Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-09-29 / 19. szám

K evés olyan település akad hazánk­ban, amelynek ne lenne valamiféle történelmi nevezetessége. Tiszakécs­­ke, alig pár hónapos városunk, e ke­vesek közé tartozik. Bár a régészeti ásatások tanúsága szerint már az ősidőkben is lakott település volt itt, a korai írásos em­lékek csak úgy emlegetik Kécskét, mint a nyomorúságban élő jobbágyok pusztáját. A Csánki-féle magyarországi földrajzkönyv sze­rint az 1400-as évek végén a nép ezen a vi­déken földalatti kunyhókban, vagy hantból, sárból rakott apró kis házacskákban lakott és kecskéket tenyésztett. (Innen a puszta el­nevezése is.) Nem csoda, hogy Kechke-pusz­­ta sohasem volt jeles történelmi csaták szín­helye, világrengető forradalmak bölcsője. Az új város nem nagy; lakóinak száma mindössze 12 ezer, itt nincsenek toronyházak, sokemeletes panelépületek; de vannak par­kok, sétányok, játszóterek és sportpályák, üz­letek és szolgáltatóházak, éttermek, meleg­vizű fürdőből kettő is és körülöttük, az üdü­lőnegyedben szebbnél szebb hétvégi házak. Sokakat furdal bizonyára a kíváncsiság — ahogy engem is — vajon mi a titka, mozgató rugója Tiszakécske fejlődésének. Természeti adottságaik mit sem változtak az elmúlt szá-4 . A Tisza-parton A vuiosi könyvtár, amely társadalmi összefogással épült 3. Nem panelépületekre, hanem családi házakia vágynak a tiszakécskeiek 4. Miskó István tanácselnök FOTO: GÁBOR VIKTOR zadokban. évtizedekben. A Tisza ugyanúgy hömpölyög a falu határában, ahogy régen. És nem találtak itt sem aranyat, sem olajat, de még a központi bugyellárisból sem jutott nekik megkülönböztetett támogatás. Mégis elérték azt, amit a kécskei öregek legmeré­szebb ifjúkori álmaikban sem reméltek. Országszerte az a hír járja: Tiszakécske jó sorsát, Miskó István tanácselnöknek, ország­­gyűlési képviselőnek köszönheti. Sokan taná­csolták ismerkedjek meg vele, aztán könnyen megfejtem a titkot. Mi tagadás, az első benyomás a tanácsel­nöki „rezidencián” ugyancsak meglepett. Jár­tam már egy-néhány város- és honatyánál pá­lyafutásom során, de ilyen szerényen berende­zett dolgozószobában nem sokban. Pedig ma­ga a tanácsháza, különös szépségével a város egyik látványossága. — Látta már városunk címerét? — kérdez­te a tanácselnök. — Szerintem ez sokat elárul rólunk, kécskeiekről. Fzüst pajzsban kanya­rog a Tisza, egyik partján zöld mezőben egy oroszlán karddal és nyíllal- felfegyverkezve, a másik partján két hal látható, a folyó fölött pedig öttagú csillag. A két hal a régi idők­re utal, amikor a környék lakói halászat­tal foglalkoztak és itt, Kécsikén adták le a földesúmak a zsákmányt. A csillag pedig so­kakat a téesz-szervezésére emlékeztet, ami­kor egyidöben tizenkét téesz alakult a köz­ségben. Azóta persze a termelőszövetkezeteik egyesültek, s a tagok egyetértésben dolgoz­nak. Nagy szó ez nálurik, mivel sokat hábo­rúskodott régen errefelé a nép. Nem fegyver­rel, csak szóval. A kécskeiek ugyanis refor­mátus hitűek voltak, a felvidékről érkezett telepesek, akik Űjkécskét alapították, katoli­kusok. Egymást még egy pillantásra sem mél­tatták, nemhogy egyezséget tudtak volna kötni. — Városszerte, úgy hallom, annál nagyobb ma az egyetértés. — Szerencsénkre, nyoma sincs már a régi viszálykodásnak. Ha valami épül, készül a városban, azt a lakók szavazzák meg. Sokan aggódtak mostanában, hogy a városi címmel megszűnnek a jó hangulatú falugyűlések, ígérjük, ennek a hagyománynak véget vetni nem fogunk. Idén is több mint húsz utcagyű­lés volt Tiszakécskón, ahol a családok ezrei véleményét, gondját-baját hallgattuk meg. Terveinket aztán ennek megfelelően alakít­juk, formáljuk. — Valamikor menekültek Tiszakécskéről az emberek, ma pedig sokaknak az a szíve vágya, hogy ideköltözzön. — Az utóbbi tíz évben 250 család települt Tiszakécskére. Amikor pedig menekültek in­nen-, az volt a főok, hogy nem bővelkedtünk munkalehetőségben. A hetvenes évek elején kezdődött nálunk az iparosítás. Valósággal ide csalogattuk, édesgettük az ipart. Még a beruházási költségek egy részét is magunkra vállaltuk. Közben persze nem futotta útra, közműre, lakásépítésre, minden pénzünket gyárakra költöttük. Ma már elmondhatjuk; jó befektetés volt. Nemcsak anyagilag térült meg, hanem a foglalkoztatás problémáját is megoldottuk; kétezernél több munkahelyet teremtettünk. Nálunk töltik három megye üdítőitalát, palackozunk bort, készítünk sport­­ruhát, atomerőműhöz különleges berendezé­séket, és sok egyéb fontos árucikket. — Két évtizede tanácselnök Tiszákécskén. Mit tart az eddigi eredmények közül a legje­lentősebbnek? — Említhetném a vízvezetéket, az utakat, a gázprogramot, az új mentőállomást, a könyvtárunkat vagy korszerű művelődési központunkat. De inkább a jövő generáció­ról és a munkában megfáradt öregekről szól­nék. Elértük, hogy minden gyereket fel tu­dunk venni bölcsődébe, óvodába és már épül az új gimnázium. A Simphonia-akc: ónk pe­dig az idősek helyzetét könnyíti meg. Ennek köszönhetően a legtávolabbi tanyáról is gép­kocsival jöhetnek be a városba, amikor ked­vük tartja. Hogy mit jelent a Sdmphonia-ak­­ció? Városunkban a vállalatok havonta befi­zetnek minden dolgozójuk után annyi pénzt, amennyibe egy doboz Simphonia cigaretta kerül. Ebből az összegből tartunk fenn egy mikrobuszt, s háztól házig visszük-hozzuk a tanyasi öregeket, az orvosi rendelőbe, a nap­közibe vagy vásárolni. Azok pedig, akik idős korukra teljesen magukra maradtak, a vá­rosi Öregek Panziójában kaphatnak helyet, szeretetteljes gondozást. — Miben látja Tiszakécske fejlődésének titkát? — Mi lépésről lépésre haladtunk előre — megfontolt kemény munkával. Egy nagy út megtételéhez nem látványos kampányokra, hanem bátorságra, kitartásra, elszánt szorga­lomra van szükség. Hát ilyenek vagyunk mi, kécskeiek. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA V MÚLTBAN JELENBEN JÖVŐBEN OMEGA a magyarok számára az órák KIRÁLYA Somogyi Erika a WOLOVITS ÓRÁS- ÉS ÉKSZERÜZLET MAGYAR TEL AJ DONOS A az erre a hirdetésre hivatkozóknak a legelőnyösebb , , áron adja. AZ IDÉN KARÁCSONYRA AJÁNDÉKBA OMEGA ÓRA Wolovits SOUTH EUCLID JEWELERS 4445 Mayfield Rd. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom