Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-09-01 / 17. szám
TÜNDÉRVÖLGYI TÖRTÉNETEK rültekintéssel intézkedik a szőlő telepítésének lehetőségeiről. A második leszögezi, hogy a hegypásztorok, vagy éppenséggel hegymesterek csak „Hegységünk törvényeit tudó emberséges emberek legyenek. ” Aki nappal dézsmálja meg más szöllejét, az 33 pénzre büntettessék, aki éjjel, az 4 forintra. Aki nem segít a tolvajt elfogni, az maga is tolvajként bűnhődjön. Nemesi és papi renden lévő ember szedhet ugyan szőlőt, de csak éhe elverésére, és ha háromszor már fennszóval hívta a hegypásztort. A határban egyébként ismeretes volt a „felső kiáltó domb”. Különböző cikkelyek intézkedtek a gyepűkről, a vasárnapi pinceszerről, a más telkére áthullott gyümölcsről és arról, hogy aki a hegybéli gyűléseken „értetlenül kiáltoz, vagy szitkozódik”, 16 pénzt fizessen és „ha verekszik” úgy 4 kemény forintja bánja. Mindezt jó lenne nem megmosolyogni, ugyanis egy társadalom önigazgatásának szívet gyönyörködtetően szép példája a több, mint 200 éves jogszabály gyűjtemény. Szerencsére van példa a mai folytatásra... A hegyi tündér- A téeszek megalakulása után a nagyüzem egész egyszerűen nem bírt a heggyel - meséli az elnökhelyettes. - Se gépe, se ereje nem volt elégséges. A szőlők barbár beszolgáltatási szorzószáma pedig az egyéni munkának vetett gátat. így a kincset érő területet egész egyszerűen felverte a gaz. Most felhajt az ember egy autót próbálóan meredek aszfalt úton. Már a celli oldalon egymást érik a szőlők, de az igazi csoda a túlsófélen következik. Ehhez némi gyaloglás szükségeltetik. A bánya egykori transzformátor-házában ma múzeum van, a vezetői lakásban turista-szálló és vendéglő. A tündérvölgyi részen, ahol jobbra az új, Mesteriben lévő, termálfürdőt övező villácskák látszanak, következik a paradicsom. A sugárzó napsütésben zöldelő szőlő-tenger, kerítések nélkül és csicsás, egymásra licitálni igyekvő kastély-utánzatoknak is híjján. Ez a Tündérvölgy. Korunk emberében kevés a romantika. Az ilyesfajta elnevezések vagy jókais hangulatot keltenek, vagy arra utalnak, hogy az utókorból se hiányzik némi szentimentalizmus. Annak ellenére, hogy a völgy valóban tündéri. Gyanítanám, hogy a név az itteni baráti körtől származik. Ez egyébként nem valamiféle hivatalosan bejegyzett egylet, hanem csak a táj szeretete és ahogy helyben hallottam: „lelkűk hivatalossága” fűzi egymáshoz tagjait. A név azonban sokkal régebbi. A kockakővé omlasztott bazalt oszlopok meredélyét nevezték egykor Tündérbércnek, természetes, hogy az alja is megkapta ezt a nevet. Mások szerint egy hosszú évek során itt működött vincellér-aszszony (!) léte a név adója. Nekem, ki tudja miért, ez a változat jobban tetszik. Hegyi mindentudók Kultúrtáj a javából. Szeretném csupa nagybetűvel felírni a tanácselnök-helyettes mondását:- Nekünk nem az a fő célunk, hogy idegenforgalmat csábítsunk ide! Elsősorban a mi polgáraink érezzék jól magukat itthon, kötődjenek a tájhoz, ne akarjanak elmenni! A szőlősgazdák közt rengeteg a vasutas, külön oldal az övék. Van tanár, kereskedő, kistisztviselő, rendőrtiszt, orvos, nyugdíjas. Fehér Tamás, MÁV mérnök, műszaki üzemfőnök:- A hegyen a bor az ember mércéje. Á gazos szőlőért, beosztástól függetlenül, mindenkit megszólnak. Alig akad ilyen. A bort viszont mértékkel és a maga helyén isszák. Lévén a mérték nem a cseber és a hely nem az asztal alja. Egy pincébe, présházba azonban nem lehet bemenni, mert a vendéget azonnal továbbadják. Közben csendesen folyik a szó, ami