Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-29 / 2. szám

1. Cecilia Reiner magyar szár­mazású amerikai szobrász­nő azért utazott idén ősz­szel Magyarországra, hogy Cs. Kovács Lászlótól meg­tanulja a faszobrászat tit­kát 2. „Segítsetek" (A múlt emlé­keiből). A felvétel a Mű­csarnokban a „40 alkotó év” jubileumi kiállításon készült. Jelenleg Mr. Horn­burg (Anglia) magángyűj­teményében található ez az alkotás (Mocsári tölgy, 164 cm) 3. „Korok találkozása” (Kite­kintés) Gellérthegyi pala. Átmérő: 16,5 cm 4. „Civitas Fidelissima" 1985 5. Térplasztika (Mandulafa 95 cm) 6. Mózes V. parancsolat (Mo­csári tölgy, 185 cm) 7. Munka közben: Cs. Kovács László Vilt Tibor mocsári tölgyből készülő portréján dolgozik FOTO: GÁBOR VIKTOR Juliska néni tolmácsolt nekünk. S hogy meg­tetszettek Steve-nek a szobraim, azt abból gondolom, hogy elutazásuk előtt váratlanul megkérdezte tőlem tört magyarsággal: „Mondd, Leslie! Nincs kedved Amerikába jönni?” „Már hogyne volna — válaszoltam. *•— De nem ám pár napra. Mert ha én egy­szer odamegyek, akkor nem a felhőkarcolók­ra vagyok kíváncsi, hanem a művészetekre.” Szó szót követett, mígnem Steve fölajánlotta, meghív magához. 1964. november 5-én indul- I tam útnak és a következő egy év alatt végig­jártam negyvenöt állam és Hawaii jelentő­sebb képzőművészeti és néprajzi múzeumait, fölkerestem képzőművészeti akadémiákat és főiskolákat, sőt a caluwhee-i egyetem vizuá­lis művészeti tanszékén két hónapig tanítot­tam is. Közben persze rengeteget dolgoztam: rajzoltam, faragtam, részben azért, hogy ne éljek vissza a vendégszeretettel, vagyis el­tartsam magam, részben azért, hogy a sok friss élményt azonnal földolgozzam. A tanulmányutam alatt készült szobraim­ból hetet hoztam haza, a többi amerikai ma­gángyűjtőkhöz, illetve múzeumokba került. A kollekciót hazatértem után újabb hét szo­borral egészítettem ki, és 1967-ben önálló ki­állításon mutatkoztam be a hazai közönség­nek. A belvárosban megrendezett kiállításon tizennégy szoborral és harmincegy grafikával szerepeltem, és ezek meghozták számomra az első komoly szakmai elismerést. — Az 1967-es kiállítás ezek szerint az első önálló kiállítása volt Magyarországon ... — 1964-ben Detroitban, 1965-ben Chicagó­ban mutattam be munkáimat az érdeklődők­nek. Aztán az itthoni 1967-es önálló kiállítás után hét év szünet következett. Aztán öt ha­zai, egy bécsi és egy Elba-szigeti kiállítás volt a folytatás. — És milyen most a közérzete? — Engedje meg, hogy erre a kérdésre egy kérdéssel válaszoljak. Van-e nagyobb aján­déka a sorsnak annál, mint az, ha az ember azzal foglalkozhat, amire mindig vágyott és a körülményei is úgy alakultak — nem utol­sósorban az anyagiakra gondolok —, hogy kedvére kísérletezhet. Nekem ez megadatott. Ráadásul tele vagyok új gondolatokkal, el­képzelésekkel. Mert amikor betöltöttem az öt­venedik évemet, úgy éreztem, még korlátlan lehetőségek állnak előttem, és a fél évszázad alatt semmit sem öregedtem, csak tapasztal­tabb lettem. Tudom, sokan mások ebben a korban már a nyugdíjas évekre, vagyis a pi­henésre gondolnak, én meg csak most készü­lök az igazán nagy dolgokra. Szeretném el­kerülni, hogy az egészségi állapotom, fizikai erőnlétem megakadályozzon terveim megva­lósításában, ezért állandóan edzem magam. Reggelente itt a műteremben ezzel a kemény­­fa-szekrényajtóval „bokszolok”, rendszeresen lovagolok és nagyon sokat gyalogolok. Nincs gépkocsim, nem vágyom rá, s ha tehetem, buszra, villamosra sem szállók. Álmaimban pedig repülök. Nem csak lebegek a föld fö­lött, hanem több száz méter magasban szál­lók, és gyönyörű ismeretlen tájakat látok. Szomorú csak olyankor vagyok, amikor eb­ből az álomból felébredek. * Cs. Kovács László alkotásai megtalálhatók az ország összes fontosabb múzeumában, Szombathelytől Szegedig, Pécstől Kazincbar­cikáig. De akad belőlük szép számmal az Egyesült Államokban is. Juventus című eg­­zotafa szobra például Washingtonban, a Ma­gyar Népköztársaság Nagykövetségén látha­tó. A Képzőművészeti Kiadó gondozásában a Mai Magyar Művészet című sorozatban nem­rég Tasnádi Attila tollából elemei' könyv je­lent meg a művészről. A szerző a következő szavakkal méltatja Cs. Kovács László mun­kásságát: „Cs. Kovács László művei helyet biztosítottak alkotójuknak jelenlegi szobrá­­szatunk első vonalában. Nemzetközileg jegy­zett eredményei arról győznek meg, hogy egy kis ország művésze számára is adott a lehető­ség, hogy alakítója, s ne pusztán résztvevője legyen az egyetemes plasztikai kultúrának.” ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom