Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-23 / 10. szám

« főkönyvtárban van elhelyezve, hogy további ihlettel szolgáljon azoknak, akik az igazat keresik és kutatják. Az Amerikai Egyesült Államok 200 éves évfordulója alkalmából városok és intézmények bízták meg Varga Ferencet egy-egy jel­legzetes emlékmű megalkotásával, így többek között Fayetteville ré­szére a függetlenségért küzdő fran­cia tábornoknak, Lafayette-nék szobrát készítette el. Bello Glade város lakói közül ezrek lettek ál­dozatai 1928-ban egy szörnyű or­kánnak. Varga Ferenc hatalmas emlékművén drámai erővel mutat be egy hurrikán elől menekülő csa­ládot. Patrick Henry nek, a kiváló államférfinak és szónoknak Varga Ferenc által készített életnagyságú bronz szobra Washington D. C. számos alkotása között is kiemel­kedik. Sorolhatnák még nagyszerű portréit, mint Edsel Ford autógyá­ros, Rabaut kongresszusi tag, Cody püspök, Bock detroiti városatya, Gossner az UAW-CIO elnöke szob­rát. A megközelítően 300 életnagysá­gú, vagy nagyobb méretű szobra, domborműve alapján némi túlzás­sal azt is mondhatjuk, hogy a mes­ternek állandó kiállítási tere az egész ország. Varga Ferenc alkotásait a bárhol élő magyarok büszkén vállalhatják. PROF. ETELE ANTAL (TORONTO) mindvégig — magyar író. Küzdel­me anyanyelvének megtartásáért már gyermekkorában megkezdő­dött ... — Munkácson születtem, 1910- ben. Középiskoláimat még magya­rul végezhettem, de főiskolai ta­nulmányaimat má- cseh nyelven kellett folytatnom — emlékezik Rosner Árpád. — Tanárnak ké­szültem Prágában és egyidejűleg rendezést tanultam Burian neveze­tes avantgarde színházában. A har­mincas évek derekán a kárpátaljai magyar színjátszásról publikáltam tanulmányokat cseh nyelven, Bu­rian lapjában. Tagja lettem — Fábry Zoltán, Balogh Edgár, Do­­bossy László és mások társaságá­ban — a Sarlódnak, a csehszlová­kiai magyar baloldal mozgalmá­nak. Munkácstól Pozsonyig terjesz­tettem a magyar nyelvű folyóira­tokat, s közben kórust vezettem szülővárosomban. — Mikor hagyta el szülőföldjét? — 1939-ben Londonba menekül­tem a hitleri fasizmus elől. Elvé­geztem a könyvvizsgáló szakot, adószakértőként dolgoztam. Ám itt sem szakadtam el a színháztól: a Piccadillyn lévő irodámban ügy­feleim szinte kizárólag filmesek és színházi emberek voltak. — Az 1950-es évek elején alapí­tó tagja voltam a Londoni Magyar Kultúrkörnek. Részt vettem az anyanyelvi mozgalomban, előadást is tartottam az anyanyelv külföldi megőrzésének lehetőségeiről. Beszélgetésünk végére megérke­zik a család többi tagja: a feleség, akinek ing- és blúzgyára van és a fiú, Roland Rosner, aki számító­gép-szakember : — Édesapám egyik kedvenc írója Romain Rolland, ezért kaptam ezt a keresztnevet — mondja. Rosner Árpád — búcsúzóul — megajándékoz verseinek kétnyelvű kötetével. Körön kívül című verse egy jellegzetes kelet-közép-európai sors kifejezése: Mindig kívül a körön a tettek szélén a sehová tartozás magyaroknak nem magyar cseheknek nem cseh angoloknak nem angol zsidóknak nem zsidó csapását hordva, idegen nyelvek otthontalanságában fogvacogva, ott ahol az éji sötét térdre hulltan vár egy meleg fényhullásra. BALÄZS ADAM A professzor és turistái A londoni Swan Hellenic Art Treasures Tours utazási iroda alapítója, Sir Mortimer Whileer Brit-India utolsó régészeti igazgatója az ötvenes évek végén célul tűzte ki, hogy egyes orszá­­gók múltjával, kultúrájával, művészetével mé­lyebben ismerkedjenek meg azok, akik külön­leges turistaútjain részt vesznek. Egy-egy csoport vezetésére neves tudósokat, törté­nészeket, régészeket kértek fel. Fehérvéri Géza professzor, a londoni egyetem iszlám tanszékének tanára is több ilyen csoportot vezetett Törökor­szágba és Iránba. Az elmúlt nyáron pedig két csoporttal Magyaror­szágon járt. Magyarország és Nagy-Britannia kapcsolata még soha nem volt olyan jó, mint manapság, kivált