a beszélgetést elfeledő korunkban külön gyönyörűség. Nem a pletyka fontos. Fülem hallatára csaptak össze a vélemények Ágh István legújabb könyvéről. Volt, aki Erdélyi József 20-as években írt, a Ságot már akkor temető versére emlékezett. Kiselőadást hallgattam az itt létezett bronzkori öntőműhelyről, a hegy „megszégyenüléseiről ” (a bányászatról és a szőlőkultúra majdnempusztulásáról), de természetesen az Olasz rizlingről, a Hárslevelűről, a Rizlingszilvániról, a Zalagyöngyéről és a borok boráról, a Traminiről szintúgy.- A fiataloknak lesz-e kedvük a hegyhez? Hisz a bort nemcsak meginni kell, hanem megtermelni is . .. Gyürüsi Dezső, nyugalmazott testnevelő tanár, fél Cell „Dezső bácsija”:- Nem féltem én a fiatalokat. A fiatal olyan, mint a rizlingszőlő. Sokáig semmit se mutat, de aztán hirtelen megérik és édesebb lesz minden másnál! Sosem dolgoztam magnóval, de ez az idézet szószerinti hűségű. Ha valaki nem tudná, ilyen mondatokért érdemes újságírónak lenni... Ezek után a Ságon eljött már a Kánaán? Csak közelebb került. Az említett bölcs tanácsi alapelveken túl, az Országos Természetvédelmi Hivatal 1975-ös határozatával is, mely a Ságot, mint „országos jelentőségű érték ”-et védetté, egyes részeit szigorúan védetté nyilvánította, hogy „védje a táj jellegét, a vulkánikus szigethegy sajátos arculatát és őrizze meg természeti, kulturális értékeit. ” Ezután következett a tanács a maga „Művelési és pihenési igényeket kielégítő zártkert ”-re vonatkozó határozatával. Az olvasóval együtt én se rajongok a hivatali nyelvért, de néha nem árt pontosan idézni. Főleg, ha van mit.- Mindenki elégedett a Ságheggyel? Egybehangzó válasz:- Csudát! Sokan szeretnének afféle „galambházakat” építeni a régi, nemcsak tájba illő, hanem praktikus „három derék” - értsd, ilyen osztatúak - helyett. Ezek értetlenül figyelik a tanács keménységét, mely 30 négyzetméter alapterületben határozta meg a felső határt és csak tetőtér beépítést tűr, emeletet nem. Ugyanígy kötelező a fehér szín, a cserép, a 400-2000 öles területek 85 százalékának betelepítése szőlővel. Portschy Tamás, a tanács műszaki osztályvezetője sok más, felettébb anti-álmodern előírást is sorol. A jelek szerint egyelőre nem a levegőbe beszél, a jövőben is így legyen, ámen! Utak is kellenének, de a tanácsnak a zárt-kertben egyszerűen tilos utakat építtetni. Csak az erre társulókat támogathatja. Panasz az is, hogy a sokféle szőlőfajtából nem lehet egységes, nagy piacokra is vihető bort szüretelni. Ebben azonban, ismerve típus-borainkat, nem tudok szívbéli részvéttel osztozni. Befejezésül egy szikrányi bűnbocsánat a bányászat rabló munkájának. A Ságon feltárult és metszetben látható az egykori vulkán krátere. Élő geológiai múzeum, a Természetvédelmi Hivatal előbb-utóbb majd csak elhelyezi a szükséges magyarázó táblákat. A kráter egyébként az ismétlődő és egyre híresebb Kemenesaljái Napok idején koncerteknek ad otthont, kitűnő az akusztikája. Valahol a fővárosban bujkál még egy valamikori helyi tudós, Lázár Jenő geológiai gyűjteménye is. Ha ez hazakerül, gazdagszik majd a trafóházból lett múzeum. A Ság újjászületése 1972-ben kezdődött. A celliek közcélokra rövid idő alatt 3 millió forint értékű társadalmi munkát öltek bele, mivel - és a sok között ez is helybeli idézet - „Celldömölk és a Sághegy elválaszthatatlanok. ” A hegy és a rajta-körülötte napjainkban történtek értéke egyébként felbecsülhetetlen. Éppen ezért érdemli a jelen és jövő megbecsülését. Korlátlanul. ORDAS IVÁN FOTÓ: GÁBOR VIKTOR 10
