Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-08-04 / 15. szám
VACíOK (Ntra, Körösfői Riszeg alatt barna legény zabot arat; zabot arat a lovának, szeretőt keres magának... Bánffyhunyad után, a Körös forrásáig állandóan emelkedik az út. Először a népdal által is megénekelt, csaknem nyolcszáz méter magas Riszeg-hegy tűnik fel, majd az alatta megbúvó falu, Körösfő református temploma. A karcsú templomtorony szegletében lévő négy kis „fiatornyot” a néphit szerint a négy evangélista tiszteletére emelték a Reformáció idején. A budapesti Állatkert tervezésekor Kós Károly ezeket a jellegzetes templomtornyokat „ültette rá” a Madárház tetejére. A körösfői templomot a kalotaszegi török-tatárdúlások után, az 1690-es években építették fel újra. Kazettás beosztású mennyezetét, két karzatát és szószék-koronáját a kolozsvári Umling Lőrinc festette 1764-ben. A szószéket, az Urasztalát és a padsorokat díszítő „írásos” kézimunkákat a körösfői asszonyok varrták az 1970-es években. Ifjú Novotta Ferenc képei láttán Ady Endre „A Kalota partján” című versének sorai idéződnek fel: . .. Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves És tarkaságban annyi nyugalom És fehér és piros és virító sárga, Izgató kék és harcos barna szín. . . B. Á. 25
