Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-12-12 / 24-25. szám

A Böngészde a hegyen van, a hampstea­­di fényes üzletnegyed hátsó-sötétső hónaljában. Senki se tud róla; aki fel­fedezi, hátrahőköl és a szemét dör­zsöli: „húsz éve őslakó vagyok Hampstead­­ben, és ennek az antikváriumnak a létezésé­ről se tudtam”. A Böngészde cégtábláján rozsdacsurgásos, esőverte betűkkel ez áll: C. C. O’RIORDAN-BÖNGÉSZDE A Böngészde tulaja, O’Riordan olyan, mint a cégtáblája, csak száz évvel öregebb. Ott ül az elülső helyiség közepére helyezett, nagy tekenős könyvrakasza szegletében, le­­nyálazott mellénykabátban, levágott ujjú cérnakesztyűben és spirituszlángon teát főz. (Villanyfőzője is van, de a spiritusz nem vág­ja ki a biztosítékot.) Tucatjával főzi a teát, mert tucatjával issza, a kanna naphosszat rajta a lángon és valahányszor a csőre fü­tyül, az aggastyán újra tölt. A fekete teában foltosán gomolygó tejet egy alumínium-ka­nállal elkeveri (a cukor anatéma) és kortyol­va issza oly körülményesen, hogy a fele mel­lécsurog. Egyik főfoglalkozása a teában­­való-lubickolás, a másik - hogy elnézi a vilá­got. Nem az egészet, csak a magáét. Elnéze­lődik a télen-is-sarkig-tárt ajtó nyílása előtt elhaladókon; keresztülnéz a betévedőn; hosszan pihenteti szemét portékáján, amely a kezdet kezdete óta alig mozdul, csak ülep-HATÁR GYŐZŐ (Nagy-Britannia) RABLÁS szik a fateknőkben, fakul a polcokon. A re­ménykedő időtlen-idők kezdetén valaki, tán egy fiatalabb O’Riordan, még fel is címkézte a polcokat s olyanokat olvashatni odarajz­­szögezve, mint: ÉLETRAJZOK. TÖRTÉ­NELEM. HITTUDOMÁNY. JOG. KER­TÉSZKEDÉS. SZÜLÉSZET, LEXIKO­NOK. ALMANACHOK. EZERMESTER­KÖNYVEK. MADÁRVILÁG. MOZ­­DONYFIGYELŐK. IFJÚSÁGI KÉPES ALBUMOK. REGÉNYEK. PUHAKÖTÉ­SŰ ÍROD. KRIMI. SCIFI. BRIT-INDIA (TÁVOL-KELET. ÚTLEÍRÁSOK) TÉRKÉ­PEK. IDEGENNYELVŰ. NÉM. FRAN. SPANY. OLASZ. ARAB. URDU. HINDI. VEGYES. Francia regény. Elpiszkolódott sorozatok. Sagan. Colette. Pierre Loti. Pierre Loti? Franciául? A szigetországban? ! A kutyának se. (Aki Hampsteadben tud, az nem tud a Böngészde létezéséről; ide csak olyan teszi be a lábát, aki nem tud se franciául, se se­hogy. Aki nem úgy egynyelvű, hogy csak an­golul tud; hanem aki más nyelv létezését so­hase fogadta el.) Hans Heinz Evers az ERO­TIKA polcán. Áz EROTIKA még hagyján: de Hans Heinz Evers? Lion Feuchtw... Feucht-micsoda? Stefan Zweig? Zweych?... Zwiook? !... Mi ez: eszik vagy isszák? Német regény, németül? A kutyának se. Fillérekért se. Ha utánadobnák se. Senki­nek. O’Riordan összedrótozott pápaszemét rá­emeli a belépőre:- Szabad böngészni? Biccent, de maga se látja. Úgy is tudja. Körülfordulnak, támolyognak a polcok előtt; amit mégis leemelnek, azt meggondol­ják és mégse. Azzal nesztelenül, hogy azt se tudja, mikor: viszi őket a fene. Venni - ezek? Ha jólöltözött pénzes pasi a betévedő, akkor azért nem; ha éhenkórász fél-hippi, akkor azért. Vagy elundorodnak a kosztól-portól­­pókhálótóí, vagy lyukas a zsebük. Még szerencse, hogy kiépítette és tűzön­­vízen keresztül megtartotta a maga klientél­­ját s van is belőlük O’Riordannak valamics­ke bevétele mindig, az ötösök-tízesek, ropo­gós új bankók ott lapulnak az alsó Fiók fene­kére rejtett lapos bádogdobozban, s az is kulcsra jár. Régi metszetek, ódon mappák, bumfordi világtérképek tele kutyafejű tűzhá­nyókkal és háromtestű szörnyekkel; meg hé­be-hóba egy csepp (nagyanyánkról maradt) erotika, fürdőbugyogós asszonyságok meg­­csupaszított farral előrefele, múlt századi fiúbordély-történetek, illusztrálva. Még sze­rencse.-... Szabad böngészni?-... Körülnézhetek?-... A nyelvek erre balra?-... Betegápolás van?- ... Színházi magazinok? O’Riordan odabiccent; fel se néz. Oldal­pillantása csak a hátsó helyiségnek szól, ha annak a bejáratához netán valaki közelsom­­fordálna. Nem szól; csak megnézi. A „rak­tár” szakasztott ugyanolyan, a Betű az őská­osz állapotában; a rendetlenség apoteózisa. Csupán a sarokban van egy mennyezetet ve­rő, büszke mahagóni szekrény, kulcsra zár­va: a java. Az alsó polcokon a szokvány rit­kaságok, a sorozat-remekírók bőrbe kötve; a felső polcokon a borjúbőr-fóliánsok, kap­csos memorábiliák, elzevirek, sőt, egy-két olyan kuriózum, amit a nemzetközi kataló­gusok alapján a könyvtőzsdén is jegyeznek; s ezek mindegyike vagyont érő könyv-ékszer Athénban, Párizsban, New Yorkban, Toron­tóban csakúgy, mint Londonban. Könyv­drágaság - lakat alatt, biztos helyen: a szek­rényben. Nem zsémbes velük, se nem szidja őket, tudja, ki az ő pasasa, ki nem. Az egyik azért bosszankodik, mert a Dickens összes, a Thackeray Összes, a Sir Walter Scott Összes: csupa közhely és hiába olcsó, ha egyszer fi­­tyinget sem ér. A másik azért, mert a puha­kötésű saláták már rég nincsenek a „jó” pol­con, ahova a cédula szól, Pierre Louy átván­dorolt a SZÜLÉSZET polcára, az olvasha­tatlan gót betűkkel nyomott Heine (Harzrei­­se) elkeveredett a SZAKÁCSKÖNYVEKkel és a böngésző felszisszen. Az ötödik köhögő­rohamot kap a portól és azt is bánja, hogy a fateknőben pangó „ömlesztett árut” felboly­gatta: múlt századi cselédregények, biblia­kommentárok, autójavító kiskáté, horgászhi­szekegy. A becsoszogó hobóktól, vallásmá­niás hordószónokoktól a VILÁGVÉGE JÁ­NOS JELENÉSEI ALAPJÁN című foszlott­­koszlott salátáért szó nélkül bezsebeli az odalökött piculát, O’Riordan tudja, hogy nem belőlük él. Az egyik ürge jön, a másik megy. Nagy időközönként. Újabb pók.- ... Szabad böngészni? Ostoba kérdés. Tautológiával tetézett pleonazmus, egy Böngészdében. Hogy „sza­bad-e”. Hülye. Hülye világ. O’Riordan már rég leszokott, hogy connaisseurről ábrándoz­zon; de néha szeretne valakit látni, csak egyet is, aki más, mint a többi. Hanem ez a pók, aki bebotlott, ez a nyakigláb fiatal ürge, ez is: csak-olyan, mint a többi; mind egy­­anya szülte: nem vesznek. A boltos odabiccent és pepita zsebkendő­jével lecsurranó nyálát felitatva mellényén, kitölti aznapi harmincadik teáját. Mögötte, a feje fölött, még a jobb időkből, üveg alatt tábla, arany betűkkel: FÉNYES NAPPAL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom