Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-02-21 / 4. szám
VS A korábbinál is gazdagabb tartalommal, sok érdekes olvasnivalóval megjelent a Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma. Ára: 5 fl, illetve ennek megfelelő valuta. A Magyar Hírek előfizetői -az új előfizetők isingyen kapják meg a Kincsest. Megrendelte már? Ha szerkesztőségünkbe kitöltve elküldi az alábbi szelvényt, postafordultával megküldjük a Kincses Kalendáriumot és a számlát. Címünk: Magyar Hírek P. O. B. 292 BUDAPEST 62 A Kincses Kalendárium megrendelhető, a Magyar Hírek előfizethető az Egyesült Államokban és Kanadában a következő címen is: c/o Leslie J. Dús, P. O. Box 26244, Cleveland, Ohio 44126 MEGRENDELEM a Magyar Hírek Kincses Kalendáriumát. Megrendelem a Magyar Hírek c. lapot és kérem az ingyenes Kincses Kalendárium megküldését (Megfelelő szöveg aláhúzandó) Név: Cím: A NÖVEKEDÉS PÉNZÜGYI FEDEZETE A magyar népgazdasági terv előirányzata szerint 1987-ben az ország gazdasága 2 százalékkal nő. Ez a fejlődési ütem nagyon szerény, mégis fontos előrelépés lesz, ha megvalósul, hiszeh 1985-ben és 1986-ban lényegében nem volt növekedés. Ezzel természetesen lehetetlen behozni a két év lemaradását, de ígéretes egy egyre gyorsuló fejlődési korszak megindulását tekintve. Jogos-e ez a várakozás, s van-e kellő anyagi fedezete? E kérdés gyakran hangzik el, nem csupán közgazdász körökben, de a közvéleményben is. A Gazdaságkutató Intézet felmérése szerint a vállalatok általában készek a dinamikusabb növekedésre, s a makroökonómiai analízisek is hasonló eredményt hoztak. Ám az is igaz, hogy a növekedési tartalékok nem kerülhetnek automatikusan felszínre, ha a szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre. Az pedig közismert, hogy hazánkban a fejlesztésre szánt pénzforrások szűkösek. Sok vagy kevés Ez utóbbi állítást a nemzetközi összehasonlítások csak részben támasztják alá, mert a fejlett ipari államokban a beruházási hányad kisebb, mint nálunk az erősen visszaszorított érték, s mégis gyorsabb fejlődést és strukturális átalakulást tudtak elérni, mint hazánk. Ennek két alapvető oka van: egyrészt a fejlett ipari országokban a korábban kiépült infrastruktúra és a már elért fejlődés eredményeként a növekedéshez szükséges pótlólagos ráfordítások relatíve kisebbek, mint Magyarországon, ahol ezeket a feltételeket is meg kell teremteni, másrészt — s ez a fontosabb — nálunk a beruházások gazdasági hatékonysága alacsony színvonalú. Az 1981—1985 közötti időszakról a gazdasági elemzések kimutatták, hogy az új eszközökkel nem termeltek a vállalatok jobban s hatékonyabban, mint a meglévőkkel. A beruházási aktivitás rontotta a vállalatoknál az eszközarányos nyereség alakulását is. A beruházási források elosztása tekintetében az elmúlt időszakban továbbra is fennállt az egyenlősdi, ami az eszközök szétforgácsolódásához vezetett. A becslések szerint 1985-ben az iparban mintegy 50 vállalat volt veszteséges, illetve fizetési nehézségekkel küszködő, és megmentésükre az állami költségvetés több mint 8 milliárd forint támogatást adott. Ez az iparban felhasználható évi beruházási összegnek körülbelül 20 százalékával egyenlő. Üdvös volna, ha olyan piaci közeg alakulna ki, amely az alacsonyabb hatékonyságú területekről automatikusan a magasabb hatékonyságúak felé hajtja a tőkét. A gyakorlatban ez az automatizmus több okból nem alakult ki, s naivitás lett volna azt várni a számos tekintetben még mindig központi irányításhoz szokott vállalatoktól, hogy mély önvizsgálatot folytatva önként feladják a gazdaságtalan termelést, s profiljukat bátran megváltoztassák, vagy saját felszámolásukat kérjék. A gazdaságirányításra vár a feladat, hogy 