Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-15 / 5. szám

hí 1+-. A lelátóról jelentjük Engi Klári és Tóth Attila, a tehetséges jégtáncospár az előkelő hatodik helyet szerezte meg a Koppenhágában rende­zett Európa-bajnokságon. Aján Tamás, a sporthivatal elnökhe­lyettese, a Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetség főtitkára a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felkérésére végiglátogatta az 1992-es olimpiai játékok rendezésére pá­lyázó városokat. Helyszíni szemléje alapján részletes jelentést készített, amely a rendezési jog őszi odaítélése előtt tájékozódást nyújthat a bizottság tagjainak. Temesvári Andrea, a világranglista 19. helyén álló magyar teniszbajnoknő a hírek szerint új partnemővel mutat­kozik be a női párosban. Martina Navra­tilova, a világ első számú teniszezője mellett játszik tavasztól. * Németh Lajos játékvezetőt meghívták a világbajnokságra. A 42 esztendős sportember a Bp. Honvéd, majd a Bé­késcsaba első osztályú csapatában ját­szott, s idestova tíz éve fújja a sípot. Az eddigi tizenkét világbajnokság közül csak három alkalommal (1930, 1934 és 1950) nem működött közre magyar bíró a fináléban. * Kedves ünnepséggel zárult a műkor­csolyázók bajnoksága. Az idei győztesek után egykori világhírű versenyzőket kö­szöntöttek a Budapest Sportcsarnokban. Rotter Emília (a négyszeres világbaj­nok Rotter, Szollás kettős hölgytagja), Galló Luci, (Diliinger Rudolf Európa­­bajnoki bronzérmes partnernője) és Ba­lázs Zoltán (a harmincas évek ismert versenyzője, aki ma nyolcvanévesen is a szövetség legodaadóbb munkatársa) páros műkorcsolyázókat ábrázoló heren­di szobrot kapott, amelyet Király Ede, az egykori világba inok készített sza­mukra. Király Ede — amint erről a közel­múltban, partnernője, Kékessy Andrea látogatása kapcsán írtunk — Kanadá­ban telepedett le. Korábban alapítványt tett a magyar műkorcsolyasport javára, amelyből felszereléseket vásárolhatnak, a fiatalok versenyeztetésére költhetik. Most pedig kedves ajándékkal lepte meg az egykori kiváló műkorcsolyázókat, akik elődei voltak a műjégpályán. Képünkön: Galló Lúd, Rotter Babi és Balázs Zoltán a Király Edétől kapott páros szoborral FOTO: DANIS BARNA A magyar labdarúgó-váloga­tott játékosai a Perzsa-öböl menti Katarban, az együttes történetének 595. mérkőzésére fekete karszalaggal futottak ki a stadionba, s egyperces gyász­szünetet is tartottak az egyko­ri kiváló kapitányra, Sebes Gusztávra emlékezve, aki a leg­sikeresebb időszakban, 1949 és 1956 között 66 találkozón át vezette a híres ararnycsapatot. Guszti bácsi alig nyolc nap­pal élte túl nyolcvanadik szü­letésnapját. Amikor születésnapja köze­ledtével Erzsi lányát, a Vasár­napi Hírek kulturális rovatá­nak vezetőjét kerestük, szomo­rú választ hallottunk a vonal túlsó végéről: „Szegénykém nagyon rosszul van... Ne is keressétek, nem tudtok vele be­szélni ...” A születésnapját kö­szöntők sem tudtak. Hidegkúti Nándi, az egytkori centercsatár lehangoltam mondta: „Guszti bácsi meg sem ismert... De azért, amint egy kicsit erőre kapott, a futbaílról beszélt...” A futball egyenlő volt az éle­tével, amelyet csodálatos sike­rek, felejthetetlen győzelmek tettek gazdaggá. És mégis: sze­mélyével kapcsolatban sokan csak a nagy kudarcot, az 1954- ben Bernben elvesztett világ­bajnoki döntőt emlegették ... Sebes Gusztáv, a külső fe­rencvárosi cipész fia tizenkét évesen látott először futball­mérkőzést, Fradi-meccset. Az­után, már inasként, a Vasas igazolt játékosa lett'. Később, amikor a Rock-gyárban bérja­vítást követelve sztrájkba léptek, majd a megmozdulás vezetőit elbocsátották, ő is feke­telistára került. Bátyja után ment Franciaországba, ahol a Nomádok csapatában, a Francia Munkás Sport Szövetség (FSGT) válogatottjában, végül a Renault autógyár együttesé­ben is játszott. A húszas évek végén tért haza, bár a Red Star, az akkori idők legjobb párizsi csapata szerződéssel marasztal­ta, a futball azonban már itt­hon is megélhetéshez segítette. Az MTK, a híres Hungária já­tékosa lett, 200 bajnoki mérkő­zésen szerepelt, miközben há­romszor nyerték bajnokságot és 1936-ban, a németék ellen egy ízíben a válogatottban is