Margaret Thatcher budapesti és Kádár János londoni látogatása óta. Megnőtt az angolok rokon­­szenve és érdeklődése Magyarország iránt. Érdekelt, vajon hogyan látják Magyarországot azok, akik nem csupán nyaralni érkeznek, de emellett meg akarják ismerni kultú­ránkat, történelmünket, művészetünket, zenénket is? ELŐ kérdésem az volt Fehérvári Gézához, hogy miképpen me­rült fél a magyarországi utazás terve? — Már 1982-ben, amikor egy csoporttal Törökországban jártam, a résztvevők közül sokan felvetették: nem vezetném-e őket Ma­gyarországra is? Ezen felbuzdulva kidolgoztam egy útitervet és be­adtam a Swan Hellenic Art Treasures Tounsnak. Ezt 1984-ben az IBUSZ-szal karöltve megszervezték és felkértek, hogy 1985 nyarán két csoportot vigyek Magyarországra. — Hányán vettek részt ezeken a túrákon és milyen összetételű volt egy-egy csoport? — Az első csoportban húszán, a másodikban huszonkét ten vol­tak. Tanárok, üzletemberek, egy ír katolikus püspök is. A második útra két ausztrál is befizetett. — Milyen szempontok szerint állt össze az útiterv? — Elsősorban olyan helyekre vittem a csoportokat, melyek végig­vezettek a magyar történelmen, a honfoglalástól napjainkig. A csoport tagjai már az utazás előtt kézhez kaptak egy áltálam ösz­­szeállítotf bibliográfiát, mely tájékoztatta őket arról, milyen an­gol nyelvű könyvekből ismerhetik meg Magyarország múltját, kul­túráját, művészetét, stb. Visszatérve programunkra, az első három napot Budapesten töltöttük. Első utunk a Gellérthegyre vezetett. Mindannyiunkat lenyűgözte Budapest látványa. A program sze­rint délelőtt a műemlékeket néztük meg, délután a múzeumokat lá­togattuk. Nagy hatást tett az angolokra a magyar korona és a ko­ronázási ékszerek látványa a Nemzeti Múzeumban. Ugyanígy a történeti kiállítás, mely a honfoglalástól napjainkig mintegy il­lusztrálja történelmünket. A Várban a Mátyás-templom, a Nemzeti Galéria megtekintése után jólesett az ebéd a Régi Országház Étte­remben. Budapest után — autóbusszal — Eger, Debrecen, Szeged, Mohács, Pécs, a Balaton, majd a Bakony, Győr, Sopron, Pannon­halma volt az útirány, s a Budapest közelében lévő angol hősi te­metőt is útba ejtve tértünk vissza. — Az előre megtervezett kirándulásokon kívül volt-e valami kü­lönleges eseményben részük? — Egerben fél nap szlabad lett volna, de régi barátom, egy egri plébános tanácsára elvittem a csoportot Feldebrőre és Tamaszent­­máriára. A feldebrői altemplom és a tamászentmáriai templom értékes középkori műemlékek. Utóbbi legrégibb része a 10. szá­zadban épült ás ebben olyan maradványok is láthatók, melyek sze­rintem azt sugallják, hogy a honfoglaló magyarokkal érkezett ka­barok között nemcsak zsidó, hanem mohamedán vallásúak is vol­tak. Heves megyében az angolok megcsodálhatták a virágos fal­vakat, melyek abban versengnek egymással, melyik a szebb. — Nyilván mindenkinek más és más jelentette a legnagyobb élményt... — Természetesen. Egy oxfordi professzor Tihanyt, mások a sze­gedi fogadalmi templom orgonahangversenyét találták a legnagy­szerűbbnek, vagy a „János vitéz” rockosított változatának szabad­téri előadását, ismét mások a hortobágyi hídi vásárt. Sokaknak fel­tűnt például, hogy Szegeden, ahol 6700 nézője volt a szabadtéri előadásoknak, rend volt anélkül, hogy rendőrök lettek volna. Angliába hazatérve, az utazási iroda klubjában két előadást kel­lett tartanom Magyarországról, s mindegyiken száz-százötvenen vettek részt. Az 1986. évi csoportok létszáma már betelt. A szerve­zők szerint a túráknak igen kedvező volt a visszhangja. A részt­vevők csaknem mindegyike elismerő levelet írt és személy szerint én is tucatnyi köszönő levelet kaptam. Egy bizonyos: negyvenkét új barátot szereztem Angliában — Magyarországnak! — Hasonló sikert az idei utakra! KUTASI KOVÁCS LAJOS (LONDON) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom