Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-12 / 3. szám
VÁRAK. KASTÉLYOK, KOLOSTOROK - ÚJJÁSZÜLETŐBEN (6.) Gazdára várva Mint a kivert jószágok, olyan ez a két kastély: park-bundájuk gazos, csimbókos; vakolat-bőrük nagy foltokban vedlik, hámlik; falhúsukba sokszor beletépett a farkas-idők foga, agyara; gerenda-gerincük megroppant, megrokkant sorsuk terhe alatt. Bizony, meszsziről lerí róluk, hogy gazdátlanok. De ha gazdátlanok is rég, egészen elárvultnak mégsem mondhatók. Tavaly őszutó idején, amikor ott jártam, a Majk-pusztai kastély háborús sérüléseinek helyreáilítása már megtörtént (hála az Országos Műemléki Felügyelőségnek), mi több, akkor éppen a kastélyépületet körbefogó 17 remetelak egyikén is dolgozgatott három szál kőműves. Pontosabban szólva inkább kettő, mert a harmadik — erősen láthatóan — többet emelgethette aznap a borosflaskát, mint a malteroskanalat. Ugyancsak akkortájt vendégeskedett a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban egy népes filmes brigád. A következő forgatást készítvén elő nyüzsögtek erősen a díszletezők, berendezők, műszakiak: festéket kavargattak, oszlopokat állítgattak föl, tapétalemezekkel kozmetikázták a falak sebeit. Persze, ettől a sebek csupán forgatásnyi időre „gyógyulnak be” a fehérvárcsurgói kastélyban, és csak a mozinéző hiszi, hogy a Vörös grófnő című film csodapalotája az életben is olyan ép és szép, mint a vásznon. Az is naiv elképzelésnek bizonyult, hogy az ideiglenes gazdák (vagy inkább gyakori látogatók), a filmesek legalább valamicskét belesegítenek az állagmegóvásba, a helyreállításba. Éppen ellenkezőleg! Kiderült, hogy az apró „kozmetikázások” — például az ajtók lefestése, az eredeti parketta leragasztása stb. — csak nehezíti majd a végleges helyreállítást, s az épület állagának az sem használ, ha az ideiglenes „gazda”, éppen azért mert ideiglenes, a következményekkel nem törődve tárvanyitva hagy ajtót, ablakot. A Majk-pusztai — nemcsak Magyarországon, hanem talán az egész világon egyedülálló — épületegyüttes teljes és végleges helyreállítását és hasznosítását sem oldja meg az a közös vállalkozás, amelynek célja, hogy a 17 úgynevezett „cellaházat” vállalati üdülőikké alakítsa át. Egyrészt azért, mert a tízvalahány üzem, téesz, vállalat építőbrigádjainak „kalákájától” igazán nem várható el és követelhető meg e páratlan műemlékek szakszerű helyreállítása; másrészt azért — és ez még az előbbinél is fontosabb —, mert így továbbra is gazdátlan maradna, következésképp tovább pusztulna a főépület, benne remekbe készült freskókkal és stukkódíszekkel, meg az öt és fél holdas őspark, benne százados fákkal, növényritkaságokkal. A műemlékesek is állítják: nem ez a megoldás! A megoldás már megszületett, és ez nem más, mint az idehaza már jól ismert úgynevezett „5+7” program. öt kastély és hét vár, illetve várfal megmentésére készített ugyanis részletes programot az Országos és a Budapesti Műemléki Fel-E címeres cellahózakban éltek egykor a főrangú remeték A FEKETE-FEHÉR REPRODUKCIÓKAT GALACANU EFSTATIA KÉSZÍTETTE ügyelőség, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet és még jó néhány vállalat és iroda. A program célja röviden: megmenteni ezeket a pótolhatatlan műemlékeket, s ehhez előteremteni a szükséges anyagi és egyéb eszközöket. Ez a hét várra és az öt kastélyra egyaránt vonatkozik, s ezért a programtervezet együtt került jóváhagyásra az Állami Terv*bizottság elé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a két dolog — a várak-várfalak, illetve a kastélyok helyreállítása — azonos feladat! — A várak és a várfalak esetében állagmegőrzésről van szó, és a felhasználhatóság kérdése többnyire föl sem merül, — magyarázza dr. Román András, az Országos Műemléki Felügyelőség műemlékfelügyeleti osztályának vezetője. — Mert ugyan mire lehetne használni például a soproni városfalakat? A kastélyoknál, ezzel szemben, éppen a rendeltetés a lényeges. És éppen ezzel, a rendeltetéssel van a legtöbb gondunk. Be kellett vallanom: csak félig értem a dolgot. Tiszta sor: ha egy épületnek nincs megfelelő funkciója, akkor hiába állítják helyre, kidobott pénz, hisz egykettőre ismét tönkremegy. Ékes vagy inkább éktelen példa erre a Majk-pusztai. A 17 remetelakot a háború után kiadták a közeli oroszlányi bányaüzem dolgozóinak, akik — mi sem természetesebb — a maguk módján otthont akartak teremteni az egykori cellaházakban. Mit kezdhettek volna hát a házakba beépített kápolnákkal, freskóikkal, stukkódíszeikkel? Nekik lakótérre volt szükségük, következésképpen a 17 házi kápolná'ból — szerencsés véletlen ez is! — egyetlen egy maradt meg. Amit nem értettem: miért olyan nehéz egy műemlék épületnek megfelelő funkciót és használót találni? A válasz: — Egyrészt azért, mert vigyáznunk kell a műemléki szempontokra. Arra például, hogy az új funkció miatt ne kelljen átalakítani az épületet vagy szétszabdalni a helyiségeket. És másrészt azért, mert a műemlékek helyreállítása sokba kerül, és nem könnyű tőkeerős partnereket találni. Az 5+7 program lényege \ ^ ugyanis éppen az, hogy az OMF nem egye- £— Az egykori komáidul! remeteség felUlnézetből A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély a századfordulón 7
