Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-28 / 6. szám

I» MAGYAROK A PÁSTON - ÉS MELLETTE A lelátóról jelentjük CM.jrLri r!” A jó öreg Sportcsarnok falai kö­zött ezúttal újra pengék csattogása, a vívók szokásos csatakiáltása vissz­hangzott. Az év legnagyobb, legje­lentősebb versenyén, a Hungária Kupa-viadalon 18 ország 198 kar­­dozója indult küzdelembe. Kedves vendéggel, Élthes Csabával, a New Yorkból érkezett mesterrel beszél­gettünk az előesatározások idején. „Szervusz Sir ... Hogy vagy? ...” — kérdezte a mestertől az egyik, vívóruházatán az Egyesült Államok sávos-csillagos jelét viselő fiatal versenyző. Mikor a második is e köszöntéssel és kérdéssel szakította félbe beszélgetésünket, már-már arra gondoltunk, hogy no, milyen sok magyar forgatja a kardot oda­át, a New York-i Atlétikai és Vívó Klub termében. De miután a leg­utóbbi olimpia bronzérmese, a félig japán, félig mexikói Peter West­brook is imigyen köszöntötte mes­terét, aki természetesen neki is ma­gyarul “válaszolt, kíváncsian kérdez­tük: „De Csaba, ő is magyar len­ne? ...” A 74. évében járó, fiata­los mester nevetve felelte: „Az első kettő sem volt magyar, csak hát meg­tanítottam őket. A legegyszerűbb dolgokat meg tudják mondani és nagyon sokat értenek ...” A követ­kező kérdéssel a „Sir” megszólításról érdeklődtünk. Csaba újra csak ne­vetett. „Ennek valóban külön tör­ténete van. Soha életemben nem vol­tam valami nyelvzseni. Pláne, ami­kor 29 éve kiérkeztem, akkor még csak néhány szót tudtam angolul. Első tanítványaim nevét képtelen voltam helyesen kiejteni. Azt gon­doltam, hogy az afféle közönséges Mister megszólítás mellé kellene még valamit mondani. így azután Hello Mister Sir köszöntéssel üdvö­zöltem tanítványaimat. S a „Sir” elnevezés azóta rajtam ragadt. Ma, ha bárhol a világon, bármelyik ví­vóteremben valaki azt mondja, hogy Sir, mindenki tudja, rólam van szó ...” Élthes Csaba annak idején, a har­mincas években a BEAC híres szak­osztályában forgatta a kardot. Tagja volt a főiskolai világbajnokságot nyert magyar válogatottnak is. A nagy csapatba, az olimpián szerep­lő válogatottba azonban nem tudott bekerülni Igaz, ebben súlyos térd­sérülése is hátráltatta. Majd a há­ború befejezése után egyszer az ut­cán találkozott régi barátjával, Je­­kelfalussy Pillér György olimpiai bajnokkal, aki újra a terembe csá­bította. Kölcsön felszerelésben nyerte az első háziversenyt, azután 1957-ben ő is nekiindult, a kardjá­val próbált szerencsét. — Nehezen jutottam el New York­ba — emlékezett. — De ott már a sport és a (magyarok, a barátok se­gítségével minden nagyon könnyen ment. Santelli Gyuri, a világhírű mester fia fogadott be a termébe. A vívók rövid időn belül nagyon megkedveltek, csak velem voltak hajlandók iskolázni. Már 1960-ban kineveztek az amerikai olimpiai csapat vezető edzőjének. Los An­geles előtt hetedszer kaptam meg ezt a megtisztelő megbízatást. — Ki volt a kedvenc tanítványa? — Név szerint senkit sem emlí­tenék, hiszen többen voltak, mindig nagy szeretettel és tisztelettel vettek magyar származású - vezetője: Élthes Csaba FOTO: FARKAS JÓZSEF Az amerikai vívósport két ismert - (balról) és Pallaghy Csaba körül. A vívás azonban nem vonzó, nem népszerű sport az Egyesült Államokban. Az egyetemeken is főleg atléták, úszók, kosárlabdázók, újabban teniszezők kapnak ösztön­díjat. S a sportra igazán rátermett, tehetséges fiatalok érthetően olyan sportágat választanak, mint a base­ball, (a futball és a tenisz, ahol sok a pénz, a versenyzés révén sokat keresnek. — Hogy tetszett a verseny? — kér­deztük később, az eredményhirde­tés után. — Ez a Hungária Kupa valóban az év legnagyobb viadala. A ren­dezés kiváló, a versenyen minden kardozómak öröm lehet a részvétel. Sajnálom a Honvéd csapatát, hi­szen Nébald Gyuriék kiengedték a kezükből a győzelmet, s néhány bírói tévedés ellenére is csak négy találattal vesztették el a Bajnok­­csapatok Európa Kupáját. Az egyé­ni versenyen hallatlanul magas volt a színvonal. Sajnos egyetlen versenyzőm sem jutott el a döntőig. A világbajnok Nébald Gyuri meg­érdemelten győzött és végre nagy­szerűen küzdött is, hiszen az első helyért vívott asszóban 1:4-ről és 2:6-ról tudott fordítani. Ma vitat­hatatlanul ő a legjobb, de az igazi, a hagyományos technikai iskolá­zottságon alapuló klasszikus vívást nagyon hiányolom. Ma mindenki csaknem egyformán vív. Vív? In­kább rohangál a páston. — Mi a véleménye a kardtalálat­­jelző gépről? — Gratulálok kidolgozójának, Kiss Józsefnek. Jóval kevesebb az együttes találat, s