Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-27 / 26. szám
Bbliol jobbra: Láiár József, Káldor Miklós, Ágotái Géza, Fóy László, Tolnay Géza, Marton László, Greiner Miklós, Fogaras Albert, Fábri Pál FOTO: GABOR VIKTOR Hát arra emlékeztek-e, amikor a Fuchs olyan kiválóan célzott, hogy betalált a szemközti ház ablakán egy almacsutkával, s az egyenesen a levesestálba pottyant! Oberle, az igazgató tajtékzott. Hogy a Mintában ilyesmi történhet! És amikor valamelyikünk tintásüveget tett az altiszt kalapjába ...? j — Nehogy azt higgye azért, hogy vásott kölykök voltunk — teszi helyre a kedvemért a hallottakat Tolnay Géza, Barcelonában élő vegyészmérnök, bőripari szaktekintély. — A Minta — azaz a budapesti Trefort utcai gimnázium — valóban „minta” volt, itt gyakoroltak a tudományegyetem tanárjelöltjei, kiváló volt a tanári kar, és az igazgatónk a diáksereget is nagyon megválogatta. Sokkal több csínyünk nem is volt a nyolc év alatt mint az elmondottak, tán azért is emlékezünk rájuk hatvan év távlatából is. Hatvan év. Két emberöltő . . . 1926-ban érettségizett az a kilenc férfi, aki egymást látni, emlékeket idézni összejött a Hilton szálló egyik különtermében. Hatan levélben, táviratban jelezték: lélekben ott vannak a „fiúkkal”. Akkor, 26-ban negyvenegyen maturáltak. Kinek a háború, kinek a betegség tétetett a neve mellé keresztet a dr. Ágotái Géza osztálytársuk által vezetett osztálykönyvben. Káldor Miklós — itt mindenkinek per Miklós, a nagyvilágban Lord Káldor — pár héttel élte túl a nevezetes találkozót. Előtte még egy Pécsett rendezett nemzetközi pénzügyi konferencián is részt vett, s bár kissé fáradtnak tűnt ,a hajdani diáktársak körében, kedvtelve hallgatta a csínyekről szóló adomákat, mi több, eggyel ő is megtoldotta. Nem is csíny volt az, inkább lázadás. A görög tankönyvet csapta a pádhoz, és vonult ki az osztályból, miután tanárától érdemtelenül rossz jegyet kapott. Ezután lett magántanuló, s vizsgázott le egy év tanulás után a két utolsó év tananyagából. „Nemigen szíveltem a kötöttséget, de azt el kell ismerni, hogy volt egy pár kitűnő tanárunk. A latintanárunk, egy sovány fiatalember, egészen zseniális volt.. — A Káldor és a Kürti, Kürti Miklós, a híres oxfordi kémiaprofesszor. Vitán felül ők voltak az osztályelsők, — emlékezik Greiner Miklós, aki Ausztráliából is segíti Ágotái doktort a találkozók szervezésében. — Szerettem a Mintát, bár soha nem voltam jeles rendű. Az osztályfőnökünk, dr. Papp Ferenc mindig azt mondta rólam apámnak: nem rossz eszű, de minden csintalanságban benne van. Fiúk a Mintából reiner urat'az egyik legfigyelemreméltóbb életpályát befutott társuknak mondják a többiek. Érettségi után a dédnagyapa által 1822-ben alapított fakitermelő és kereskedő vállalkozás erdélyi fűrésztelepére vezetett az útja, s öt évvel később már átvette a tekintélyes cég irányítását. 1948-ban, miután mint a hazai fakereskedők vezető képviselőjét letartóztatták, s pár hétig fogva tartották, családjával elhagyta az országot. Mintegy véletlenszerűen a térképre bökve választotta új hazájául Ausztráliát. — 1951 márciusában érkeztünk, és áprilisban már eladtam az első vagon fát. Az új-délwalesi vasút bevásárlója semmi referenciát nem kórt, semmit nem kérdezett, csak annyit, hogyan betűzöm a nevemet, és hogy mikor tudok szállítani. Mondtam, egy hét múlva. Nevetett, mert ez lehetetlenül rövid határidőnek tűnt. Én azonban