Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-12-12 / 24-25. szám
A Böngészde a hegyen van, a hampsteadi fényes üzletnegyed hátsó-sötétső hónaljában. Senki se tud róla; aki felfedezi, hátrahőköl és a szemét dörzsöli: „húsz éve őslakó vagyok Hampsteadben, és ennek az antikváriumnak a létezéséről se tudtam”. A Böngészde cégtábláján rozsdacsurgásos, esőverte betűkkel ez áll: C. C. O’RIORDAN-BÖNGÉSZDE A Böngészde tulaja, O’Riordan olyan, mint a cégtáblája, csak száz évvel öregebb. Ott ül az elülső helyiség közepére helyezett, nagy tekenős könyvrakasza szegletében, lenyálazott mellénykabátban, levágott ujjú cérnakesztyűben és spirituszlángon teát főz. (Villanyfőzője is van, de a spiritusz nem vágja ki a biztosítékot.) Tucatjával főzi a teát, mert tucatjával issza, a kanna naphosszat rajta a lángon és valahányszor a csőre fütyül, az aggastyán újra tölt. A fekete teában foltosán gomolygó tejet egy alumínium-kanállal elkeveri (a cukor anatéma) és kortyolva issza oly körülményesen, hogy a fele mellécsurog. Egyik főfoglalkozása a teábanvaló-lubickolás, a másik - hogy elnézi a világot. Nem az egészet, csak a magáét. Elnézelődik a télen-is-sarkig-tárt ajtó nyílása előtt elhaladókon; keresztülnéz a betévedőn; hosszan pihenteti szemét portékáján, amely a kezdet kezdete óta alig mozdul, csak ülep-HATÁR GYŐZŐ (Nagy-Britannia) RABLÁS szik a fateknőkben, fakul a polcokon. A reménykedő időtlen-idők kezdetén valaki, tán egy fiatalabb O’Riordan, még fel is címkézte a polcokat s olyanokat olvashatni odarajzszögezve, mint: ÉLETRAJZOK. TÖRTÉNELEM. HITTUDOMÁNY. JOG. KERTÉSZKEDÉS. SZÜLÉSZET, LEXIKONOK. ALMANACHOK. EZERMESTERKÖNYVEK. MADÁRVILÁG. MOZDONYFIGYELŐK. IFJÚSÁGI KÉPES ALBUMOK. REGÉNYEK. PUHAKÖTÉSŰ ÍROD. KRIMI. SCIFI. BRIT-INDIA (TÁVOL-KELET. ÚTLEÍRÁSOK) TÉRKÉPEK. IDEGENNYELVŰ. NÉM. FRAN. SPANY. OLASZ. ARAB. URDU. HINDI. VEGYES. Francia regény. Elpiszkolódott sorozatok. Sagan. Colette. Pierre Loti. Pierre Loti? Franciául? A szigetországban? ! A kutyának se. (Aki Hampsteadben tud, az nem tud a Böngészde létezéséről; ide csak olyan teszi be a lábát, aki nem tud se franciául, se sehogy. Aki nem úgy egynyelvű, hogy csak angolul tud; hanem aki más nyelv létezését sohase fogadta el.) Hans Heinz Evers az EROTIKA polcán. Áz EROTIKA még hagyján: de Hans Heinz Evers? Lion Feuchtw... Feucht-micsoda? Stefan Zweig? Zweych?... Zwiook? !... Mi ez: eszik vagy isszák? Német regény, németül? A kutyának se. Fillérekért se. Ha utánadobnák se. Senkinek. O’Riordan összedrótozott pápaszemét ráemeli a belépőre:- Szabad böngészni? Biccent, de maga se látja. Úgy is tudja. Körülfordulnak, támolyognak a polcok előtt; amit mégis leemelnek, azt meggondolják és mégse. Azzal nesztelenül, hogy azt se tudja, mikor: viszi őket a fene. Venni - ezek? Ha jólöltözött pénzes pasi a betévedő, akkor azért nem; ha éhenkórász fél-hippi, akkor azért. Vagy elundorodnak a kosztól-portólpókhálótóí, vagy lyukas a zsebük. Még szerencse, hogy kiépítette