Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-07-17 / 14. szám
Ódon épületek — régi történetek A GUNDEL-HÁZ Hatalmas klasszicista stílusú műemlék jellegű épület uralja a budapesti belvárosban a Reáltanoda utca és Magyar utca sarkát. Illetve csak uralná, mert a két szűk utcácska a szinte karnyújtásnyira eső homlokzatokkal kizárja a szemlélődés lehetőségét. Nem így volt ez a ház építésének idején! A múlt század elején emelt épület három emeletével messzi túltekintett a régi városfalon. Aztán a századforduló nagy városrendezése még egy sort húzott a Kiskörútig és a Gundel-ház — 1870-ben lett Gundel János híres szakács, a nagy vendéglősdinasztia alapítójának tulajdona — az ismeretlenség homályába került. A közhiedelemmel ellentétben sohasem volt szálló a hatalmas épület, de lakói között böngészve jó néhány hírességet találhatunk. 1848- 49-ben Petőfi Sándor szülei béreltek itt lakást és a nagy költő — alig néhány percnyire lakott innen — mindennapos vendége volt a háznak. „A jó öreg korcsmáros”, a „Vén zászlótartó” itt halt meg 1849. március 31-én. Itt lakott özvegysége idején Vörösmarty Mihály feledhetetlen Laurája, innen kísérték utolsó útjára. Emléküket márványtábla őrzi a kapu alatt. E falak között élt és alkotott Kacsóh Pongrác, a János vitéz zeneszerzője. A harmincas évek végén rövid ideig Karády Katalin is a bérlők közé tartozott és gyermekként, közvetlenül a háború után, Latinovits Zoltán élvezte itt a nagypapa, Gundel Károly vendégszeretetét. Néhány szót még a ház névadóiról, a Gundel családról. A neves vendéglősdinasztia a teljes első emeletet lakta, ami, ha tekintetbe vesszük 13 (!) gyermeküket, nem is tűnik akkora fényűzésnek. Ma Gundel Anna, a 13 testvér egyike lakik az ódon Gundel-házban, kicsiny, de múzeumnak, a Gundel család múzeumnak, beillő lakásában. Kép és szöveg: F. T. Gundel Károly portréja Gundel Anna lakásában Emléktábla a kapu alatt £ HAZBAN LAKTAK PETŐFI SÁNDOR S7.0UI IS48-I849-BEN ITT HALT MEG A KÖLTI) ÉDESAPJA 1849 MÁRCIUS 21-LN TT LAKOTT VÖRÖSMARTY MIHAIT ÖZVEGYE _ CSAJAGHY LAURA NEN VITTEK UTOLSO liTJÁRA 1882 FEBRUAR IABAN .-EMlÉKÜKSfeáCU'fÖIL A Gundel-ház A MAGYAR IPAR ÉS KERESKEDÉS TÖRTÉNETE 1840-BŐL Horváth Mihály „Mindjárt itt a küszöbön kéretik a szíves olvasó, hogy bármit inkább tegyen föl e munka szerzőjéről, mint azt az önhittséget, minél fogva szüleményét valami bevégzett, vagy éppen tökéletes műnek tartaná ...” — ily szabódással kezdi munkáját Horváth Mihály, kinek „Az ipar és kereskedés története Magyarországban, a háromutolsó század alatt” című könyvét most az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprintsorozatában újra megjelentette. A szerző rokonszenves szerénységgel adja át közel négyszázoldalas történeti elemzését. Utal arra, hogy az emberi emlékezet a rendkívüli és csillogó, a szokatlan és zajos eseményeket megőrzi, ám kevesebb figyelmet fordít az élet „csöndes és lassú, de malasztos boldogító működésére”, így a népi élet, a gazdálkodás, a kereskedés, a munka és az értékesítés eredményeire. S bár nem vállalja, hogy honunkat, „e tekintetben Velence, Genua, Dancig vagy Németalföld mellé sorozza”, de érzékelteti, hogy a kereskedés története ugyancsak mellőztetett. Pedig a szerző úgy véli, „senki sem fogja a hasznosságot és érdekességet elvitathatni a népmiveltség ezen ágának történetétől, kivált korunkban, melynek egyik legbélyegzőbb jelleme: az élet anyagi része iránti kitűnő figyelem, a népszorgalom s általa a népboldogság emelésére fordított törekvés. ” Horváth Mihály a Tudományos Akadémia 1835-ben kiadott felhívására az 1526 utáni korszakot választja kutatása tárgyául. Az ipar, és a kereskedés, a földművelés viszonyait, a mesterségek és a bányászat helyzetét veszi szemügyre, kiegészítve azt a kül- és belkereskedelem, a vámügy és a pénzügy változó körülményeivel. Eközben a szőlő, a fa, a tenyészállatok, a méhészet, a selyem, gyapot, üveg és vas, a dohány és a bor, a posztó és egyéb árucikkek forgalmát, a piaci változásokat és a termelés társadalmi feltételeit is elemzi. Négy történeti szakaszt különböztet meg, s ezen belül nagy figyelmet fordít saját korának, az 1825 utáni időszaknak. Könyve raf^M^ érdekes történeti alapanyag, afféle nélkülözhetetlen kézikönyv. Az Állami Könyvteijesztő Vállalat újabb reprint-kötetével a magyar művelődéstörténet egy korábban könyvtári ritkaságnak számító kincsét kínálja a széles olvasóközönségnek. A. GERGELY ANDRÁS 18
