Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 6. szám
A Magyar Hírek Posta rovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Több ízben volt alkalmam végigböngészni a Magyar Hírek cikkeit, melyekből engem elsősorban azon írások érdekeltek, melyek hozzánk, az idősebb generációhoz szóltak. Sajnos, úgy vettem észre, ezzel, a mi egyre szűkülő rétegünkkel csak igen keveset, vagy egyáltalában semmit sem törődnek a hazai illetékes szervek. Pedig az idő most már hamarosan le fog járni a külhonokban élő eme generáció felett, és ezzel a valamelyest segítés lehetősége is egyszer s mindenkorra véget fog érni. Levelem megírására főleg az késztetett, hogy mélyebben átgondoltam Köpeczi Béla művelődési miniszter szavait, melyeket itt idézek: „. . . arra törekszünk, hogy híd legyen közöttünk, ezen a hídon a kölcsönösség érvényesüljön és betartsuk az áthaladás szabályait”. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik az én elgondolásom, melyre az alábbiakban szeretnék rámutatni: Miként azt Önök is jól tudják, itt Ausztráliában (és a világ egyéb részein hasonlóképpen) a magyarságnak azon rétegében, mely sokféle egyéni okból kénytelen volt elhagyni Magyarhoni, egyre többen érik el a nyugdíjas kort — ami itt az „ötödik földrészen” a 65. életévvel következik be a férfiaknál és a 60. évvel a nőknél. Ebbe a kategóriába tartozom jómagam is — mi vagyunk az ún. „age-pensioner-ek” — míg az említett életéveknél fiatalabbak — amennyiben betegség, vagy egyéb okból munkaképtelenek lettek — ún. „invalid pensioner” kategóriába számítanak. Mindkét csoport ugyanazon összegű nyugdíjjárulékban részesül, ami jelenleg egyedülálló férfi vagy nő esetében — hetenként 97 ausztrál dollár és 90 cent —, míg élettársak esetében 123 dollár és 90 cent. Ezen pontos adatokat azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy javaslatomat tárgyi ismeretekkel megerősítsem. Nevezetesen: azt talán felesleges is lenne megemlítenem, hogy a külföldön elő, utazásképes magyar származású nyugdíjasok nem valamennyien élnek rózsás anyagi körülmények között — és így ezeknek aligha van módjukban turistaként az óhazába látogatni. És ehhez hozzájárul még egy erősítő érv is: ti. sokaknak közülünk már semmi néven nevezhető rokonsága nincs magyarhonban, akiknél megszállhatnánk — márpedig innen Ausztráliából maga a repülőút költsége is olyan magas, ami eleve megnehezíti a látogatás lehetőségét. Továbbá hallomásból értesültem, hogy a magyarhoni szállodai — beleértve az IBUSZ-lakások, szobák ára semmiképpen sincs összhangban például egy ausztráliai magyar nyugdíjas pénztárcájával. Ezért a fentebb leírt okoknál fogva bátor lennék az alábbi javaslattal fordulni az illetékes magyarhoni hatóságokhoz: Szerény kezdetnek egy külföldi, nyugdíjas magyar származású férfiak és nők részére penziószerű, ún. „dormitory’ -stílusú otthon, esetleg otthonok létesítése az ország főbb városainak közelében. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert természetesen az ilyenfajta elszállásolást nem mozgásképtelen „kriplik” vennék igénybe, hanem olyanok, akik még fizikailag elég erősek és még megvan bennük az érdeklődési készség, utazási kedv a hazai tájak közelebbi megismerésére, amiket fiatalabb éveikben elmulasztottak, mert az akkori gazdasági viszonyok vagy a közbejött háború ezt lehetetlenné tette. Ami pedig a javaslatom időbeli tartamát illeti — a hazalátogató nyugdíjasok hazai tartózkodása lehetne időleges — mert a végleges hazatelepülés egy egészen más kategóriába tartozik. Ugyanis sok itteni nyugdíjas már teljesen elvesztette a rokoni, vagy baráti kapcsolatokat a hazaiakkal és már számtalan érdek véglegesen ideköti őket. PAUL NOSLOPY DR. CARNEGIE, AUSZTRÁLIA A magyar és ausztrál