1987-ben olyan határozott intézkedéseket tegyen, amelyek — a gazdasági mentőkötél helyett — visszaszorítják, megszüntetik a ráfizetéses tevékenységeket, és a felszabaduló eszközökkel jobb anyagi fedezetet teremtenek a gyorsabban és hatékonyabban fejlődők beruházásai számára. Azt azonban 1987, azaz egyetlen esztendő határozott lépéseitől nem várhatjuk, hogy semmissé tegyék azokat a negatívumokat, amelyeket a gazdaságtalanul működő vállalatok veszteségei eddig okoztak, nemcsak anyagilag, hanem morálisan is. Az már ismert, hogy ebben az évben a nem hatékony vállalatok már nem növelhetnek bért, és ha korábbi szanálási tervük nem volt eredményes, sor kerül a felszámolásukra. A bankrendszer átalakulása A közelmúltban zajlott le a bankrendszer átszervezése. Ennek egyik mozgatórugója az volt, hogy a hitel- és pénzszférában fokozatosan verseny alakuljon ki, s szűnjön meg a bank—vállalat kapcsolatok szinte államigazgatási jellege, a pénzügyi műveletek és hitelek is vállalkozási alapon történjenek. A bankrendszerről folyó viták egyik kulcskérdése az volt, hogy a decentralizált szervezetben több lesz-e a fejlesztésre fordítható pénzforrás. Bár senki nem állította, hogy ez a pénzösszeg ugrásszerűen megnő, és a fejlesztési finanszírozásért a bankok versenyezni fognak egymással, az már ma is világos, hogy a felhasználható összegek jobban koncentrálódnak, s ezeket a gazdasági folyamatok élénkítésére lehet fordítani, továbbá a bankok — saját érdekükben — a hitelek odaítélésénél a hatékonyságra a korábbinál mind nagyobb figyelmet szentelnek. Ez a szelektív fejlesztések gyakorlatát erősíti. A bankrendszer átszervezésének előfutárai voltak az 1984-től megszervezett ún. innovációs kisbankok, amelyek a rosszul lekötött pénzforrások átcsoportosításához kedvező tapasztalatokkal segítettek már eddig is. Azonban ezek működését is meghatározta, hogy nem függetlenek a különböző alapító főhatóságoktól, és így még nem szolgálják kellően a piacorientált iparpolitikai fordulatot, azaz a termelési és termékszerkezet átalakítását. Munkájukat az is visszafogja, hogy ma még a vállalatok nemigen vállalkoznak merészebb. jó hasznot ígérő fejlesztésekre, inkább a szerényebben jövedelmező, ám már kialakult struktúrát bővítik. így keletkezhet az a paradoxon, hogy az általánosan szűkös pénzügyi lehetőségek közepette innovációs pénzkínálat van, amelyre a vállalatok nem tudnak megfelelő ajánlatot tenni. A külföldi hitelekről A külföldi tőke bevonása minden közepesen fejlett gazdaságú országban fontos forrása a fejlesztéseknek. Ez alól hazánk sem kivétel. Ám a külföldi adósságállomány az elmúlt években olyan nagymértékűvé vált, hogy annak további növelését szigorú gazdaságpolitikai elhatározások határolják be. Ez elsősorban a finánc jellegű hitelek felvételére vonatkozik, a működő tőke bevonását — például vállalatok alapítását — a gazdaságirányítás szorgalmazza. Nagyon fontos kiegészítő fejlesztési forrás a Világbank által nyújtott hitel, amelyet meghatározott beruházási célokra adnak, s így a struktúra-átalakítással közvetlen kapcsolatban áll, és szigorú hatékonysági követelmények teljesülését követeli meg. A Világbank-hitelek alkalmasak arra is, hogy a hazai tőkerészek ugyancsak versenypozícióban jelenjenek meg. Ez a korábbi államigazgatási hitelezési gyakorlattal szemben erősíti a piaci viszonyokat. A magyar gazdasági életben új színfoltként tűnt fel a vegyesvállalat, mint a külföldi működő tőke bevonásának fontos formája. Ez a tőkenagyság ma még ugyan nem meghatározható gazdasági életünkben, ám az ilyen vállalkozások keretében megjelenő fejlett külföldi technológia élesztőként hat a hazai innovációs folyamatokra. WIESEL IVÁN 5
