Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-05 / 11. szám

BÁNOS TIBOR

AMERIKAI KALAND

1934. augusztus 15-én jelentette Az Est: Fedák Sári az új szezonra leszerződött a Magyar Színházhoz. Néhány nappal később pedig elutazott Budapestről. Az Est tudósítójának kérdésére elmondotta: két hetet tölt Rómában, aztán egy jachton hosszabb útra indul a Földközi-tengeren, és csak szeptember végén tér ismét haza, hogy szerződésének eleget tegyen. Az Est szemfüles riportere, mint általában ennek a kornak jó szimatú, az igazságot több oldalról is kötelező ellenpróbának alávető hírlapírója, nem érte be Fedák egyoldalú magyarázataival és telefonon felhívta az egyik német hajótársaság pesti irodáját, ahol az iránt érdeklődött, váltottak-e Fedák Sári számára valamilyen hajójegyet?

Érdeklődésére megtudta, hogy a St. Louis nevű óceánjáróra, amely Hamburgból azon a héten indul New York felé, Fedák nevére váltottak jegyet, sőt ehhez még egy New Yorkból San Franciscóig érvényes repülőjegy is tartozott, ugyancsak a művésznő nevére szólóan. Amikor Az Est ezzel a hírrel az utcára került, Fedáknak már hűlt helye volt Pesten. Ezek után megindult a találgatások lavinája: hová utazott voltaképpen, mire készül vagy miben sántikál megint? A barátai és közvetlen környezete váltig azt állították, hogy Velencébe ment, onnan autón indul tovább Ostiába, majd Rómába. Amerikai utazásának tervéről itthon senki sem tudott.

Aztán kiderült: ezzel is a bizonytalanság látszatát próbálta megteremteni, hogy valódi szándékai és tervei felől elterelje a figyelmet. Késleltetése mögött időhúzási, illetve időnyerési szándék rejtőzött. A Reggel című hétfői lap szeptember 24-én, valamennyi hazai újság közül elsőnek jelentette: „Fedák Sári kis pogygyásszal New Yorba érkezett.” De mi történt addig? „Egész Budapest találgatja, mi van Fedákkal, akiről az a hír terjedt el Budapesten, hogy Amerikába utazott. Pedig Fedák kis kézipoggyásszal utazott el, azzal, hogy Olaszországba megy négy hétre üdülni. Augusztus 23-án indult útnak és szeptember végére már itt is kellene lennie, mert két darab eljátszására leszerződött a Magyar Színházhoz s a próbák akkortájt már meg is indulnának. Két ízben kaptak tőle levelet — Olaszországból. Három héttel ezelőtt egy kártyát Fedák Irén, Zsazsa nővére, tíz nappal ezelőtt pedig egy íróbarátjának sürgönyzött: »■Remekül érzem magam«. Ennek ellenére ezen a héten már sokan azt mondogatták: Zsazsa nem is New Yorkba — Buenos Airesba utazott. Fedek nem utazott Dél-Amerikába. E héten érkezik New Yorkba a St. Louis hajón.”

Itthon az is elterjedt róla, hogy üzleti ügyben tér vissza Amerikába. Az Ember-nek, Göndör Ferenc lapjának ennél pontosabb értesülései voltak visszatérését illetően és összefüggésbe hozta azzal a bírósági procedúrával, amely akkor hetek óta folyt már Kaliforniában : „Fedák Sári azért jött Amerikába és azért röpült tovább Kaliforniába, hogy Aknay Vilma vállalkozását, illetőleg pőrét támogassa, sőt finanszírozza.”

* Részlet a szerző „Aki szelet vet” (Fejezetek Fedák Sári életéből) című, a Magvető Könyvkiadónál Budapesten megjelent életrajzi dokumentumregényéből.

