Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-29 / 19. szám
1. Az alpesi kontyvirág termése most érik be a láperdőben 2. Fülöpháza, ahol a buckák még ma is vándorolnak 3. Meghajtják a magyar félvéreket 4. A rideg gulya Bugac-pusztán 5. A töserdei üdülőparadicsom 6. A szikes tavak Fülöpszállás és Szabadszállás határában 7. Balasi István az Ősborókásban A SZERZŐ FELVÉTELEI ra kell berendezkedniük. Ugyanakkor a fő-fő bevételi források — a csárda, a büfé, a fogatok, a lovasiskola stb. — kivétel nélkül szinte mind-mind a másokéi. Persze, aki csak azt látja Bócsa-Bugacból, amit a nagyközönség szabadon bejárhat, az bizony nem túlontúl sokat ismer meg belőle. És hadd tegyem rögtön hozzá: ez így is van rendjén! Nem kell túlságosan sokat gyalogolni a bugaci Pásztormúzeumtól, hogy négynyelvű tiltó tábla állja el a turista útját: Eddig! Ne tovább! És e terület nem — vagy legalábbis nem elsősorban csak — azért tilos, mert amint a tábla is figyelmeztet rá: az itt hullámzó buckavilágban él a ritka és éppen ezért védett parlagi vipera, hanem azért — vagy azért is —, mert az Ősborókás állat- és növényvilágát akár egyetlenegy idény alatt tönkre tehetné az óvatlan látogatók serege. Nem kell ugyanis rosszindulatúnak, kártevőnek lenni, törnizúzni ahhoz, hogy helyrehozshatatlan károkat okozzunk. És ki tudja, milyen-mékkora rongálás lesz egyszer, esetleg a későbbiekben helyrehozhatatlan ?! A töserdei Holt-Tiszán létesített üdülőtelepen napozhat, fürödhet, csónakázhat bárki kedvére, méghozzá tündér- és tavirózsák idilli társaságában. A láperdőt — ezt az évszázadok óta háborítatlan valóságos dzsungelt — is rengetegen megcsodálhatják a kijelölt sótautakról. Csodálják is, ami abból látható, hogy az utak környékén igen sok a véletlen legázolt vagy a kíváncsiságból letört (majd elhajított) vörösbogyós 9
