Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-01-10 / 1. szám

szembeni ház teleién hasaltam hogy levehessem, amikor kilép a: utcára. (Évekkel később alkalmun volt ezt az emlékemet személyesei elmesélni őfelségének: úgy kaca gott, hogy a könnye is kicsordult. 1936-ban megelégeltem a tize lésem felemelésére tett ígéreteket és elindultam szerencsét próbálni Londonban, Párizsban dolgoztam majd Kairóba kerültem, a The New York Times tudósítójaként Amikor a németek Él Alameinnél harcoltak, Kairó közelében, Spa­­nyolorszgába költöztem. Azóta itt élek. 1948-ban nyitottam meg stúdió­mat, ahol főképpen portrékat ké­szítek. Antonio Gadcs. a később vi­lághírűvé vált táncos volt a kifu­tófiúm. Az én képeimen keresztül ismerkedett meg a tánccal... Az 1950-es években barátságába fogadott Picasso, Dali, Miro, Casals és számos más nagy hírű spanyol művész. Kopogtattam az ajtajukon és ők bebocsátottak ... Kötelessé­gemnek éreztem, hogy a halhatat­lan nagy művészeket'fényképen is megörökítsem. 1952-bén jelent meg első albumom Párizsban, ez kata­lán tájakat mutatott be. Tucatnyi követte, így például a spanyol ba­lettről (Cocteau előszavával), a bi­kaviadalokról vagy a spanyol szín­házról. — Ugorjunk a jelenbe! Most min dolgozik? — Éppen Barcelonából érkez­tem. ahol a Ritz Hotelben nyolc­vankét Salvador Daliról készült képemet állították ki, a nyolcvan­két éves mester tiszteletére. Az első felvétel 1948-ból való. Ez a hetven­­harmadik önálló kiállításom. A ka­talógus előszavát János Károly ki­rály írta. Most pedig — Budapest követ­kezik. A Liszt-évforduló alkalmá­ból a zene által ihletett képeimet mutatom be a Vigadó Galériában.-Hé Hiába a világhír, a számtalan nemzetközi elismerés, az itthoni „megméretés” mégiscsak fontos. — Remélem nem vallók szé­gyent — mondta izgatottan a meg­nyitó előestéjén Juan Gyenes, akii spanyol felesége, lánya és veje is elkísért Budapestre. Legfrissebb felvételét — ame­lyet az esti fényben lebegő budai Várpalotáról készített — egy fes­tőállványra helyezte, hogy egy va­lódi spanyol kendövei ölelhesse kö­rül. A teátrális — és jelképes — gesztust az életmű hitelesíti. — Sohasem tagadtam, hogy ma­gyar vagyok — vallja, amikor a szülőföldhöz való kötődésről fag­gatom. — Számos magyar híresség portréját készítettem el, Bartóktól Zilahy Lajosig, Molnár Ferenctől Cziffra Györgyig. Gábor Zsázsától Puskás öcsiig. Régebbi és újabb JUKN GYENESEL /MKDRIDBkN ÉS BUDAPESTEN E gy Kaposvárról elszárma­zott fényképész készíti ma a „legspanyolabb” képeket. Gyenes János, azaz Juan Gyenes a spanyol királyi család hivatalos fotográfusa. Sze­mélyében első ízben nyerte el fo­tóművész a madridi Képzőművé­szeti Kör aranyérmét. Juan Gyenes az idén lesz 75 esztendős. Éppen fél évszázada él távol szülőföldjé­től. A világ számos országában az az „image” él a spanyol nép művé­szetéről, amelyet az ő képei sugá­roznak. De sok spanyol is az ő sze­mén keresztül látja a spanyol tá­jakat és embereket, a tánc- és szín­házművészetet vagy a bikaviada­lokat. * A nagyobb madridi szállodák be­járatánál transzparensek hirdetik a Gyenes Stúdiót, ahol bárki elké­szíttetheti a portréját— ha meg tudja fizetni. A műterem falain fél évszázad képei, köztük Ronald Reagan elnök saját kezűleg írott levele, amely­ben a legutóbbi Gyenes-allnimérf mond köszönetét. — Édesapám. Gyenes Izsó a Kaposvári Zeneiskola egyik alapí­tója volt. Ötéves koromban már hegedülni tanított, sokáig muzsi­kusnak készültem. Tizennégy éve­sen — 1926-ban — kezdtem fény­képezni szülővárosomban, Kapos­várott. A következő évben — ha­lálos ágyán — Rippl-Rónail is si­került lefényképeznem. Tizennyolc évesen, Pál Sándor segítségével, v Színházi Élet fotósa lettem. Fő­képpen hangversenyeken dolgoz­tam, megörökítettem Bartókot és Kodályt, Toscaninit és Pablo Casalsot, Kálmán Imrét és Lehár Ferencet. 1935-ben a walesi herceg — aki a következő évben MII. Edward néven Nagy-Britannia uralkodója lett — „inkognitóban” Pesten járt. Szigorúan tilos volt lefényképezni. Az egyik estél az Arizonában töl­tötte és én egész éjjel a mulatóval

Next

/
Oldalképek
Tartalom