tartottam a szavam, és attól kezdve a vasút egyik szállítója lettem, az pedig mindenütt a világon nagy szó. 1971-re a cég Sydney legnagyobb favállalata lett. A White River Corporation — hajdani erdélyi üzemünk nevét a Fehérvízi Faipart angolosítottuk — árult először Ausztráliában előre összeállított tetőszerkezeteket, és komoly importügyleteket bonyolítottunk. Ügy volt, hogy a céget a fiam veszi át, aki kitüntetéssel végezte el a sydneyi egyetemet, majd Amerikában is az elsők között volt a Harvard Business School-ban. Ki is bővítettük a vállalatot, részvénytársasággá alakultunk. Fiam azonban, aki szintén Miklós, azaz Nicholas, gyermekkora óta politikai pályára vágyott. Miután Űj-Dél- Wales állam parlamenti képviselője lett, felhagyott az üzlettel. Harminchat évesen választották a konzervatív párt új-dél-walesi vezetőjévé. Eleddig ő a legfiatalabb és az első nem angolszász ezen a poszton. Jómagam pár hónapja vonultam vissza az üzlettől, eladtam a részvényeket. A tizenöt éves unoka itt van a társaságban, immár másodjára látogat Pestre a nagypapával. Egy matematiikafeladványával birkózik. Birkózik? Pillanatok alatt megoldja, a „vizsgáztató” volt mintás, Fábri Pál legnagyobb meglepetésére. A New Yorkban élő fess, ősz úr mint mondja, sikeres tőzsdei ügyleteinek hasznát élvezi, jó néhány éve visszavonult már az üzleti élettől. Ez azonban korántsem jelent nyugalomba vonulást; nem kevés munkát adnak számára a rászoruló gyerekeket segítő jótékonysági akciók. Persze szó esik a mai fiatalokról is: hogy „annak idején” nem nősültek olyan korán, mint manapság, nem biztos, hogy jó az iskolai koedukáció, hogy túlhajszolja magát a mai ifjúság, tizennégy órákat nem szabadna dolgozni.. . Dolgozni, tevékenykedni azonban élethossziglan kell, vallják mindannyian, és a hajdani élénk gimnáziumi sportéletet is megemlítik, amikor azt kérdem, mitől ilyen fiatalosak — kedélyre, külsőre egyaránt. A terefere minduntalan visszaröppen a múltba. Élénk helyeslés kíséri Tolnay Géza szavait, aki azt fejtegeti, hogy az ő nézőpontja szerint nem jó és rossz tanulókra volt osztható a társaság, han m azok táborára, akik súgtak, és azokéra, akik nem mertek. — Nekem szerencsém volt, jegyzi meg —, sokszor ültem jó helyen. — Hogy kitoltunk olykor szegény kocákkal (a tanárjelölteket nevezték így) — fűzi tovább a szót Greiner úr. — Emlékeztek a „forgalmi” kocára, aki csendre intve minket, mindig úgy emelte föl a kezét, mint valami rendőr? Egyszer aztán összebeszéltünk, hogy ha legközelebb felemeli a kezét, egyszerre nekifeszülünk a lábunkkal, és megindulunk a padsorral. Megbüntetni nem tudtak minket, mert amikor kérdőre vontak bennünket, ki tolta a padot, az egész sor felállt... Ahogyan Ágotái doktor áttekinti az eddigi érettségi találkozók jegyzőkönyvét, jelenléti íveit a magyar- és a világtörténelem hullámzik át a tény- KÖzlő tőmondatokon. Gondoljunk csak bele: mi minden változott e században az első, 1931- es és a mostani érettségi találkozó között.. . A rendkívüli körülmények meglepő találkozásokat is produkáltak. Ketten a dél-afrikai Johannesburgban, ketten Ausztráliában „futottak össze az utcán” a volt osztálytársak köziül. — őszinte, nagy barátságokat kötni csak fiatal korban lehet — mondta pohárköszöntőjében Tolnay Géza. — Köszönet a szervezőknek, hogy annyi éve, évtizede együtt tartják a társaságot. Adja Isten, hogy legyen dolguk, még sok éven át! BALÁZS ISTVÁN 6
