Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-25 / 8. szám
GAZDASÁGPOLITIKA A NYOLCVANAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN Alkalmazkodás, verseny része ellátatlan marad, illetve amennyiben az idős embernek van családja, akkor a hozzátartozókra hárul a gondozással, ápolással járó teher. — Hazánkban az idős emberek nem csekély hányada szociális otthonokban él, ahol teljes ellátást, gondozást, ha szükséges ápolást kap. Mi a véleménye ezekről az intézményekről? — Ha más megoldás nincs, akkor a szociális otthoni ellátást kénytelen igénybevenni az idős ember. Nagy hibája ezeknek az intézeteknek, hogy a társadalomtól tedjesen elszigetelten működnek, közösségi kapcsolatok nélkül. A fizikai ellátás jó, de az emberi kapcsolatok sivárak. Gyakori a zsúfoltság, a személytelenség, a magánélet lehetőségének szinte teljes hiánya. Szerencsésebb megoldásnak tartanám a kisméretű, emberszabású intézményeket. A legjobb persze az lenne, ha az öregeket nem kellene megszokott környezetükből kiragadni, hanem a lehető legtovább otthonukban élhetnének a szükséges segítséggel. Ebben ma óriási szerepet vállalnak a rokonok, szomszédok és az önkéntes segítők, hiszen az államilag szervezett házi szociális gondozás száz hatvanéven felüli ember közül 3-4-hez jut el. Nyilvánvaló, hogy a jövőben az eddiginél több társadalmi, közösségi segítségre van szükség. Egyszóval több pénzre, azaz államilag finanszírozott, decentralizált szervezetben működő gondozói hálózatra, jól képzett és jól megfizetett szociális munkásokra, ápolónőkre lenne szükség. — A vélemények megoszlanak arról, hogy mennyiben a család, s mennyiben a társadalom kötelessége az öregekről való gondoskodás. ön hogyan vélekedik erről? — Akik csak a család felelősségét hangsúlyozzák, megfeledkeznek arról, hogy a család struktúrájában alapvető változások történtek az utóbbi évtizedekben. Azon túl, hogy a nők többsége munkát vállalt, egyéb tényezőket is figyelembe kell vennünk. Azt például, hogy az emberi élet meghosszabbodott, s egyre több az olyan idős korú, aki valamiféle segítséget igényel. Emellett az embereknek kevesebb gyerekük van, továbbá a családok szétszóródtak az ország különböző részeiben, vagy éppen a nagyvilágban. Mindez társadalmi-gazdasági tény, és semmiképpen sem az a megoldás, hogy a nőket visszakényszerítjük a háztartásba. Az persze más kérdés, ha valaki arra teszi fel az életét, hogy idős szüleit otthon gondozza, szükség esetén napi 24 órás ápolói szolgálatot teljesítve... Ilyenkor azt kellene megoldani, hogyan lehetne ezt az áldozatot anyagilag és erkölcsileg elismerni, hogy lehetne érte — mint például a gyermekgondozásért — valamiféle járandóságot fizetni. Mindent összevetve az a meggyőződésünk, hogy a jelenleginél nagyobb terhet nem szabad a családra hárítanunk, még akkor sem, ha az öregek gondozására az igények — a társadalom összetételéből adódóan — egyre nőnek. Ellenkezőleg! Tehermentesíteni kell a családokat: az eddiginél jóval többet kell nekik segíteni. — A tapasztalatok összegzése során bizonyára konkrét javaslatok is születtek ... — Nem állítom, hogy a vizsgálat nyomán kész modellek alakultak volna ki fejünkben az idősek problémáinak megoldására. Az biztos, hogy szinte minden meglevő intézményt bővíteni és javítani kell. Én személy szerint fontosnak tartanék egy (vagy több) az idősek érdekvédelmét szolgáló szervezetet, például a Hazafias Népfront keretében. E mellett több olyan öntevékeny szervezetre lenne szükség, ahol az idősek is értelmes tevékenységet tudnak folytatni. Á. É. A magyar gazdaságpolitika előtt a nyolcvanas évek második felében az a feladat áll, hogy lényegesen meggyorsítsa a világpiaci adottságokhoz való alkalmazkodást. Csak a világpiaci keresletnek megfelelő termékek gyártását célszerű fejleszteni — ellenkező esetben ugyanis a termelés növekedése azt eredményezné, hogy a konvertibilis elszámolású behozatal ismét gyorsabban növekedne a kivitelnél, ami a hetvenes években az adósságok nagyarányú emelkedéséhez vezetett. Míg a nyolcvanas évek első felében Magyarország nemzetközi fizetőképességének fenntartását elsősorban a kevesebb beruházással és a konvertibilis elszámolású behozatal csökkenése útján érték el, a következő évekre reálisnak ítélik évi 2,5—3 százalékos növekedési ütem tervezését és azt, hogy a behozatal hasonló mértékben növekedjék, mint a kivitel. Amikor a magyar országgyűlés 1985. decemberében a hetedik ötéves tervről tárgyalt, Bognár József professzor, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke előadói beszédében felhívta