Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-07-17 / 14. szám
tanulni, néptánccal ismerkedni. Most, a születésnapi köszöntőkben az ő kedvükért, az ő üdvözlésükre hangzott el néhány angol nyelvű mondat is. Egy szép napon úgy döntött a családi kupaktanács, hogy felmondják a bérletet: „Túl sok pénzt kért a landlord, nem érte meg azok után, amit a házra költöttünk. Összehívtuk a társaságot azzal a javaslattal, hogy saját helyiséget vegyünk — eleveníti föl a nevezetes napot Erzsiké. — Három—négyszázan voltunk, ennyi magyar együtt, képzelhetitek, volt ott vita, ellenbeszéd. Mi, vezetők, arra számítottunk, hogy ötezer fontnál többet nem adnak össze. Kishitúek voltunk! Húszezer gyűlt össze, kölcsönként és adományként! Negyvenezer bankkölcsön, a mi húszezrünk és sok-sok magyar ingyenmunkája tette lehetővé, hogy most itt lehetünk” — futtatja körbe tekintetét az emlékező. „A sikereink elsősorban nem a vezetőségé — folytatja. — Volt eset, hogy 80—90 mérföldeket autóztak lelkes tagtársaink, hogy összeszedjék a gyerekeket a tánccsoportba, a magyarórára ... Aki magyar létére úgy gondolja, hogy magyar kultúrára nincs szüksége, az szegény ember. Számunkra fontos, hogy magyarságunkat továbbra is megőrizzük, ápoljuk.” — zárja tósztját az egyesület kultúrtitkára, aki nélkül — állítják a tagok — bizony „döcögne a szekér...” Érdemes vezetőknek és érdemes tagoknak adta át a Magyarok Világszövetsége aranyjelvényét dr. Rande Jenő, az MVSZ főtitkára, az egyesületnek pedig — meleg köszöntő szavak kíséretében — egy szép Zsolnay-vázát nyújtott át. Aranyjelvényt kapott Németh József, Varga Jánosné, Huszár László, Benkő József, Szűcs Ferenc, Baliga János, Szélest Dávid, Nagy Márk, Lynn Starr és Tóth Angelika. Tóth Jenő elnök, Szélesi József titkár, Szélest Józsefné és Németh Józsefné másodízben részesült az MVSZ elismerésében. 7 1. Lynn Starr 1980-ban, a manchesteri Royal Színházban megrendezett nemzetközi napon 2. Rábapatyi betlehemes Rochdale-ben 3. A 20. születésnapon: középen Allan Whitehead alpolgármester, jobbról mellette felesége és Randé Jenő, az MVSZ főtitkára 4. Plakát az egyesület egyik vendégszerepléséről 5. Az MVSZ aranyjelvényének átnyújtása után Randé Jenő gratulál Angela Tothnak, a tánccsoport tagjának 6. Üvegestánc a születésnapon 7. Manchesteri legények VARGA LÄSZLÖ (MANCHESTER) ÉS A SZERZŐ FELVÉTELEI hozzáfűzi: ha hibázott is egybenmásban az akkori vezetőség, az ő hozzájárulásuk sem vitatható el, ha a ma eredményeit nézzük. Az újabb családi esemény: a kibékülés. 1975- től újból egy klubba járnak a manchesteri magyarok, két éven át még albérlőként, ahol éppen termet kaptak. „1977-ben — meséli Erzsiké — bérbevettünk Salfordban egy leromlott helyet. Július 21-én kaptuk meg az engedélyt, és aznap délután már ötven magyar dolgozott a helyiségben. Nem egy tagtársunk a nyári szabadságát áldozta fel a klubért. Nekik köszönhetjük, hogy szeptember 17-én kinyithattunk. Itt már mi voltunk a főbérlők, innen már nem lehetett kitessékelni minket. Büszkék voltunk és boldogok.” * Hét emlékezetes, közösséget kovácsoló évet töltött itt az egyesület. Megalakult a kultúrcsoport, egyre szebb sikereket aratott a néptáncegyüttes, méltó helyet kapott a hétvégi magyartanítás, és egyre több angol feleség, rokon, barát, ismerős érkezett, először tán csak körülnézni, enni, inni, táncolni — aztán főzni, rendet rakni és énekelni, nyelvet * Hosszú évek óta már, hogy a Szélesi-házaspár a klubban tölti vasárnapjait. Judit, a feleség az óvodáskorosztályt tanítja magyarra, férje a felnőtteket, többnyire angol feleségeket, egy ideje pedig Szakály Tamásné foglalkozik nagy szeretettel, odaadással a tíz-tizenkét évesekkel. Most azon gondolkodnak, nem lenne-e jobb, ha szeptembertől korosztály-csoportok helyett inkább kezdő és haladó csoportot indítanának. „ ... és a kezdők órája után, a haladóké előtt egy fél óra a közös éneklésé lenne — magyarázzák. — Sokan vannak, akik nem beszélnek magyarul, de kívülről fújnak jó néhány magyar dalt. A Himnuszt minden évben megtanítjuk...” Lynn Starr a tánccsoportból: alapító tag, volt iskolatársa. Németh Erzsiké lánya „jóvoltából”. Kérdem tőle, mi a legnépszerűbb hobbi a magakorabeli fiatalok körében. „A badminton (azaz a tollaslabda) — válaszolja. — Én is játszom egy csapatban. Ha itt is, ott is várnak, a néptánc mindig előnyt élvez. Miért? Mert a tánc sohasem unalmas, mindig újat tud adni. Igyekszem megismerni a táncok kulturális háttérét, a világot, ahol születtek, hogy megtudjam, miért olyan amilyen egy adott tájegység tánca. Nem csak táncot tanulok tehát, de történelmet, néprajzotis." — mondja az ifjú angol hölgy, foglalkozására nézve kirakatrendező. Eleddig négyszer járt Magyarországon. Jó néhányan eljöttek a születésnapra a bradfordi, a sussexi és a croydoni magyar egyesületek vezetői és tagjai közül is: jókívánságokkal, a szép évfordulóra emlékeztető kupával, porcelánnal, együtt örültek, ünnepeltek a manchesteriekkel. A helybeliek kamarakórusa és tánccsoportja s a croydoniak táncosai léptek fel a születésnapi esten, melyet hajnalig tartó tánc követett. A város üdvözletét hozta el felesége társaságában Allan Whitehead, Rochdale alpolgármestere. * Mitől válhatott második otthonná a manchesteriek klubja? Mi a titkuk? „Gazdasági stabilitás és pezsgő kulturális élet.” — így a tömör válasz, amihez még hozzáteszik: egyik sem ér sokat a másik nélkül. És egyikhez is, másikhoz is_ sok-sok lelemény szükségeltetik. Érdemes például megkeresni a legjutányosabb étel-ital forrásokat. Ha különösen nagy sikere volt valamelyik fogásnak, a receptet sokszorosítani lehet, és tíz pennyért árusítani. Varga Jánosné, Ilonka néni magavarrta magyaros ruhába öltöztetett egy jókora babát. Ezt most elárverezik. Húsz font a kikiáltási ár, ötvenért kel el. A pénz a közös kasszát gyarapítja. Tombolát is rendeznek, hogy a bár, a konyha, a belépők, a tagdíjak adta bevételek kiegészüljenek. Kell a pénz a felszerelés gyarapítására, a részletek fizetésére, a tánccsoport kosztümjeire, utazásaira. Ha valahol fellépnek — más klubokban, egyházközségekben — egy mini-kiállításra való hímzést, dísztárgyat is visznek magukkal. * Mi a titkuk? A zalaiak és vasiak „örök ellentéte” talán? (Az e tájakról származók vannak többségben a manchesteri klubban.) Összetartó erő a szülőföldet idéző élcek csattanása, a máig őrzött ízes, nyugat-dunántúli dialektus, a jobbára „megyei színekben” vívott kártyacsaták. A klubtagok többsége sűrűn látogatja szülőfaluját. Szélesi Józsefnek egy ilyen alkalommal gépelt le a rábapatyi plébános egy karácsonyi jelenetet, a hozzávaló dalokat meg szalagra énekelte. A manchesteriek megtanulták, előadták, a műsor magnófelvételét pedig elküldték a vasi plébánosnak, hallgassa meg, mire jutottak a messzi Angliában a Rába-menti betlehemes játékkal. Tetszhetett a produkció, mert, mint hírlik, a szalagot a szombathelyi székesegyházban is lejátszották. BALÁZS ISTVÁN 7
