Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-05 / 11. szám
1. Dr. Móricz Miklós újsógiró, statisztikus (Móricz Zsigmond öccse) a Sárospataki Népfőiskola 1937. decemberi tanfolyama hallgatóinak gyűrűjében 2. A Sárospataki Népfőiskola 1940. decemberi tanfolyamának hallgatói. Elől, középen az iskolaalapítók: dr. Szabó Zoltán és dr. Ujszászy Kálmán, s az előadói kar tagjai közül: Túri Sándor, Kántor Mihály, Kovács István, Farkas Elemér A sárospataki népfőiskola arra buzdított: embernek lenni, minden körülmények között! Ehhez ajánlotta eszközül a tudást, a tájékozódás lehetőségét, s erre hívta társul a hallgatókat. A népfőiskolái mozgalom megelevenítése feltétlenül érdeklődésre számíthatna, főképp a falusi fiatalság tagjai körében, akiket leginkább kínoz a „bekapcsolódás” lehetetlensége, s emiatt gyakran — bár jövedelmük otthon is meglenne — a városba menekülnek... Vitányi Iván, az Országos Közművelődési Központ főigazgatója: A mostam népfőiskolák egyelőre nagyon különbözőek, a faluszemináriumoktól a tantervek szerinti népfőiskolákig sokféle változat figyelhető meg. Egyben azonban azonosak: a magyar társadalom gazdasági, kulturális, politikai kérdéseiről a súlyukhoz mért komolysággal akarnak szólni. Hogyne akadnának a kezdeményezésnek ellenlábasai? Ez ellen leghatásosabban azzal küzdhetünk, ha minél több sikerült népfőiskolát szervezünk. A minőség és a siker a legjobb propaganda. (gulay) 1. Tóth Katalin, a siófoki Művelődési Központ adminisztrátora, Matyiké Istvánná háziasszony és Harmath Jánosné raktáros. Úgy tűnik, hárman, háromféle arccal reagálnak az elhangzottakra ... 2. Varga Csaba író, a Magyar írók Szövetsége titkára, a Siómente Népfőiskola szellemi vezetője 3. Burdomány Gyula nyugdíjas, Bakos Sándor, a népfőiskola elnöke és Huszta Antal traktoros az egyik vitán FOTO:SARKÖZY GYÖRGY jelenthet azokon a településeken, amelyekből a hetvenes évek átszervezései nyomán nemcsak a település ügyeiben illetékes tanács, orvosi rendelő, hanem az iskola is elköltözött. Ha csak maroknyi ember is úgy dönt, hogy ott akar boldogulni, ahol született, otthonnak és nem alvó településnek akarja látni faluját, akkor rátermett vezetőt keres, rendszeresen tájékozódni akar, beleszólni, együttgondolkodni. Szakértőket meghallgatni, a lakóhely számára hasznos kapcsolatokat kialakítani. Tény, hogy munkalehetőség, a falu gondjaiból részt vállaló gazdálkodó szervezet nélkül aligha léphet előre egy település, de a mindennapos együttgondolkodás nélkül sem. A népfőiskolák ehhez teremtenek újabb fórumot. A jogi feltételek adottak: lehet egyesületeket szervezni. A gazdasági feltételek sem hiányoznák. Paradox módon a gazdasági kényszer is kedvező feltételt jelent, a kényszer, hogy helyben maradjon, aki csak tud, mert drága a közlekedés, a városokban kevés a lakás, s a munkalehetőségek is megfogyatkoztak. Kedvez az elmúlt időszakban bevezetett közigazgatási reform, (amely egy lépcsővel csökkentette a közigazgatási „emeletek” számát), a helyi tanácsi szervek pénzügyi tekintetben is megerősített önállósága. Más egyebek viszont a mozgalom kibontakozása ellen hatnak. Egyfelől sokak életformájává vált a tartózkodás mindentől, ami nem azonnal és megfoghatóan az egyén, a család gyarapodását szolgálja. Van, aki okkal — mert egyébként életszínvonala alaposan megsínylené —, van aki megszokásból, fut a pénz után, idejéből, energiájából hosszabb távú célokra már nem telik. Mások hitetlenek, nem bíznak a sikerben. Másfelől létezik még félelem a spontán kezdeményezésektől is, amelyeket esetenként pusztán a korábban kialakult, már létező szervezetek, intézmények kritikájaként értékelnek. Nyilvánvaló azonban, hogy a szerves fejlődéssel kialakuló közösségekről nem mondhat le a társadalom. Ekként, ilyen közösségként indul újból útjára a népfőiskolád mozgalom, az emberi alkotóerő teljesebb kibontakoztatása érdekében. TIBOR AGNES 19
