Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-05 / 11. szám

Bugac. Ilyen címszó a régi jó Ré­vai lexikonban nem is található. Nyilvánvalóan azért, mert nem volt érdemes számon tartani. „Va­laha az elmaradottság jelképe volt, még a két világháború között is eg­zotikumnak számított, ahol félno­mád állattenyésztés emlékét kon­zerválták és a homokdombok kö­zötti teknőkben mocsarak, náda­sok, szikes tavak körül ezrével ta­nyáztak a vízimadarak’’ — írja az 1978-as kiadású Magyarország úti­könyv. Bugac nemcsak a puszta neve, Kecskemét és Kiskunfélegy­háza között található egy ilyen ne­vű község is. Van vasútállomása, kisvasút szállítja a pusztára a ki­rándulókat. A vasútállomás mellett volt a hajdani híres bugaci csárda. A jelenlegit a puszta szélén Keré­­nyi József Ybl-díjas építész tervei szerint építették fel, illetve át. Évente — jobbára tavasztól őszig 1 VENDÉGVÁRÓ PUSZTA — több mint 30 ezer látogató kere­si fel. Bármilyen furcsán hangzik is, a bugaci csárda a korszerű konyha, a „nouvelle cuisine” híve. Gondolná az ember, itt minden úszik a piros zsírban. Szó sincs róla! A klasszi­kus hagymás-paprikás ételekhez éppen csak annyi zsiradékot hasz­nálnak, amennyi a hagyma fony­­nyasztásához szükséges. A sovány hús főzés közben levet ereszt, eh­hez adják hozzá a paradicsomot, a burgonyát és végül a pirospapri­kát. Persze ha kondérban főzik, csak rázogatni szabad. Ha pedig sültet rendel a vendég, zöldfélék­kel, salátákkal gazdagon körítve tálalják. Valójában hagyományos ez a konyha, hiszen valamikor a pusztai emberek sem pazarolták a zsiradékot, örültek, ha tavaszig ki­tartott az őszön vágott disznó sza­lonnája. A pusztai növény- és állatvilágot tomácos, nádtetős múzeum mutat­ja be, a pusztai világot pedig a pásztó rmúzeum. A csárdát körülfogó kiserdő tisz­tásán összkomfortos faházák vár­ják a vendégeket. Közelében mű­ködik a lovasiskola, innen indul­nak a pusztára a fogatok. Maga a ménes csak így közelíthető meg. Elsősorban fogatlovakat tenyészte­nek, hiszen itt dolgozik mint ága­zatvezető a világbajnok négyesfo­gathajtó, Juhász László, és a sok­szoros válogatott Bálint Mihály. A turisták láthatják a ménes meg­hajtását, a csikósok bemutatóit, a békésen legelő ősi magyar szürke gulyát, meg a racka-juhnyájat, az őket terelgető okos pulikkal. A pusztán elszórtan tanyák fe­hérlenek. A helyi házigazda, a ter­melőszövetkezet hozta rendbe eze­ket a házakat, rendezte be ízléses, egyszerű bútorokkal, szerelte fel az összkomfort valamennyi kelléké­vel: 2-3 ágyas szobák, előszoba, tornác, fürdőszolba, konyha. Meg­lepően sok városi ember szeretne — hacsak egy hétig is — tanyán élni. Lehet lovagolni, sétálni a Kis­kunsági Nemzeti Parkban, kirán­dulni Kecskemétre, vagy Kiskun­félegyházára. És elsősorban pihen­ni. A Kiskunság területén számos újjáépített csárda található és egy­­re-másra nyílnak a vendégváró ta­nyák. Bugacon már műanyag te­niszpálya is rejtőzik az egyik aká­cosban ... SZÉCHY AGNES 1. Népitáncosok a bugaci csárda előtt 2. Erdészeti és Faipari bemutatóház 3-4. Míves faszobrok a bemutatóház kertjében 5. A bugaci csárda 6. Bugaci kopjafa FOTÖ: SZÉKELY TAMÄS 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom