katalintól (Kolozsvár a magyar művelődésben). Az emlékiratrészletek Szabó Dezső és Kós Károly tollából valók. Kolozsvár, az erdélyi szellemiség ihlette Áprily Lajos, Jékely Zoltán és Farkas Árpád verseit. Amint Entz Géza írja, a Farkas utcai templom öt évszázad történelmi fejlődésének jelentős nyomait viseli és hirdeti. Péter Katalin Kolozsvárnak a magyar műveltségben betöltött szerepéről és jelentőségében betöltött szerepéről és jelentőségéről szólva kifejti, hogy a templom építése idején a város már a kiemelkedő művelődési központok közé tartozott. A szerző megemlékezik az 1872-ben Kolozsvárott otthonra talált egyetemről is, amely tovább növelte Kolozsvárnak a szellemi életben betöltött szerepét. Az alma mater emberformáló hatásáról tanúskodnak az emlékkönyvben is megjelent visszatekintések. Az értékes szövegek mellett feltétlenül említést érdemel a szép képmelléklet. A Ráday Gyűjtemény kis kötete — amelyet K. Fogarasi Zsuzsa szerkesztett — méltó emléket állít az öt évszázada fennálló az idővel és a történelem viharaival dacoló, ma is ható templomnak és kollégiumnak. (A könyv megrendelhető a Ráday Gyűjteménynél — H—1092 Budapest, Ráday utca 28 — ára postadíjjal együtt 10 US dollár.) (Zika) 22