a gazdaságvezetés figyelmét arra, hogy a versenyképesség érdekében elengedhetetlen Magyarország jelenlegi világpiaci pozíciójának javítása. Ez a feladat 1986. folyamán folyamatosan munkát ad az országgyűlés bizottságainak is. A részükről elhangzó ajánlások figyelembevétele azáltal válik lehetővé, hogy a tervet nyitottnak tekintik, ami azt jelenti, hogy menet közben folyamatosan felülvizsgálják az előirányzatokat, a gazdaságpolitikát. A magyar gazdaságpolitika a nyolcvanas évek második felében kívánatosnak tartja az importverseny növelését. Ez egy olyan időszakban, amikor a protekcionizmus sok, Magyarországnál jóval gazdagabb államban is erősödik, nemzetközi viszonylatban is figyelmet érdemel. Mérsékelni akarják a magyar vállalatok monopolhelyzetét a belső piacon, egyben erősíteni nemzetközi versenyképességüket. A korszerű technika, valamint eleddig Magyarországon előállított olcsó tömegáru behozatalának a növelése arra szolgál, hogy lehetővé váljék a magyar termelési erőforrások átállítása nagyobb nyereséget hozó árucikkekre — meggyorsuljon a termelési szerkezet korszerűsítése és ezzel a világpiac fizetőképes keresletéhez való alkalmazkodás. Ez a feladata a külföldi gépek és berendezések bérlésének is (leasing), amely 1986-ban várhatóan nagy mértékben kibontakozik. A nyolcvanas évek második felében Magyarországon az ipari termelés emelésének kulcskérdésévé válik, milyen ütemben és milyen mértékben sikerül növelnie a konvertibilis elszámolású kivitelt. Gépexportból átlagon felüli növekedést várunk. Elsősorban a híradás- és vákuumtechnikai berendezések, az autóbuszok és hátsó hidak, továbbá mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek, az energetikai berendezések, az orvosi műszerek és berendezések és néhány tartós fogyasztási cikk (hűtőszekrény, elektromos tűzhely, színes tévé) kivitelének fokozását tervezik. A vegyipari kivitelnél a súlypontot átterelik az olajtermékekről a gyógyszerek, növényvédőszerek és műszaki gumicikkek körébe. A ruházati- és bútoriparban az anyagigényes egyszerű termékek növekvő behozatala arra hivatott, hogy versenyképes és igényes termékek számára szabaduljon fel a gép, az emberi alkotóerő. A beruházásokat az 1986-ban elkezdődött ötéves terv időszakában hozzávetőleg 24—27 százalékkal emelik az előző ötéves terv időszakához képest. Míg azonban a beruházásokat 1986-ban még az előző esztendő szintjén tartják; 1987-ben már 3—4 százalékkal és 1988-tól kezdve évente mintegy 6 százalékkal emelik azokat. Nagy tartalékot jelent az „emberi tényező” is. 1985-ben a magyar állami vállalatok egy részénél választott testületek alakultak, ebben az évben pedig már háromnegyed részük élén ezek a testületek állnak majd. ök választják meg titkos szavazással a vállalat igazgatóját, akinek előterjesztése alapján a testületek határoznak a vállalati stratégiáról, valamint az anyagi ösztönzés módszereiről. Ehhez az iparban új intézményhez a magyar mezőgazdaságban közel három évtizede a tagság által választott termelőszövetkezeti vezetéssel nyert kedvező tapasztalatok szolgáltak modellként. Azt remélik, hogy ezáltal a munkavállalók az eddiginél aktívabban részt vesznek majd vállalatuk dolgainak alakításában, amit azáltal is előmozdítanak, hogy tovább erősödik a vállalatok önállósága, az illetékes minisztrérium beleszólási lehetőségeinek egyidejű csökkentésével. A Világbank által finanszírozott fejlesztések és a Magyarországon működő vegyesvállalati, .v révén jelentősen növekszik majd a nemzetközi együttműködés jelentősége a beruházások terén, amit a magyar gazdasági élet figyelemre méltó, új irányzatának is lehet tekinteni. Azzal számolnak, hogy a magyar bankrendszer további „decentralizálása” — több kisbank megalakulása —, valamint a beruházási források, kötvények kibocsátása útján való bővítése ugyancsak hozzájárul a világpiac igényeire gyorsabban válaszoló termelési gyakorlat kialakulásához. Ezen a téren az együttműködés a Világbankkal és a Világbank által finanszírozott magyarországi fejlesztési programok kiemelkedő szerepet játszanak majd. A magyar gazdaság világbanki tagsága révén is szorosabban kapcsolódik a világpiachoz. Részben a Világbank által meghirdetett pályázati felhívások (tenderek) által, részben pedig azon az úton, hogy a Világbank által hitelezett magyarországi fejlesztések előfeltétele a piacképesség. Mivel az ország társadalmi problémái sem oldhatók meg nemzetközi versenyképességünk jelentős javulása nélkül, ez a gazdaságpolitikai feladat ma a nemzet egyik első számú megoldandó kérdésének nevezhető. BÍRÓ GERD 13
