Magyar Hírek, 1986 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-26 / 4. szám

Mester Nándor, a Valentin Alsina-i dalkör elnöke átveszi Varga Mihálynétól a Magyarok Világszövetségének kitüntetését. A háttérben Czanyó Adorján, a Dél-Amerikai Magyar Hírlap főszerkesztője Magyarok a Rio de la Plata mentén Megkésett tudósítást küldünk az Ezüst fo­lyó két nagyvárosának, Buenos Airesnek és Montevideónak egy-egy magyar közösségénél tett látogatásunkról. Virradatig tartott a bál Valentin Alsinában, a Magyar Dalkör klubjában. Vagy ötszázan gyűltek össze, hogy megünnepeljék a kör megalapításának 50. évfordulóját. Argentína majd minden részéből érkeztek magyarok a fővárosba, és jöttek ia szomszédos Uruguay­­ból, a montevideói Magyar Otthon képvisele­tében is. A vacsora menüjén neim látszott, hogy az ünneplők évtizedek óta argentin földön él­nek. Volt töltött káposzta, rántott csirke, do­bostorta és rigójancsi is. Aligha maradhatott valaki éhen; csupán savanyú káposztából több mint hetven kiló fogyott, miként ezt Nicolas Klein, a dalkör egyik patrónusa elmondta. Miközben még gőzölögtek a kondérokban az ételek, s a klubot betöltötték az ínycsiklando­zó illatok, a magyar nóta többeket táncra késztetett. A Magyarországgal szomszédos né­pek zenéjéből is kaphattunk ízelítőt, hagyo­mány immár, hogy a dalkör ünnepségeire meghívják az óhaza nemzetiségeinek Argentí­nába szakadt fiait is, horvátokat, szlovéneket, svábokat. A szülőhaza üdvözletét Varga Míhályné, a Magyarok Világszövetségének munkatársa tolmácsolta, aki ismertette dr. Randé Jenőnek, a szövetség főtitkárának üzenetét. Varga Mi­­hályné a Világszövetség nevében kitüntetése­ket nyújtott át a dalkör még élő alapító tag­jainak és mai vezetőségének. Hazánk Buenos Aires-i nagykövetségét Peják Zsiva nagykö­vet, Béla Imre tanácsos és Nagy József konzul képviselte, akik a következő sorokat jegyez­ték be a dalkör Aranykönyvébe: „Kívánjuk, hogy még sokáig jó erőben, egészségben mun­kálkodhassanak nemes célkitűzések megvaló­sításáért: a magyarságtudat erősítéséért, Ar­gentínában élő honfitársaink összefogásáért; a magyar és az argentin nép közötti hagyo­mányos barátság elmélyítéséért.” A jubileum alkalmából Mester Nándor el­nök emlékeztetett rá: huszonnégy magyar ha­tározta el 1935. május 15-én Valentin Alsiná­ban, az Oliden utcában, hogy magyar kórust alapítanak. A dalkör célja fél évszázad eltel­tével is időtálló, ma is arra törekszik, hogy a tagság (akár beszél magyarul még, akár már nem), legyen büszke származására, becsüle­tes munkával, áldozatkészséggel erősítse a magyarok jó hírnevét, ápolja szülei tradícióit, természetesen mindezt oly módon, hogy az ne akadályozza, hanem éppen segítse kibonta­koztatni a hűséget az új hazához, Argentíná­hoz. A Valentin Alsina-i magyar dalkör 1943 no­vemberében avatta fel adományokból felépült otthonát, ahol az évfordulós rendezvényt is tartották. Érdemes lapozgatni az egyesület már említett Aranykönyvében. A klubban járt vendégek bejegyzései kö itt olvashattuk a magyar labdarúgó-válogatott üdvözletét, mégpedig három időpontból, 1977-ből, majd a világbajnokság alkalmából 1978-ból és vé­gül 1980-ból. Fellépett a klubban a Rajkó­zenekar, s az előadóművészek közül például Szendrey-Karper László, Ágay Karola és Huszti Péter is. Lapozgatván az Aranykönyv­ben, több újságíró kollégánk üdvözlő és kö­szönő sorait is olvashattuk. Buenos Airesből tovább utazván Montevi­­deóba, az előzmények után már természetes volt, hogy felkerestük ott is az uruguayi Ma­gyar Központot. Látogatásunk éppen olyan időpontra esett, amikor vagy harminc kisgye­rek ,.küszködött” szüleik, nagyszüleik nyelvé­nek elsajátításával. Megható volt látni, hogy a felnőttek milyen igyekezettel, mekkora ál­dozatkészséggel tartják ébren a kicsinyekben a magyarságot, az óhaza ismeretét. A kultúr­­központban a gyerekek hétvégenként, koruk alapján két csoportban, tanulnak magyarul. A többség éppen hogy csak érti a magyart, ám örömmel tapasztaltuk, hogy néhány cser­­fes kisgyerek bármelyik budapesti játszótéren is nagyszerűen megértetné magát. — Szomorú, bár természetes, hogy a máso­dik, és a későbbi generációk esetén már nehe­zebb fenntartani a nyelv ismeretét. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen mi, az öregek is, amikor itt a klubban összegyűlünk egy-egy kártya- vagy kuglipartira, gyakorta keverünk spanyol kifejezéseket mondatainkba — mond­ja Rosen féld Gyuri bácsi, a kul túrközpont tit­kára. Örömteli érzés volt látni hogy itt, a montevideói magyar kultúrközpontban mi­lyen gonddal és igyekezettel ápolják az óhaza szeretetét és ismeretét. DANKÖ ADAM ORTUTAY L. GYULA desapám, anyagi helyzete miatt, csak keveset utazhatott külföldre. Auszt­riába azonban többször is eljutha­tott. így ismerte és szerette meg Bé­cset. Bécs volt a városa ... Talán ma­ga sem tudta, hogy miért fűzi oly rajongás Bécshez.. . örült a bécsi életnek, mint egy regényhős. . . Örült a fénylő sernek a „Spat­­tenbrei”-nél és a csontos marhahúsnak a „Meissl és Shanden”-nál; István-toronynál, „Riedlnél főzik a legjobb kávét és Sacherné árulja vendégeinek a legszebb gyümölcsöt.” (A vörös postakocsi.) Az első világháború előtt, ha mód volt rá, felült délfelé a „Gaval­lér vonat”-ra egy-egy színházi estéért, vagy lóversenyért. Sokszor utazott Szemere Mik­lós alias Alvinczi Eduard, kedvenc regényhő­sének kíséretében. ,,A bécsi Derby napja volt, amikor a tizenkilencedik századbeli hagyo­mány szerint a legszebb május van Bécs városában . . . Alvinczi Eduárd a Károly her­cegről nevezett bécsi fogadóban az első eme­letet az összes vendégszobáival.. . lefoglalta meghívott vendégei részére ... volt egy ver­senylova, amellyel a bécsi Derby díját meg­nyerni remélte ... sokszor megálmodta ezt a pillanatot.. .” (Kékszalag hőse.) Krúdy azután évekig nem juthatott kedves városába, így különösen nagy örömmel fogad­ta az emigráns báró Hatvány Lajos meghívá­sát 1925-ben, jó hatvan esztendővel ezelőtt. Ez­zel kapcsolatos levélváltásuk, melyből alább idézek: Kedves Laci .. . több mint valószínű, hogy még ebben a hónapban igénybe veszem az ön szíves felhatalmazását és akár autón, akár vo­naton Lainzba érkezem . . . Mindenkit köszön­tök, aki önnek kedves . .. 1925. július 14. Az ön lekötelezettje és régi jó híve Krúdy Gyula Drága Gyulám! Köszönet soraiért... Otthon már csak Ma­ga áll a talpán az írók közt. Persze, hogy ol­vasom a Világot. Nagyon élvezem, eszem, iszom, falom a Maga írásait. Biedermayerbe göngyölt bombák, ártatlan, sőt mi több hívo­gató „Tokai aszú” vagy „Egri bikavér” fel­­írású palaczkban vitriol. Nagyszerű szabadal­mazott forma. No, de minderről ha itt lesz, Drága Gyulám autón jövök Salzburgból min­den hőgután keresztül. Ez nem való zsidónak és rendes gojnaik. Majd Milotayért küldök autót. Maga Drágám jöjjön vasúton, vagy úri hajón ... Magának látni kell Mindent. Szo­morú regények szaladgálnak itt az utcán .. . Sürgönyét várom, köd és czukorbárója Laci Kedves Lacim, levele birtokomban van, az üzenete a szívemben. Amint itt némely dol­gaimat elrendeztem, magánál vagyok . . . Na­gyon boldog vagyok irodalmi véleményéért, mert bevallom, gyakran gondoltam írás köz­ben azokra is, akik nem a pesti kávéházakban forgatják unatkozva az újságokat. Akik tud­nak olvasni a sorok között... Azt hiszem, hogy Bécsből hozok magammal annyi nekem való témát, amely elegendő lesz egy eszten­dőre . . . 1925. július 24. Tisztelő barátja Kr. Gyula Immáron Bécsből, feleségének írta a követ­kező levelet: Kedves Zsuzsikám . .. Mióta itt vagyok, két­szer voltunk el este. Egyszer a schönbrunni várszínházban, másodszor a Coblentzi nyara­lóhelyen. Napközben autóztunk Laxenburgba vagy Hietzingbe. Benn Bécsben egyszer vol­tam én, a Burgot megnézni. Estére otthon. Általában közbámulatot keltek régi hírem után, mai szolidságommal. Én fekszem le elő-14

Next

/
Oldalképek
Tartalom