Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-12 / 3. szám
1. Az Ybl Miklós tervezte klasszicista oldalszárny 2. A Károlyi-kastély ma 3. A konvent-épület egyik freskója 4. Lakatlanok az egykori cellaházak 5. Mintha csipke lenne,^pedig ónötvözet 6. Az alapító Eszterháziak egyike is itt élt - Eszterházi-cimer az egyik remetelakon 7. Az egykori kamalduli remeteség főtemplomából már csak a torony áll A SZERZŐ FOTÓI 7 ónötvözetből öntött csipkefinom teraszdísze rabul ejti nemcsak a szemet, de a lelket is. Monumentális és mégis intim, barátságos. A park ugyancsak hatalmas: megközelitően 45 hektárnyi. Bizonyára élvezték árnyas sűrűjét a Károlyiak, meg az a gyermekhad, amely az 1950-ben ide telepített nevelőotthonban élt. Aztán a nevelőotthon is elköltözött, s csak néhány mesekép mutatja nyomát az egykori étkezőben: Hófehérke és a hét törpe, Piroska és a farikas, Csipkerózsika ... A Csipkerózsika fölé hajló ifjú hercegnek vadászruhája van, s ebben némi utalást látok már nemcsak a múltra, hanem a jövőre vonatkozóan is. Az 5+7 program ugyanis azt javasolja, hogy a volt Károlyi-kastély sportszálló legyen. Reprezentatív üdülő- és vadászszállót terveztek a program készítői Majk-pusztára is, s javaslatuk jónak látszik, annak ellenére, hogy egészen más jellegű épületegyüttes ez, mint a fehérvárcsurgói. A helyet a kamalduli remeterend szemelte ki magának, személy szerint Radosányi László rendi generális, és az ő kezdeményezésére írta alá Eszterházi József gróf 1733. július 28-án a remeteség alapítólevelét. Az elkövetkező negyven évben elkészült a tervezett 20 remetelakból 17; a konvent épülete a refektóriummal és a könyvtárral; a főbejárat díszkapuja és a park; valamint a főtemplom és a külső kápolna. Sajnos, az előbbiből csak a torony maradt meg, mert hajóját már a XIX. század elején lebontották. A kápolna azonban áll, kedves kicsiny domb tetején, fák közé rejtetten, s Varga István romantikus elképzelést dédelget arról, hogy az egykori remetelakokba nászutas párokat kellene elszállásolni, akik itt, helyben, ebben a miniatűr istenházában fogadnának egymásnak örök hűséget. De visszatérve a múltba: az ide húzódott remeték — ahogyan a cellaházak címerei jelzik: egytől egyig főúri sarjak, akiket ma már nem tudhatni, milyen bűnük, vágyuk miatt száműztek ide — nem sokáig élvezhették a világtól való elzárkózás nyugalmát, mert a rendet, illetve magyarországi kolostoraikat II. József feloszlatta. 1782-től 1824-ig a remeteség tehát gazdátlan marad, ezután kerül a birtok Liechtenstein János herceg birtokába. Négy évre rá azonban visszavásárolják az Eszterháziak, akik a konvent épületét vadászkastéllyá alakíttatják át. Aztán következik a második világháború: a kastélyt bombatalálat éri, a felső szint egy része leég. Az épen maradt részeket egy mezőgazdasági technikum foglalja el, a remeték helyére pedig bányászok költöznek. Végül mindenki itthagyja az egykori remeteséget, csak a freskók maradnak itt. Másfélék azonban, mint Fehérvárcsurgón. Értékes, szép barokk festmények, köztük egy utolsó vacsora és ami talán még ennél is szebb: a korona felajánlása Szűz Máriának. Bűn lenne nem megmenteni őket — talán az utolsó előtti pillanatban már! Ezért is nagy kár, hogy az 5+7 program idei és későbbi százmillióiból Majk-puszta csak akkor kaphat, ha a remeteség már gazdára talált. Arról nem is szólva, hogy ezt a bizonyos gazdára találást éppen a munkálatok megkezdése gyorsíthatná meg. És mi történik akkor, ha jelentkezik a rég várt gazda? Ha hazai vagy külföldi vál’alat, esetleg magánszemély kijelenti: /ál'alom, hogy megfelelő segítséggel, támogatással Majk-pusztán szállodát (penziót, üdülőt, iskolát, szanatóriumot stb.) létesítek. Megkaphatja? Megvásárolhatja? — A magyar állam tulajdonában lévő műemlék épület nem idegeníthető el — idézi, ha nem is szó szerint, a rendelkezést dr. Román András. — Tehát a remeteség nem adható sem magyar állampolgár, sem pedig külföldi tulajdonába. — Akkor hát minek az 5+7 program? — Mert használatba viszont adható, maximum 99 esztendőre, szerződés szerint, akár magyarnak, akár külföldinek. Mégpedig, a gyakorlat szerint, díjtalan használatba, ha az igénylő rendbehozza a műemléket. így is kérdés, persze, hogy kifizetődik-e a befektetés. Mert a helyreállítás, kalkulálva a támogatással is, eléggé drága, és egy nagyobb vállalkozás — például hotelalapítás — esetén a külföldi partnernek számolnia kell azzal, hogy a magyar fél bizonyos részt kér az érdekeltségből. Ami azért természetes, mert részt vállalt a helyreállítási költségekből is. De Varga István optimista. Illetve, ahogyan hallgatom, egyre inkább hiszem: dehogy optimista! egyszerűen realista. Mert jó néhány országot megjártam már, de olyant, mint ez a Majk-pusztai remeteség, sehol sem láttam. Szóval hallgatom Varga Istvánt, hogy mit lehetne s mit kellene csinálni itt meg Fehérvárcsurgón, s észreveszem magam: hiszen ez Seregélyes! hiszen ez Szirák! hiszen ez Üszögpuszta ! Mert néhány esztendeje még a fantázia ködös-szivárványos rajzának tarthattam volna mindazt, amit műemlékes kalauzom elém kanyarított, de ma már kézzel fogható, fényképezhető, sőt lakható bizonyítékai vannak: mit lehet egy ilyen megrokkant gerendázatú, hiányos falú, hámló vakolatú, elgazosodott parkú kastélyból csinálni. — A jelentkezőket, a gazda jelölteket el kell vinni ide, a szomszédba, Seregélyesre — javaslom —, hadd lássák, mi a jövő! Varga István csak mosolyog: — Már meg van szervezve! GARAMI LÁSZLÓ 9