illetékes hivatalokkal folytatott kétévi tárgyalás után végre eredményt értem el; Evolite Australia néven vállalat jött létre, amely megkezdte az EvoHite gyógylámpa árusítását. Közel egy évig dolgoztam orvosokkal kórházban, rendelőikben, hogy az Evolite lámpa gyógyerejét bebizonyítsam. Minden esetben a lámpakezelés hatásos volt. Az egész történet a Magyar Hírekből indult ki. Amikor először olvastam a történetet az Evolíte-tal kapcsolatban, rögtön munkához láttam. Senkitől sem kaptam támogatást, még a feleségem is arra biztatott, hogy hagyjam abba az egész dolgot. Nem hitt a lámpában, de én amikor hozzájutottam az első darabhoz, rögtön megkezdtem magamon a kezelést: évekig szenvedtem ugyanis a könyökömben és a vállamban levő reumatikus fájdalmaktól. E fájdalmak gyorsan eltűntek. Z. G. VARGA CANBERRA, AUSZTRÁLIA (A képen: a levélíró és kislánya az ausztráliai Evolite-iroda előtt.) Érdeklődéssel olvastam a Magyar Hírekben Balázs Ádám „Holland mozaik, bibliamúzeum és rock-opera” című cikkét, amely többek között Jan Cremer író ismerősömmel is foglalkozik. A rock-operáról írt részt lefordítottam holland nyelvre Jam Crememék. Nagyon érdekesnek tartotta a cikket, de határozottan kifogásolta azt az állítást, hogy az élettörténetéről szóló rotík-operában arról volna szó, hogy ő a kábítószer rabja lenne. Mint ahogy az író maga írja egy hozzám intézett levelében: „Egész életemen keresztül síkraszálltam a kábítószerek kereskedelme és használata ellen”. Közeli ismerősömről lévén szó, én is bizonyíthatom, hogy Jam Cremer, annak ellenére, hogy élete meglehetősen kalandos, soha sem nyúlt a kábítószerekhez, és használatuk esküdt ellensége. Az ő kérésére mutatok rá erre a tévedésre, mely, gondolom, annak tulajdonítható, hogy a cikk szerzője nem rendelkezik megfelelő holland nyelvtudással HENRY KAMMER MŰFORDÍTÓ SAUWERD, HOLLANDIA Ügy hiszem, érdeklődésükre tarthat számot ama esemény, hogy a jeruzsálemi Héber Egyetemen két intézmény létesült. Az egyik, a „Fettmem Joseph és Margaret” nevet viselő tanszék már 1978 óta tanítja a magyarországi zsidóság történelmét és ennek kapcsán az ott felnövekedő ifjúság megismeri Magyarország múltját. A másik intézetet egy Kolozsvárról rég Amerikába vetődött zsidó filantróp hozta létre a közelmúltban. nagy összegű alapítvánnyal. Ez a „Rasenfeld Andrew és felesége Pearl” nevet viselő kutatóintézet az Osztrák—Magyar Monarchia és az utódállamok zsidóságának tanulmányozásával, múltjának kutatásával fog foglalkozni. Ügy vélem, hogy mindkét intézet a magyarságkutatás komoly központját képezi. PROF. MOSHE CARMILLY NEW YORK, USA Címlapunkon: Locsolkodás Fotó: MTI (Cikkünk a húsvéti népszokásokról a 18. oldalon) 3-5 Kulturális híreink Tartásdíjak az USA-ból Az egyházak életéből Budapest Cigányzenekar Kiadatlan Kossuth-levelek Merre tart a magyar tudomány? (Palugyai István) 5 Magyar tudósok, világhírű találmányok 6—7 (Pokorny István) Sajtótükör 7 Árpád-kori templomok 8—9 (Mihalik Tamás képei) Szeretetszolgálat 10—11 (Bálint B. András) Vendégségben a postán 12—13 (Pokorny István) Magyarságkutató műhely Budapesten 13 (Halász György) A William Penn 100 éve — 2. (Bodnár János) 14-15 Látogatóban Róna Emynél (Patonai Adrienne) 16-17 Vízbevető hetfű (Horváth Dezső) 18 Szlovák tájház (Árokszállási Éva) 19 Rejtvény 19 Sport 20 A Szülőföldünk műsora 27 The Hungarian Scene (angol nyelvű mellékletünk) 29-31 Tartalom: Krónika: A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI HALASZ GYÖRGY főszerkesztő BODNÁR JÁNOS művészeti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatársak: BALÁZS ISTVÁN LINTNER SÁNDOR NOVOTTA FERENC Munkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA BALAZS ÁDÁM GÁBOR VIKTOR POKORNY ISTVÁN REZES MOLNÁR ESZTER 2
