Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-10 / 7. szám

1. Cégtáblák a kapu alatt 2. Az üvegtetös belső udvar 3. Susumu Fukada úr, a Sumitomo cég kép­viselője 4. Rajki Zsuzsa, a Oow Chemical irodájának vezetője 5. Georg Ludwig Kru­kenberg úr, a Luft­hansa magyarorszá-' gi igazgatója FOTÓ: GABOR VIKTOR 5 termekben, s a Kereskedelmi Központ a Ma­gyarországon rövidebb ideig tartózkodó üz­letemberek számára is ajánlja szakemberei segítségét: kereskedelmi és jogi tanácsadók, gépírók, titkárnők, fordítók várják a megbí­zásokat. Üjabb „ház a házban”: a Thyssen Büro Bu­dapest. Németh Ottó irodaigazgató mondja: — Manapság az acél — amiről hajdanán cégünk elsősorban híres volt — csupán for­galmunk egyharmadát adja. Kereskedőház­ként működünk, szinte mindennel kereske­dünk a legkülönbözőbb iparcikkektől a me­zőgazdasági termékekig. A konszern 75 vál­lalatán túl, irodánk több más NSZK-beli cé­get is képvisel Budapesten. Az elmúlt évti­zed kiemelkedő magyarországi üzlete volt számunkra a bányabiztosító rendszerek szál­lítása, ezen belül is a tizenötezer könnyűfém tám, amelyekkel a jóval súlyosabb acéltámo­­kat váltották föl a magyarországi bányák­ban. Egyéb szállításaink közül a — szintén bányászati célú — vágathajtó gépeket emlí­tem meg, a különlegesen nagyméretű vagy különleges finomságú öntvényeket, nemrégi­ben egy evőeszközgyártó berendezést ad­tunk el. — Ami vásárlásainkat illeti — folytatja Németh úr —, elsősorban a nyers áru a jel­lemző. Jól tudjuk, a magyar gazdaság a mi­nél nagyobb feldolgozottsági fokú termékek eladásában lenne igazán érdekelt, s ilyenek vásárlására mi készek vagyunk. Egyelőre azonban ebben a termékcsoportban nehezebb versenyképes minőséget ajánló partnerre ta­lálnunk. Ami pedig a budapesti iroda hasznát illeti, érezhetően növekedett általa magyar export­import forgalmunk. A lehetőségek azonban még messze nincsenek kihasználva. A Thys­sen a harmadik legnagyobb NSZK-beli cég, ám közel sem részesedik ennek megfelelően a magyar—NSZK kereskedelmi forgalomból. — Mint a legtöbb légitársaságnak, koráb­ban is a belvárosban volt az irodánk — mondja Georg Ludwig Krukenberg úr, a Lufthansa magyarországi igazgatója. — Kis iroda volt, s mi úgy gondoltuk, magyaror­szági forgalmunk és a további növekedésre vonatkozó terveink jobb, komfortosabb kö­rülményeket érdemelnek. Az NSZK Magyar­­ország első számú gazdasági partnerei között van, s ez tükröződik az utasforgalmi adatok­ban is. Magyar géppel — 1984-ben — 68 ezer utas járt az NSZK és Magyarország között, a mi gépeink 81 ezer utast szállítottak, fele­részt üzletembereket. Igazság szerint szíve­sen beneveztem volna a kereskedelmi köz­pont teljes első emeletére, ám a felső vezetés nálunk nagyon szigorúan számol, be kellett érnünk kétharmadnyi területtel. A körülmé­nyekkel egyébként elégedettek vagyunk. Ki­csi, de jól képzett munkatársi gárdánkkal piackutatást is végzünk, olyan újabb magyar exportáruk felkutatása érdekében, melyek­kel növelhetnénk teherfuvar-forgalmunkat. Emellett Magyarországot mint turista célor­szágot, Budapestet, mint konferenciavárost is igyekszünk népszerűsíteni — ez is kölcsö­nös érdek. Említést érdemel egy legutóbbi vállalkozásunk, melyhez több, hasonlót vá­runk a jövőben: a Ford művek dolgozóit hoz­tuk el budapesti jutalomútra. Az amerikai „The Dow Chemical Company” kezdetben — 1970 körül — csupán egy képviselőjét állomásoztatta Budapesten. 1980- ban, amikor Rajki Zsuzsa vegyészmérnök is, a Dow-hoz került, már öt alkalmazott dolgozott itt, a Hollandiából érkezett főnök keze alatt. Az évek folyamán persze a forga­lom is megsokszorozódott. Ma, a célszerű egy­szerűséggel berendezett, „businesslike” kör­nyezetben Rajki Zsuzsa irányítja az iroda munkáját: — Azt hiszem, kinevezésemben az a meg­gondolás is szerepet játszott, hogy egy helyi embernek nem kell megtanulnia-megszoknia a helyi viszonyokat. Közvetlen kapcsolatban a Dow svájci regionális központjával va­gyunk, és elsősorban európai forrásokra tá­maszkodnak szállításaink is. Ezek fele-fele részt vegyipari alapanyagokból, illetve spe­cialitásokból állnak. Magyarországról is első­sorban vegyipari termékeket vásárolunk. Az utóbbi években azonban úgynevezett kompen­zációs üzlettel is foglalkoznunk kell. Egy példa: úgy tűnik, csak úgy tudtunk Magyarországon értékesíteni egy különleges tetőszigetelő anya­got, ha azért egy, a mi praxisunkban szintén különlegesnek számító árut, uszályokat foga­dunk el fizetség gyanánt. — A mi irodánktól is azt várják — magya­rázza Rajki Zsuzsa —, hogy tálaljuk az üz­leti haszonnal kecsegtető lehetőségeket, vé­teli szándékokat és eladási ajánlatokat egy­aránt. De az egyszerű adásvétel mellett az együttműködés más, korszerűbb formái is ki­alakulóban vannak. A Dow Chemical, a ba­­latonfűzfői Nitrokémia üzem, valamint a Chemolimpex magyar szak-külkereskedelmi vállalat vegyesvállalat alapításáról tárgyal. Ügy találtuk ugyanis, ilyen módon le­het a legkedvezőbben értékesíteni egyik termékünket, egy szigetelő anyagot. A ve­gyesvállalat 50—50 százalékos amerikai— magyar tőkerésszel alapul, két termék gyártá­sára: az egyik ez a bizonyos hőszigetelő hab, amelynek gyártási receptjét a Dow adja, és piaca Magyarország — s mint reméljük, a többi szocialista ország. A vegyesvállalat má­sik produktuma az élelmiszer- és a műanyag­iparban használatos fumársav. Ennek gyár­tási technológiáját a Nitrokémia dolgozta ki, s ezt az anyagot a nyugati országokban is jól tudjuk majd értékesíteni. A ház földszintjén, az üvegtetővel fedett, szökőkutás belső udvar körül azok a helyi­ségbérlők kaptak helyet, akik számára a leg­fontosabb, hogy a járókelők szeme előtt le­gyenek. A Széchenyi Művészeti Központ (a Magyar Nemzeti Galéria leányvállalata) egy kis üzletben kép- és műtárgykereskedéssel foglalkozik. Vaszary János-, Márffy Ödön-. Rudnay Gyula-, Egri József-, Kmetty János­­képeket láttunk — s mint mondják, kínála­tuk nagy részéhez a kiviteli engedélyt is mel­lékelik. Az Általános Értékforgalmi Bank fiókja (a Nemzetközi Kereskedelmi Központ e bank be­ruházásában épült) safe-szolgálattal, deviza­számla-nyitással, valuta- és csekkbeváltással áll a külföldi ügyfelek — turisták, üzletembe­rek — rendelkezésére. — Már akad néhány ismerős arc is — mondja Szabados Anna bankfiókvezető —, mert a házbéli cégek többségének van nálunk számlája. Az igazi főpróba azonban nyáron, a turis­taszezonnal kezdődik a bankfiókban. Amint az OTP—Penta Tours KFT (magyar—oszt­rák vegyesvállalat) számára is — már ami a külföldi vendégforgalmat illeti. Mert nyári­­őszi programfüzetük megjelenését követően, már februárban az utazni vágyó magyarok sora állt a házban lévő irodájuk pultjai előtt. A füzet kínál délkelet-ázsiai és amerikai tú­rát, olasz és görög körutat, ám az iroda spe­cialitása az Ausztriába vezető társasutak és üdülések széles választéka. A gépkocsiköl­csönzés, a szállodai szobafoglalás, a repülő­jegy inkább majd a nyáron lép elő portékává. Akkor válik majd el, igaza van-e az OTP— Penta Tours vezetőjének, mikor azt állítja, hogy a városnak ezen a pontján „a hajszesz­­töl a búgócsigáig mindent el lehet adni. Csizmár Gyulával, a ház tervezőjével a té­likertszerű központi csarnokban, a csobogó szökőkút mellett beszélgetünk. Finta József, az Ybl- és Állami-díjas építész csoportjában dolgozik, ahol az új pesti szállodák tervei is születtek. Csizmár Gyulának nem volt egy­szerű dolga, a méregdrága Váci utcai telekre olyan irodaházat tervezni, amely magasabb­ra nem törhet, mint a környező épületek, ám a házban minél több hasznos teret kellett el­helyeznie, azaz minél több bérbe adható he­lyiséget — úgy, hogy a „haszonelv” ne men­jen a lakályosság rovására. — Mesteriskolái éveim után rövidebb ösz­töndíjat kaptam New Yorkban — meséli —, ahol sok értékes tapasztalatra tettem szert, volt alkalmam megismerni az irodaházak szolgáltatásait. Ami azonban irodaházam megjelenését illeti, arra törekedtem, hogy ízig-vérig pesti ház legyen. Nem posztmodern mint egyesek állítják, az a stílus angolszász. Inkább nevezném kissé velenceiesnek — hár­mas tagozódású, kétkapus — ha körülnéz, sok hasonlót láthat Pesten. A lényeg az, hogy aki megáll előtte, abban keltsen egyfajta kel­lemes érzelmi hatást. A Nemzetközi Kereskedelmi Központ hét­emeletes tömbje osztrák hitelből épült. Ba­logh Tibor igazgató szerint már ma is egyér­telmű, hogy a ház bevételei megfelelnek a vá­rakozásnak. Ugyanakkor a napjainkban Bu­dapesten tevékenykedő 158 külföldi képvi­selet egy része még ma is lakásokban dolgozik. Az Általános Értékforgalmi Bank ezért újabb nemzetközi kereskedelmi központ felépítteté­sét határozta el. A ház, amint tervezik, szintén a Belvárosba, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Jó­zsef Attila utca sarkára kerül. BALÁZS ISTVÁN 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom