Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 6. szám
I A keresztény egyházak általában Péter apostol példájára vezetik vissza a szeretetszolgálat születését. (Nem véletlen, hogy a hetedik napot ünneplő adventista egyházban a szociális gondozást tábeának nevezik.) És persze Szent Pál ismert mondására: Ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom ... A katolikus egyház kilenc otthont tart fenn, ezekben mintegy 480 férőhely van — magyarázza Virányi Ottó címzetes kanonok, a Katolikus szeretetszolgálat vezetője. — Ebből négy, idős szerzetesnővéreknek, illetve nyugdíjas világi papoknak biztosít gondozást (Pécsett, Püspökszentlászlón, Verőcemaroson, Székesfehérvárott), három otthonban pedig világi híveket gondoz. A fentieken kívül, az állam hét szociális otthonban 450 idős férfi és női szerzetesről gondoskodik. Egyházuk azonban nem csak idős egyházi személyek, hanem világiak és gyermekek szociális gondozását is vállalta ... — Először hadd szóljak a gyermekekről. A Batthyány téri Szent Anna Otthonban mozgássérült és vak — tehát kettőzötten is beteg — gyermekeket felügyelünk. Az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Gyermekotthonban értelmi fogyatékos kisfiúkkal és kislányokkal foglalkozunk az idén áprilistól; kezdetben nyolcvan, egy-két év múlva százhúsz helyet biztosítunk számukra. A beutaló szerv az Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete, amely már megkezdte a jelentkezők számbavételét. A felvétel természetesen független a gyermekek felekezeti hovatartozásától, senkitől nem kérünk keresztlevelet. A magyar katolikus egyház — felelősen kijelenthetem — örömmel élve a gazdagodó lehetőségekkel, szívesen nyújt segítséget a társadalom ilyen irányú gondjainak megoldásához is. — Ennyi otthon, többféle szolgálat és fogyatékos-pasztoráció nyilván nagy számú és szakképzett személyzetet is kíván. No és komoly összeget emészthet föl... — Régebben szakképzett szerzetes nővérek látták el, s részben még ma is végzik ezt a feladatot. De hiába, az idő múlik, gondolnunk kell az utánpótlásra is. A felkészítést egyéves tanfolyam keretében a Szent Margit szeretetszolgálat-képzőben végezzük. Növendékeink két-három hónapig állami kezelésben lévő fogyatékos otthonokban gyakorolnak, majd elméleti képzésben vesznek részt. Tanulnak dogmatikát, erkölcstant, liturgikát épp úgy, mint egészségügyi ismereteket, hivatásetikát vagy pszichológiát. Ami az anyagiakat illeti, bevételeinket több forrásból fedezzük. A Szent Erzsébet-napi országos templomi gyűjtést említeném az első helyen, a másodikon pedig az Európai Katolikus Segélyszerv (Europäischer Hilfsfonds) juttatásait. De kapunk támogatást a magyar Actio Catholicától, s felhasználjuk a szerzetesek befizetését, a gondozási díjakat, a hívek adományait. A fogyatékos gyermekek után az államtól is kapunk fejenként és naponta 161 forintot. Mint már Virányi kanonok úr is utalt rá, az arra rászoruló idősekről sem csupán állami intézmények gondoskodnak. Az egyházak ezirányú tevékenysége szintén megbecsült, elismert. Az idén lesz például öt esztendeje, hogy Lékai László bíboros a Farkasréten megnyitotta a XXIII. János pápa szeretetotthont. Az igazgató főorvosasszonytól, dr. Okos Gizellától megtudom, hogy a modern, minden igényt kielégítő épület 98 lakrészében 120-an férnek el. A beruházás 40 millió forintba került. A beköltözőknek fizetniük kell, az első lakók 400 ezer forintot térítettek, most ki-ki tehetsége szerint ad pénzt. Az üzemeltetés, az ellátás költségeit csupán mintegy negyedrészt fedezik a lakóktól származó pénzösszegek, a többi az egyházra, a hívek adományaira hárul. Aki akar, maga főzhet a lakrészek előterében lévő tűzhelyen; van, aki csak az ebédet veszi igénybe, a reggelijét és a vacsoráját maga szerzi be. Harmincöt főállású és tizenöt részállású dolgozó gondoskodik a lakók kényelméről, ellátásáról, vigyáz az egészségükre. Az emeleteken társalgó, színes televízióval, a galérián tekintélyes könyvtár, a földszinten kápolna van, ahol minden reggel fél nyolckor — vasárnap két alkalommal is — tartanak szentmisét. A feltételek igen vonzóak — pillanatnyilag nem is fogadnak el jelentkezést az otthonba. Az előjegyzettek száma meghaladja a hatszázat is ... A Szabadegyházak Tanácsának tagegyházai — a kisebb keresztény felekezetek — szeretetszolgálata is figyelemre méltó. A baptista közösség első menháza 1905- ben épült Kiskőrösön. A lelkesedésre jellemző, hogy a 22 méter hosszú és 11 méter széles épület két és fél hónap alatt fölépült. A szeretetház ma is működik. Az otthon szolgálattevői közül Jóni Éva az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után — a Békehírnökben közölt hirdetést olvasva — jött Kiskőrösre; Fazekas Mária óvónőképzőt végzett ugyan, de vállalta az öregek közti — jóval nehezebb — szolgálatot. Az ápoltak kényelmes szobákban laknak, a társalgóban igazi közösségi élet folyik. A baptisták hajdúböszörményi szeretetháza is az első világháború előtt, 1910-ben épült. Lánczi Ferenc presbiter, hitvesével, 1956- ban vette át az otthon irányítását; az ő nevükhöz fűződik az épület teljes felújítása is. 12 lakószoba, 4 fürdőszoba, társalgó, ebédlő áll az ápoltak rendelkezésére. Jelenleg Mátyus Imre vezeti a házat, s gondoskodik 30 idős ember ellátásáról. Akiknek — mint a Szabadegyházak Tanácsa 1985. évi naptárában olvasható — „nem az fáj, hogy az idő eljárt felettük ... Az ő fájdalmuk abból adódik, hogy valaki nem szerette őket, és ez a valaki legtöbbször az édes gyermek vagy gyermekek”. A baptisták budafoki közössége legújabban a kábítószerfogyasztó fiatalok felkarolásán fáradozik. A Szabadkeresztény Gyülekezet a mozgássérültek helyzetét igyekszik könnyíteni. Az adventistáknál az a szokás, hogy az úgynevezett szombatiskolán — az istentisztelet utáni áhítatos beszélgetésen — számba veszik, ki nincs jelen, s azt a tábea-szolgálat testvérei nyomban fölkeresik, nem beteg-e, mire van szüksége, hívjanak-e orvost. Ugyanúgy figyelemmel kísérik azokat, akik régebben ittak — egyrészt figyelemből, diakóniai odaadásból, másrészt mert az egyház előírásai szerint mindennemű alkohol fogyasztása szigorúan tilos. Az adventistáknak is van egy szép szeretetházuk Tasson, ahol 32 idős asszony és férfi talált otthont öreg napjaira. A Magyarországi Református Egyház is számos szociális otthonnal, lelki gondozó szolgálattal, betegápoló intézménnyel rendelkezik. Balog Zoltán lelkipásztort, mint az egyik legújabb intézmény, az Iszákosmentő Misszió vezetőjét kerestük fel. — Tavaly Clevelandben az ottani református gyülekezetben hirdettem igét, s utána elbeszélgettünk a misszió munkájáról. Atlantában pedig egy hónapon át tanulmányoztam az alkohológiai kutatásokat. Nagyon érdekesnek tartom az ottani anonim mozgalmat, amelyben mindenki csak a másik keresztnevét ismeri; így könnyebben kitárulkoznak egymás előtt — s könnyebben szabadulnak a betegségből. — Hazánkban mióta működik a misszió? — 1947 és 1955 között már folyt hasonló munka, de azután elszürkült, formálissá vált. A Református Iszákosmentő Misszió a mai formájában 1981-ben született Siklós József kezdeményezésére; halála után én vettem át a mozgalom vezetését. Felfigyeltünk arra, hogy a magyar társadalom egyik legsúlyosabb rákfenéje az alkoholizmus — éreztük, tudtuk, hogy itt tehetünk valamit. Mert sokan önmaguktól képtelenek megszabadulni ettől a szenvedélytől, Isten segítségére is szükségük van. — Milyen formában folyik a „mentés”? Es van-e eredménye? — Gyógyszert nem alkalmazunk, hiszünk a szó, a beszédterápia erejében. És a hitben, amely hegyeket mozgat meg. De természetesen nemcsak reformátusokkal foglalkozunk, hiszen speciálisan „református iszákosság” nem létezik. Hozzánk bárki bekopoghat, nem kívánjuk megtéríteni. Majd’ mindig van egy-két katolikus betegünk, s nem hívők is jártak nálunk. Eddig 1050 férfi és nő jutott el 5-10 napos, orvosok, szakképzett alkohológusok által is segített tanfolyamainkra. S hogy hányán váltak absztinenssé, vagy tértek vissza, a kulturált, nem kirívó alkoholfogyasztás szintjére? Számszerűen nem tudnám megmondani. De azt tudom, hogy az Állami Alkoholellenes Bizottság, amellyel élénk kapcsolatot ápolunk, nagyra becsüli eredményeinket és mindenben támogatja munkánkat. — Kell-e fizetni a tanfolyamon, ahogy önök nevezik, az „elvonókonferencián” való részvételért? — Az ellátás napi 150 forintba kerül. Aki tud, fizet, aki nem képes rá, annak ingyen biztosítjuk az ellátást. Hangsúlyozni kívánom, hogy sem állami, sem egyházi támogatást nem kapunk, kizárólag a hívek, a gyülekezetek adakozásából tartjuk fenn a miszsziót. A konferenciára felajánlottam saját, családi bükkszentkereszti nyaralónkat. Ez év tavaszától azonban már az erre a célra tervezett épületben, Beregfürdőn tartjuk a tanfolyamokat. BÁLINT B. ANDRÁS T1
