Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-01 / 17. szám
Egy szoknya, két szoknya, sok szoknya ring a bujáki menyecskék derekán. így vonulnak végig a Cserhát belsejében megbúvó kis község főutcáján ezen a verolenyes vasárnap reggelen. Elöl a házigazda bujákiak, mögöttük pedig ünnepi viseletűkben a környék falvaiból és távolabbról meghívott vendégeik: népdal- és néptáncegyüttesek tagjai. Tíz óra. A menet a fák lombjai közt felállított szabadtéri színpadhoz ér, ahol kezdetét veszi a folklórcsoportok egész napos bemutatója. Szépek a régről ismerős és a soha-nemhallott népdalok, még szebbek a szoknyalibbentős, csizmakopogós táncok, de a legszebb, az igazi főszereplő maga a népviselet. Kivált a bujáki.- Mennyire hordják manapság a népviseletet Bujákon? - kérdezem a Bujáki vasárnap fáradhatatlan házigazdájától, Patkós István tanácselnöktől, kihasználva azt a pillanatnyi szünetet, amihez a színpadi megnyitó, a vendégek köszöntése, az együttesek eligazítása között jutott. Ml 1 i- Ma a népviseletnek Bujákon is reneszánsza van. Ünnepi alkalmakkor, szerepléshez ismét magukra öltik a lányok, az asszonyok. Akiket itt beöltözve lát, nem a nagymamáktól örökölt régi ruhákat viselik, hanem a magukét. Nálunk az általános iskolások több mint a felének van saját népviselete, amit a nagymamák varrnak. Nekik. A szín-, anyag- és formagazdagságával még a magyar népi öltözékek pompás sorából is kiemelkedő bujáki népviselet legjellemzőbb darabja az egymás fölött viselt, rövid harang alakot mutató szoknyák együttese. A bujáki lányok, asszonyok 10-13 sűrűn rakott kurta fehér alsószoknyát is felvesznek a három-négy aprón ráncolt, különböző színű felső szoknya alá. Arcuknak az ingvállra körgallérszerűen kötött ünnepi csipkekendő, vagy a hétköznapibb apró rózsás színes kasmírkendő ad szép keretet. Fejükön a lányok koszorút, a menyecskék fészekszerű gyöngyös „kakatur”-t viselnek. E pompás népviseletet - még a századfordulón - egyik jeles festőnk, Glatz Osz-24