és tűzönvízen keresztül megtartotta a maga klientélját s van is belőlük O’Riordannak valamicske bevétele mindig, az ötösök-tízesek, ropogós új bankók ott lapulnak az alsó Fiók fenekére rejtett lapos bádogdobozban, s az is kulcsra jár. Régi metszetek, ódon mappák, bumfordi világtérképek tele kutyafejű tűzhányókkal és háromtestű szörnyekkel; meg hébe-hóba egy csepp (nagyanyánkról maradt) erotika, fürdőbugyogós asszonyságok megcsupaszított farral előrefele, múlt századi fiúbordély-történetek, illusztrálva. Még szerencse.-... Szabad böngészni?-... Körülnézhetek?-... A nyelvek erre balra?-... Betegápolás van?- ... Színházi magazinok? O’Riordan odabiccent; fel se néz. Oldalpillantása csak a hátsó helyiségnek szól, ha annak a bejáratához netán valaki közelsomfordálna. Nem szól; csak megnézi. A „raktár” szakasztott ugyanolyan, a Betű az őskáosz állapotában; a rendetlenség apoteózisa. Csupán a sarokban van egy mennyezetet verő, büszke mahagóni szekrény, kulcsra zárva: a java. Az alsó polcokon a szokvány ritkaságok, a sorozat-remekírók bőrbe kötve; a felső polcokon a borjúbőr-fóliánsok, kapcsos memorábiliák, elzevirek, sőt, egy-két olyan kuriózum, amit a nemzetközi katalógusok alapján a könyvtőzsdén is jegyeznek; s ezek mindegyike vagyont érő könyv-ékszer Athénban, Párizsban, New Yorkban, Torontóban csakúgy, mint Londonban. Könyvdrágaság - lakat alatt, biztos helyen: a szekrényben. Nem zsémbes velük, se nem szidja őket, tudja, ki az ő pasasa, ki nem. Az egyik azért bosszankodik, mert a Dickens összes, a Thackeray Összes, a Sir Walter Scott Összes: csupa közhely és hiába olcsó, ha egyszer fityinget sem ér. A másik azért, mert a puhakötésű saláták már rég nincsenek a „jó” polcon, ahova a cédula szól, Pierre Louy átvándorolt a SZÜLÉSZET polcára, az olvashatatlan gót betűkkel nyomott Heine (Harzreise) elkeveredett a SZAKÁCSKÖNYVEKkel és a böngésző felszisszen. Az ötödik köhögőrohamot kap a portól és azt is bánja, hogy a fateknőben pangó „ömlesztett árut” felbolygatta: múlt századi cselédregények, bibliakommentárok, autójavító kiskáté, horgászhiszekegy. A becsoszogó hobóktól, vallásmániás hordószónokoktól a VILÁGVÉGE JÁNOS JELENÉSEI ALAPJÁN című foszlottkoszlott salátáért szó nélkül bezsebeli az odalökött piculát, O’Riordan tudja, hogy nem belőlük él. Az egyik ürge jön, a másik megy. Nagy időközönként. Újabb pók.- ... Szabad böngészni? Ostoba kérdés. Tautológiával tetézett pleonazmus, egy Böngészdében. Hogy „szabad-e”. Hülye. Hülye világ. O’Riordan már rég leszokott, hogy connaisseurről ábrándozzon; de néha szeretne valakit látni, csak egyet is, aki más, mint a többi. Hanem ez a pók, aki bebotlott, ez a nyakigláb fiatal ürge, ez is: csak-olyan, mint a többi; mind egyanya szülte: nem vesznek. A boltos odabiccent és pepita zsebkendőjével lecsurranó nyálát felitatva mellényén, kitölti aznapi harmincadik teáját. Mögötte, a feje fölött, még a jobb időkből, üveg alatt tábla, arany betűkkel: FÉNYES NAPPAL