Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-09-13 / 18. szám

az országnak egy másfajta, kedvező megítélése. Ebben szerepe volt annak is, hogy kerültük a sablonos megoldásokat, igyekeztünk a világot olyannak látni, amilyen.

I Kérdés: Mihail Gorbacsov szovjet vezető a varsói paktum budapesti, múlt havi ülése előtt látogatást tett itt. Tanítani vagy tanulni jött?

Válasz: Az ilyen találkozókon nem tanítók és tanítványok tárgyalnak. Természetesen sor kerül a tapasztalatok kicserélésére is, de azokat nem lehet sablonosán alkalmazni. Úgy gondolom, hogy Mihail Gorbacsov, magától értetődően, nem fogadhat el sok mindent, amit az országban csinálunk, mert a Szovjetunió adottságai, lehetőségei egészen mások. De határozottan mondhatom, hogy a szovjetek megértik és értékelik is azt, hogy mi a jelen problémáinak új megoldásait kutatjuk. Kiemelném gazdaságirányítási rendszerünket, amit úgy írnék le, mint egy olyan szocialista tervgazdálkodást, amely figyelembe veszi a piaci viszonyokat. A mi szisztémánk 18 éve működik, s azt mutatja, hogy ez egy életképes rendszer. Teljesen újjászerveztük mezőgazdaságunkat úgy, hogy azt elfogadták a parasztok. Nem avatkozunk bele abba, hogyan irányítják a szövetkezeteket. Honnan tudhatnám én például, hogy ki legyen a szövetkezet vezetője? Ők választják meg vezetőiket, és ők határozzák meg, mit termeljenek. Az eredmények érezhetőek, ez tagadhatatlan.

I Kérdés: Úgy tűnik, hogy a szocializmus, mint politikai rendszer, fontosabbnak bizonyulhat, mint egy gazdasági rendszer. Egyetért velem?

Válasz: A szocializmus politikai és egyben gazdasági rendszer is. A politikai és a gazdasági viszonyok kölcsönösen hatnak egymásra. A fejlődést befolyásolják a nemzetközi feltételek is. Ha feszültség van nemzetközi téren, a szövetségeken belül szorosra zárulnak a sorok. Ha enyhülés van, lehetőség nyílik a sajátosságok szélesebb körű kibontakoztatására. En azt hiszem, hogy olyan világban fogunk élni a jövőben is, amelyben sokáig két társadalmi rendszer lesz, amelyek egymástól nagyon különböznek, s történelmi versengésük békés feltételek közt fog folytatódni.

I Kérdés: Harmincévi hatalom után úgy tűnik, hogy ön elkerülte a személyi kultusz létrejöttét. Ez egy szándékos stratégia volt?

Válasz: Engem sohasem érdekelt a rang, bizonyos értelemben a „népszerűség” sem. Véleményem szerint bárki, aki azt gondolja, hogy történelmet csinál, ostoba ember. Mindenkinek el kell végeznie a saját feladatát. Ha ez a történelem része lesz, legyen.

Én mindig tartottam magam ehhez az állásponthoz, és előfordult, hogy ennek meg is fizettem az árát. Az embernek jó és tiszta lelkiismeretre van szüksége ahhoz, hogy jó viszonyban legyen a világgal. Hétköznapi emberek nem sok időt töltenek azzal, hogy magukat nézzék a tükörben, de fontos, hogy ha az ember belenéz a tükörbe, ne kelljen szégyenkeznie.

I Kérdés: Mi az ön felfogása a demokráciáról a szocializmusban?

Válasz: A demokrácia politikai rendszerünk lényege, tehát komoly dolog. Mi szeretnénk Magyarország demokratikus vonásait erősíteni anélkül, hogy az alapvető struktúrákat megváltoztatnánk. Szomorú, de történelmi tény az, hogy Magyarországon nem voltak a demokráciának jelentős hagyományai. A demokrácia fejlesztése sok irányú feladat. Példaként említem a szakszervezeteket, amelyek nem függetlenek, de önállóak. Ezt komolyan vesszük. Mi nem hozunk olyan határozatokat, amelyek kötelezik a szakszervezeteket. Ehelyett úgy gondoljuk, hogy a szakszervezetekben dolgozó párttagok kell hogy meggyőzzék az ottani embereket érvekkel, és ehhez az elvhez tartjuk magunkat.

I Kérdés: Mi a garancia arra, hogy az elmúlt harminc év eredményeit a jövőben meg tudják őrizni?

Válasz: Hiszek abban, hogy a magyar nép értékeli az elmúlt harminc év eredményeit: azt, hogy van törvényesség, hogy mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhat, hogy az életszínvonal javult. Népünk tudja ezt. Nem beszélnek erről mindennap, ehelyett azt reklamálják inkább, amit hiányolnak. Ez érthető. De ha népünk veszélyben látná eddigi vívmányait, megvédené azokat.

I Kérdés: Elhatározott dolog már, hogy ki lesz az utódja?

Válasz: Az utódlás persze érdekes kérdés, de én ezzel nem foglalkozom. Úgy gondolom, a személyi kérdésnél fontosabb, hogy amikor én abbahagyom jelenlegi munkám, mély meggyőződésem szerint, a politika fő vonalában nem lesz változás. Ennek sokféle garanciája van. Ezek között a legfontosabbnak tartom, hogy jelenlegi politikánkat nyílt politizálással, a tömegek bevonásával alakítottuk ki. Ami pedig a személyeket illeti, én mindig azon az állásponton voltam, hogy a környezetemben, a kulcspozíciókban dolgozó embereknek széles körű önállósága legyen. A mi rendszerünkben kollektiven döntünk, de a döntések végrehajtása az egyén felelőssége, úgyhogy nem vagyok különösebben gondterhelt az utódlás miatt. Tudják, idáig mindig volt egy utód, még 1956-ban is.

7