Űj szereplő lépett Fedák Sári magánszínpadára, akivel néhány hónapon át minden óráját, sőt minden percét meg kell majd osztania. Ezt a sorsot azonban senki nem kényszerítette rá, önszántából vállalta, vagy mintha a sorsot egyenesen kihívta volna maga ellen, amely ezért a cselekedetéért nem sietett őt megajándékozni. Ellenkezőleg! A világról szerzett kedvezőtlen tapasztalatai e kalandos vállalkozása nyomán tovább romlottak, olyannyira, hogy csalódásainak újabb állomáshelyét megszégyenülve lesz kénytelen elhagyni...

Aknay Vilma, a bécsi Burgszínház művésznője 1934 nyarán átköltözött az Egyesült Államokba és 250 000 dolláros pert indított Vajda Ernő, Hollywoodban élő, magyar származású forgatókönyvíró ellen — házassági ígéret megszegése címén. Aknay Vilma azt állította ugyanis, hogy Vajda Ernő évekkel ezelőtt házasságot ígért neki, s ezt a kívánságát nemrégiben megújította. Ennek reményében hagyta ott a BurgsZínházat és fordított hátat szépen kibontakozó színészkarrierjének. Vajda Ernő azonban megszegte ígéretét, így őt, Aknayt anyagi és erkölcsi kár érte, amiért kártérítés illeti meg. A pör folyamán Vajda azt igyekezett bizonyítani, hogy mielőtt Aknay Vilmát megismerte, ő már nős volt s így házasságot nem ígérhetett. Aknay viszont határozottan állította — és ezt tanú segítségével bizonyítani is tudta —, hogy Vajda Ernő nőtlen embernek adta ki magát. Amerikában mindennaposak az ilyen házassági perék, a lapok társasági pletykarovatain kívül azonban kevés figyelmet keltenék. Az ő perlekedésük egyetlen érdekességét az jelentette, hogy két magyar birkózott egymással: egyikük egy csinos színésznő, a másik pedig egy jól kereső hollywoodi forgatókönyvíró.

Aknay Vilma tanúja, aki tizenkétezer kilométeres távolságon rohant keresztül, hogy a Los Angeles-i bíróság színe előtt perdöntő vallomást tegyen, Fedák Sári volt! Ök ketten még valamikor a boldog békeévekben, Bécsben ismerkedtek össze, a Hattyú című Molnár-vígjáték próbái közben, ahol Fedák Sári mint újdonsült Mrs. Molnár vett részt. Később ezt így mesélte: „Fenn, a színpadon már javában folyt a próba és egy feltűnően szőke, feltűnően szép és tiszta németséggel beszélő, finom, királynői megjelenésű színésznő tűnt először a szemembe. Die Aknay! — hallottam, de fogalmam sem volt arról, hogy magyar. Azt hiszem, Molnár sem tudta, hogy Aknay tökéletesen beszél magyarul. Azt hittem, hogy csak a neve magyar... Tudom, határozottan tudom, hogy már az első órában, ott a Burgszínház hűvös levegőjében éreztem: ez az asszony több, mint jó színésznő, ez jó ember is, aki nagy-nagy odaadó barát tud lenni, akit érdemes szeretni, akivel bizonyára sok szép és mély közös emlékünk lesz még. Ez az első, pillanatnyi benyomásom igazolt huszonnégy óra múlva, mert miután alaposan kidiskuráltuk magunkat, éreztem, hogy alig van jelenleg aszszonybarátom, akihez annyi és olyan szívbéli lelki közösség fűzne, mint Vilmához.”

Ezt a vallomást Fedák Sári nagy és közös amerikai kalandjuk végén, 1935. június 17-én tette, amikor Pestszentlőrincen, a Gyöngyvirág utca 24. szám alatti villájában meghurcoltatásának történetét mesélte el. Hol volt ettől még, amikor Los Angelesbe érkezett, hogy segítő kezet nyújtson szívbéli barátnőjének?! A

rossznyelvek szerint azért akart Aknaynak segíteni, hogy „megfelelő arányban osztozzanak azon az összegen, amit a bíróság megítél neki. Vagyis Fedák részesedne a házassági ígéret megszegése címén Aknay Vilmának megítélendő dollárokból.” Ez azonban bizonytalan feltételezés, ha nem inkább rágalom volt. Fedák Sári legalábbis mindvégig hevesen tiltakozott a vád ellen. Amit viszont nem is titkolt: Vajda Ernő, az ígéretszegő John Vajda fivére volt, azé a Vajda Jánosé, aki kevéssel ezelőtt az ő színházi ügynökeként oly dicstelenül szerepelt. Itt volt tehát a kedvező alkalom, hogy visszafizessen. Az ő második számú célja így hát a bosszú volt. Ezért érkezett olyan sietősen, pénzt és fáradságot nem kímélve Kaliforniába! Az Ember mindenesetre megpróbálta őt lebeszélni erről, vagy legalább önmérsékletre bírni: ne avatkozzék illetéktelenül az Aknay—Vajda ügybe: „Mi örülnénk a legjobban, ha Fedák Sári megcáfolná a személyével és itteni terveivel kapcsolatos híreket és nagy megnyugvással vennénk tudomásul, hogy neki semmi köze ahhoz a kalandos üzleti vállalkozáshoz, amelynek egyetlen célja Vajda Ernő vagyonának megdézsmálása.”

Nem hallgatott a jó szóra. Odaállt az amerikai bíróság elé és eskü alatt vallotta, hogy Vajda Ernő néhány hónappal ezelőtt azt üzente Aknay Vilmának: azonnal jöjjön Amerikába, mert feleségül kívánja őt venni. Vajda Ernő higgadtan, logikus érvekkel bizonyította, hogy ilyesminek még a gondolata sem fordulhatott meg a fejében, hiszen harmonikus házasságban él feleségével. A bíróság szemmel láthatóan magáévá tette érvelését, vagyis Aknay Vilma vesztésre állt. A felperes erre viszszavonta vádjait és kérte a bíróságot, hogy szüntesse be a pert. Vajda Ernő tehát gyorsan eloszlatta az ellene irányuló rosszindulatú vádakat, ennyivel azonban már nem érte be. Azonnal új pert' indított Fedák Sári és Aknay Vilma ellen, amelyet eképpen indokolt meg: „Nevemnek hónapokig tartó meghurcolása után nem engedhetem ezt a port csak úgy egyszerűen abbahagyni. Ha már egyszer bepereltek, én makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy ebben a pörben ítélet is legyen, és kiderüljön az igazság. Más törvényes út nem lévén számomra, a Los Ángeles-i Grand Juryhez fordultam, kérve az egész ügy megvizsgálását.”

S ezzel a fordulattal mindketten roppant veszélyes helyzetbe kerültek. Az ügyészség hamis eskü címén elfogatóparancsot adott ki ellenük, amitől annyira megijedtek, hogy pánikszerűen elmenekültek Los Angelesből. Senki nem tudta nyomra vezetni a rendőrséget, pedig a nyomozást az Egyesült Államok egész területére kiterjesztették. December elején az amerikai magyarság már nyugtalanul figyelte, mire lesz még képes Fedák? Csepreghy Erzsi, aki Fedákot erre az útjára elkísérte, fűhözfához szaladgált segítségért. Lukács Pált is felkereste, aki erre így kiáltott fel: „Szörnyű, amit csináltok! Tönkreteszitek az amerikai magyarokat. Egész Amerika Fedák ellen fordult. Most álljak mellétek? Csak egyetlen esetben segíthetek, ha azonnal felkeresed Vajda ügyvédjét és elmondod neki, hová szökött Zsazsa !”.

1935 január elején a nyomozás már ötödik hetébe lépett, anélkül, hogy bármilyen eredményt fel tudtak volna mutatni. Fedák és Aknay valahol Los Angeles környékén, egy elha-20