szóhoz jutott jobbfedezetként. A sikeres éveknek, a játékos­pályafutásnak a háborús idő­szak, az MTK feloszlatása ve­tett Véget. „Szerencsém volt, hogy a há­ború után az első perctől részt vehettem a futball, a magyar sport újjászervezésében” — vallotta Sebes Gusztáv ezekről az időkről, élete második sza­kaszáról. Szervezte a labdarú­góedzők testületét, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának sportosztályát vezette, közben a labdarúgó-válogatott mellett tevékenykedett, majd 1948-ban megválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság elnökévé, kinevezték az akkor szervező­dő állami sportvezetés elnökhe­lyettesének, s 1949 elején a lab­darúgó-válogatott irányítására is felkérték. A sportvezetés sok terhe nehezedett vállaira, de első számú munkaterülete min­dig a futball maradt. Vezetői erényeivel, hozzáértésével kivá­ló csapatat szervezett. Lehet, hogy hónapok, sőt évék alatt meg tall ált csapata egyes játéko­sainál akadtak jobbak, de Gusz­ti bácsit — ahogyan a joviális kapitányt mindenki szólította — igazolták az eredmények. Akkor is kitartott csapata mel­lett, akkor is bízott a fiúkban, ha egy-egy mérkőzésen esetleg gyengébben játszottak. Ezek a játékosok egymás gondolatát is ismerték, s mindig, mindent megtettek a győzelemért. A nagy sorozat, a Guszti bá­csi által kialakított csapat dia­dalmenete 1949. május 8-án, az osztrákok ellen aratott 6:l-es győzelemmel kezdődött, össze­sen 65 játékost szerepeltetett kapitányi működése idején, s annak a 66 mérkőzésnek, ame­lyet a kispadon szurkolt végig, a mérlege így alakult: 49 győ­zelem, 11 döntetlen, 6 vereség. A magyar válogatott — bár ak­koriban Európában még nem terjedt el a televíziózás — öt­letes megoldásaival, látványos játékával, remekbeszabott gól­jaival meghódította a világot. Ezekben az években a sport­­kedvelők a világ minden tá­ján ismerték Puskás, Bozsik és a többiek nevét. Az idősebb futballszurkolók még ma is, világszerte fejből sorolják az összeállítást: Grosics — Bu­­zánszki, Lóránt, Lantos — Bo­zsik, Zakariás — Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. S mindez a szákmai felkészültsé­ge, tudása mellett nagyszerű pedagógiai érzékkel is megál­dott, a sportemberekkel nagy­szerűen bánni tudó Guszti bá­csi érdeme is. Az újfajta játék­stílust megvalósító, mesés gó­lokat szerző együttes 1949 és 1954 között 32 mérkőzésén át maradt veretlen, olimpiai baj­nokságot nyert, világra szóló diadalt aratott Londonban. Az 1954-es világbajnokságon Bra­zília és Uruguay csapatát egy­aránt 4:2-re győzték le. Az, hogy a döntőben iá biztosra várt győzelem helyett 3:2-re kikap­tak az előcsatározások során egyszer már 8:3-ra legyőzött nyugatnémetektől, a tizenegy játékos csatavesztése mellett a kapitány tragédiája is ' volt. Hiába nyerték utána még két évig az újabb mérkőzések so­rát; bizonyította Guszti bácsi később már Újpesten, a lila­­fehéréket újra a bajnokságra vezetve, szakértelmét; hiába ka­matoztatta tekintélyét az UEFA, az Európai Labdarúgó Szövetség, alapító ailelnöke­­ként; próbált vigasztalódást keresni a fiatalok között, az utánpótlás irányítójaként. Guszti bácsi csalódott ember lett. A vádakra, a bírálatókra — amiket a sérüléséből éppen felépült PuSkás beállításáért, az összeállításért kapott —, százszor, ezerszer válaszolt. S a baráti beszélgetéseken is az első témák után mindig Bern­ről, a döntőről, s fiairól beszélt, akik közül öten — Zakariás József, „Zaki”, a szürke emi­nenciás, Boraik József, „Cucu”, a csodálatos karmester, Lóránt Gyula, „Lóri”, a szigorú hát­véd, Kocsis Sándor, „Kocka”, az aranyfejű és Budai László, „Púpos”, a villámgyors szélső —r már a kapitány előtt távoz­tak az élők sorából. Hányszor hallottuk tőle: „Kerestem, ke­resem magamban a hibát, de nem tudtam, nem tudok rájön­ni, hol mit rontottam el.. Sehol, semmit, kedves Guszti bácsi!... Csak éppen az az utol­só lépés, a sikerek betetőzése nem sikerült, de hogy a magyar labdarúgás legfényesebb kor­szakában vezette a válogatot­tat, az aranycsapatot, ahhoz nem fér kétség. Ezért is őriz­zük tisztelettel és szeretettel emlékét! VAD DEZSŐ 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom