Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-15 / 5. szám

A nőket sohasem szabad azután megítélni, hogy mit mondanak, hanem hogy mit cselekszenek. Egészen lényegtelen dolgok után ítélheted meg a nőt. Hogyan tartja cigarettáját, ha cigarettázik, mennyit késik a rendevún, hogy mossa meg a kezét. Ugyanahhoz a fodrászhoz jár-e, vagy mindig változtatja azt. (Az állandósága megnyilatkozik szerelmében is.)

Vannak okos és buta nők. A buta nővel úgy beszélj, hogy észre ne vegye butaságát. Ne intézz hozzá kérdéseket, amelyek zavarba hozzák, tudásodat fitogtatva, ne éreztesd vele szüntelen, hogy mennyit tudsz, mert jövőben kerülni fog és egyáltalán nem lesz elbájolva tudásodtól.

Buta nőnek mesélj mások még nagyobb butaságáról és el lesz ragadtatva tőled. Ha pedig azt mondod neki, hogy ő okos, már majdnem belédszeretett és tüntetőleg keresni fogja társaságodat.

Ha egy nő okos, légy okos te is.

Nővel szemben mindenki lehet okos, t.i. okosnak kell mutatnod magadat. Beszélj például a nagy emberek életéről, mondj el olyan részleteket, amelyek épp eszedbe jutnak —, lehetőleg pontos dátumokkal. Mondhatsz neki érthetetlen dolgot is.

Például:

— Quintus Horatius Flaccus Krisztus előtt

14-ben már borzasztó sokat szenvedett epebajban és die itur ad astra.

Ha meg meri kérdezni tőled, mi volt az összefüggés a kettő között, amit összevissza mondtál neki, nézz rá csodálkozva, de úgy, mint az oroszlánszelídítő néz a vadállatok szemébe, szemrebbenés nélkül.

Most adjunk egy tanácsot a nőknek is.

Ha a nő kritikus helyzetbe kerül és nem tud mit válaszolni egy férfinak, még akkor is, ha azt kérdi tőle:

— Mit szól Einstein relativitáselméletéhez? — A legnagyobb nyugalommal mondja csak neki ezt:

— Maga sem különb, mint a többi férfiak. — A férfi csodálkozó kérdezősködésére pedig csak legyintsen egyet és ne is adjon választ.

Boldogságkereső útainkon óvakodjunk az újságíróktól, filozófusoktól és az intelligens nőktől. (Nem az okosaktól —, az megint más.) Na, és a szépségkirálynőktöl is. Nagyon meszsze kerüljük el a túlságosan becenevű nőket. Az ilyen nőket agyonkényeztetik, az ilyen nő annyi mindent akar, mielőtt ad valamit, hogy már akkor többe van nekünk, amikor először meglátjuk.

Ha már a beceneveknél tartunk, meg kell jegyeznünk egyetmást. Először is: — csupán a szerelemben indokolt a becenév. Akit becézgetnek, azt szeretik. Nagyon ügyeljünk arra, hogy minden szerelmünknek mindig ugyanazt a becenevet adjuk, ezzel azt is kifejezzük, hogy szerelmünk örök, csak a személye változik csupán. (Minden múlandó ezen a földön.) Ha nem így teszünk, átmeneti időpontokban nagyon rosszul járhatunk. Véletlenül elcseréljük a beceneveket és ez oktalan fájdalmat okoz. Sőt joggal feltételezhetik rólunk, bogy egy másik nővel is viszonyt folytatunk egyszerre, amit én mélységesen elítélek. Menjünk most tovább.

Ha egy nő megszól valakit valamiért, azt ő is bármikor szívesen megtenné, mert elsősorban irigységből foglalkozik mások életével, másodsorban pedig sokszor egy ilyen véleménnyel jó előre bebiztosítja magát a jövőre nézve. A nő mindig azért beszél, hogy elhallgasson valamit és megtévesszen minket saját személye felől. Feltétlen azt hiszi, hogy őt erkölcsösebbnek tartjuk, ha mások erkölcseit kritizálgatja.

Sohasem mutasd ki a nőnek, ha valamivel megbántott. Légy mindig vidám. Ezt nagyon nehéz betartani, de roppant üdvös dolog és nagyon sok előnyünk származhat belőle. Vi* Részlet Vaszary Gábor: Vigyázz, ha jön a nő című könyvéből.

Mister Joe tanításai

szont ha egy nő állandóan érzékeny, megsértődő — ha csak nem viszi túlzásba —, növeli a férfi szerelmét. Minden szerelem elején nagyon jótékony hatással lehet alkalmazni a kedves féltékenykedést. (A kedves féltékenység az, amikor a nő nem rendez jeleneteket, hanem csak könnyes lesz a szeme.)

Viszont, ha egy nő féltékennyé akar téged tenni, vagy azt látod, hogy másfelé is érdeklődik, egyáltalán ne mutasd ki, hogy ez fáj neked. Ezzel rögtön leszereled, mert azt hiszi, hogy téged már el fog veszíteni.

Ügyszintén, ha azt akarod, hogy a nő szeressen, ne beszélj neki szüntelen arról, hogy milyen nagyon szereted őt, mert még utóbb elhiszi és attól kezdve fütyül a fejedre. A nő minden szerelemmel visszaél, ha már egyszer biztos benne. A nők csak azokkal rosszak, akikről biztosan tudják, hogy szeretik őket. Ez világos. Próbálna csak a nő rossz lenni ahhoz a férfihoz, aki nem szereti őt. Először is mi haszna lenne belőle? A szerelemben azért kell taktikázni, mert a szerelem sohasem egyformán mély mindkét részről és ha kölcsönös is, mindig a mélyebben szerető van kiszolgáltatva a másiknak.

Ha a nagy szerelem véletlenül ugyanolyan fokban kölcsönös, ott nincs szükség taktikára —, legfeljebb akkor, ha az egyik szerelme csökkenőben van. (Sajnos, ez előbb-utóbb bekövetkezik.)

Ha két ember ugyanazon betegségben szenved, órákig el tudnak a tünetekről beszélgetni.

Schopenhauer mondja:

,,Ha egy társaságban csupa okos és szellemes ember van jelen, kettő kivételével, ezek ketten feltétlen egymásra fognak találni, nagy örömükre, hogy végre egy okos embert is látnak itt.”

Asinus asinum fricat.

Lónak ló a tökéletes, szamárnak a szamár. Így az egyformán szerelmes emberek is nagyon megértik egymást és nincs mit egymástól tartaniok.

Csakhogy ez a legritkább dolog a világon.

(De a szerelmes ilyenkor se beszéljen szerelméről, hanem mutassa ki. —■ A tetteket szeretik a nők, a beszédet bízzuk csak rájuk.)

A szép nőknél csak úgy lehet sikered, ha észre sem veszed őket, természetesen csak azután, miután ők már észrevették téged.

Mennél féltékenyebb természetű egy nő, annál csapodárabb és mennél csapodárabb annál féltékenyebb. Az ilyen nővel csak akkor tudod elhitetni, hogy szerelmes vagy belé, ha te is ugyanolyan fokban vagy féltékeny rá. Nem hogy nem fog ezért rád haragudni, de egyenesen tetszeni fog neki. Viszont az olyan nőnél, aki egyáltalán nem féltékeny természetű (ezek a hű nők), te se féltékenykedj, mert megutálnak.

Aki azt akarja, hogy mindig szeressék, annak mindig mindenben alkalmazkodni kell a nő gondolkodásához, jelleméhez, szokásaihoz.

Hasonlót hasonlóval.

A latin mondások mindig bölcsek, de egyetlen egynek semmi igazsága nincs.

Contraia contrarii curantur.

Kis nő átlag még megfér egy nagy férfiúval, de egy nagy nő már semmi esetre sem egy kis férfivel. Feltétlen beleőrül, vagy nevetségessé válik.

Érzéki csak érzékivel lesz boldog.

Csakhogy, amilyen boldogságot jelent egy érzéki ember szerelme, annál nagyobb a veszély arra, hogy megcsaljon minket, ha nem tudjuk szerelmét lekötni. (Az érzékiséget elfojtani nem szabad, mert annál nagyobb erővel fog újra kitömi.)

Vele lehetsz leginkább boldog, de nem elegendő, hogy hasonló légy hozzá, hogy meg tudjad tartani, de örökké változatosnak, programdúsnak és kiismerhetetlennek kell lenned, máskülönben a tudásszomj — ez tette szeretni tudóvá —, másfelé hajtja őt. De ha le is tudtad végleg kötni őt — ritka eset —, visszajön hozzád, ha el is hagyott, hogy később megint elmenjen tőled. A leghűbb feleség relatíve a frigid nő, viszont vele csak hasonló természet lehet boldog.

Amint látjuk, nagy szükségünk lesz a jótanácsokra.

Idős férfi fiatal lányba, vagy idős nő nála sokkal fiatalabb férfibe ne legyen szerelmes. Amint érzi, hogy baj van, bárhogy fáj, menjen tovább, mert később mindig rosszabb lesz minden.

A fiatalság ugyanis kegyetlen és nem ismer irgalmat, mihelyt lelkesedése tovaszállí.

A dolgozó nőknél, ha magasabb hatáskört töltenek be —, nagyon ügyeljünk.

A nők tele vannak szívvel, de adjatok nekik egy pozíciót, ezerszer kegyetlenebbek, szívtelenebbek lesznek, mint a legkomiszabb férfi. Elvesztik a szívüket. (Nőkkel szemben még jobban fogják éreztetni ezt, holott nő a nővel — hacsak nem vetélytársa —, mindig együttérez.)

A nők keresztneve sokszor következtetni enged természetükre.

Az Annák komolyak, a Máriák élnivágyók, a Katók háziasak, az idegen hangzású nevek tulajdonosai gőgösek és beképzeltek, a Magdák megfontoltak, az Iréneknél viszont borzasztó meglepetések érhetik az embert, stb. Magyarázata ennek ez:

Az áldott állapotban levő asszony, ha terhessége ideje alatt nevet választ gyermekének, mindig egy személyre gondol; akinek neki szimpatikus egyénisége teszi előtte kedvessé a kiválasztott nevet és ezen személy felé irányuló gondolatai — mennél intenzívebbek, annál jobban befolyásolják, sőt sokszor hasonlóvá teszik az eljövendő gyermek jellembeli tulajdonságait.

(Mit mond a nevekkel kapcsolatban Russell? „A megfigyelés azt mutatja, hogy olyan emberek, akiknek Darwin a nevük, jobb tudományos munkát végeznek, mint aminőt végeznének, ha nevüket gyermekkorukban Snooksra változtatták volna.”)

Ezek a nevek adottságai után járó alaptermészetek és fő jellemvonások. Az életkörülmények, nevelés, stb. természetesen sokban befolyásolják ezeket.

21