a nem szakértő nézők is figyelemmel tudják kí­sérni a küzdelmet. — A gép, a magyar—amerikai csapatmérkőzésen is vizsgázik ... — És sajnos én már nem lehe­tek jelen, pedig valóban sporttör­ténelmi jelentőségű verseny lesz, a San Franciscóban elhunyt Jekelfa­­lussy Pillér György emlékére ala­pított vándordíjért évente megmér­kőznek majd a két ország vívói. A kupa alapításának javaslata különben két, volt Honvéd vívótól indult el. Az egyik Bakonyi Péter dr., a Magyar Vívó Szövetség jelen­legi elnöke, a másik a New York­ban élő Pallaghy Csaba, akit az amerikai földrész képviseletében választottak be a FIE (Nemzetközi Vívó Szövetség) elnökségébe. A mes­ter távollétóben azután Pallaghy Csaba vezette a csapatot Gödöllőn. Az együttest két kanadai vívóval, a magyar származású Bános fivé­rekkel is (megerősítették, de a ma­gyar csapat biztos, 11:5 arányú győ­zelmét így sem tudták kérdésessé tenni. A baráti találkozónak ven­dége volt Nicholas Salgo is. Az Egye­sült Államok budapesti nagykövete — amint ezt a szövetség vezetői­nek elmesélte — fiatal éveiben a BEAC termében, Gerentsér László mesterrel iskolázott, így hozzáértő­ként dicsérte a páston látott remek akciókat, a két csapat vívóinak sportszerű, lovagias küzdelmét. VAD DEZSŐ JEKELFALUSSY PILLÉR GYÖRGY (1899-1960). „A leg­jobb magyar kardvívók egyike volt, fiatalon 35 éves ko­rában bejelentett visszavonulásáig. Los Angelesben ara­tott kettős győzelme mellett számtalan siker fűződik ne­véhez. Éles szemű, okos versenyző volt, aki pillanatok alatt észrevette és kihasználta ellenfele gyengeségeik A kardvívás világhírű szaktekintélye, a magyar kard legki­válóbb taktikusa” - irta róla dr. Mező Ferenc, az olim­piai bajnokok aranykönyvében. A melbourne-i olimpia előtti években a kardozók kapitányi teendőit látta el, utána San Franciscóban telepedett le, ott forgatta világ­hírű kardját a súlyos gyógyíthatatlan betegséggel is da­colva. Buda István, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke Párizsban járt. Vendéglátója Alain Calmat, az egykori műkorcsolyázó világ- és Európa-bajnok, a későbbi orvos, a jelenlegi sportminiszter volt. A két ország közötti sportkapcsolaitakról tárgyaltak és a magyar sportvezető megtekintette az 1992-es nyári olim­pia rendezésére pályázó francia fő­város sportlétesítményeit. Hé Barátai, tanítványai köszöntötték a 75 éves Kelen Jánost, a harmin­cas, negyvenes évek kiváló hosszú­távfutóját. A Vasasban kezdte és ott is fejezte be pályafutását. Később edzőként tevékenykedett, egy idő­ben a Magyar Atlétikai Szövetség elnöki tisztét is betöltötte. ■Hé Róth Antal, a labdarúgó-váloga­tott pécsi erőssége derékműtéten esett át. Kezelőorvosai gyors fel­épülésében bíznak, így remény van arra, hogy ott lehet a világbajnok­ságon. Hé Az immár világhírű Polgár Zsuzsa, két húga: (Zsófi (11 éves) és Ju­dit (8) szimultánt adtak a Közalkal­mazottak Szakszervezetében. A lá­nyok 41 partit nyertek, 3 döntetle­nül, 10 pedig az ellenfelek győzel­mével végződött. A sikeres szimul­tán a lányok edzőpapájának véle­ménye szerint kiváló felkészülést jelentett a hosszabb, amerikai túra előtt. Hé Hunyadi Emese, a kiváló gyors­­korcsolyázó bajnoknő Bécsbe ment feleségül és a téli idényben — bár nyilatkozata szerint nem érte el csúcsformáját — öt osztrák rekor­dot állított fel. Hé Oláh Csaba üvegiparműyész, aki svéd állampolgár és Münchenben él, kétezer márkás alapítványt ajánlott fel szülővárosa, Szeged sportjának támogatására. Az alapítványból kí­vánságára emlékplakettet készíttet­nek, amelyet évről évre a legjobb szegedi sportembernek ajándékoz­nak. Hé A népszerű párizsi France Foot­ball hosszabb cikkben méltatta Sikló László pályafutását. A 72 éves sportember Miskolcon, az Attila labdarúgója volt, majd Franciaor­szágban telepedett le, előbb ját­szott, később edzősködött. Nyilatko­zata szerint életének két legna­gyobb élménye az volt, midőn 1927- ben labdát szedett azon a mérkőzé­sen, amelyen a magyar csapat 13:1- re nyert a franciák ellen, majd pe­dig, mikor a háború után a londoni Wembley-stadionban játszott a francia válogatottban. Hé Elkészült az 1988-ban, a Német Szövetségi Köztársaságban rende­zendő újabb labdarúgó Európa-baj­­nokság selejtezőinek csoportbeosz­tása. Ezek szerint a magyar válo­gatott Hollandia, Lengyelország, Gö­rögország és Ciprus együtteseivel küzd majd a döntőbejutásért. Az 1986 augusztusa és 1987 decembere között lejátszandó körmérkőzés győztese jut a nyolcas döntőbe. 20

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom