Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-02-16 / 4. szám
1. Az Orvostudományi Egyetem épülettömbje 2. Szerves-kémia órán 3. Ünnepi pulykavacsora a Hálaadás Napján (Thanksgiving Day) 4. Dr. Tigyi András professzor, az „angol program” vezetője 5. Dr. Szeberényi József két évig volt vendégkutató az USA-ban 6. Horváth Dóri Sandy (Philadelphia) 7. Fráter Marian (Rhode Island) 8. Jakó Roland (Boston) 9. Schmidt Zoltán (New Jersey) FOTÓK: BALÁZS ADAM ES BÓDI KATALIN indjárt itt a tanár, kérem, jöjjön vissza az előadás után — mondja az egyik hallgató, az amerikai Fráter Marian. Interjúalanyom egyetlen előadást sem akar elmulasztani. — Tudja, csakis a saját jegyzeteimből tudok igazán felkészülni — magyarázza. — A külföldi hallgatók egyelőre szorgalmasabbak a hazaiaknál — erősíti meg vélekedésemet dr. Tigyi András professzor, a Biológiai Intézet igazgatója, az „angol program” vezetője. — Persze nehéz általánosítani — teszi hozzá —, hiszen összesen száznyolcvan elsőévesünk van, tehát csekély a külföldiek részaránya. Annál nagyobb jelenlétük jelentősége! Nemzetközi kapcsolataink eddig is rendszeresek voltak, ám most „reflektorfénybe” kerültünk. Európában, de a nagyvilágban is kevés olyan egyetem van, ahol nem csak az illető ország nyelvén folyik az orvosképzés. Mi a hat év során mindvégig angolul tartjuk az előadásokat és szemináriumokat; ugyanakkor diákjaink magyarul is tanulnak, hogy a III. évfolyamon kezdődő gyakorlati munka során a betegekkel minél közvetlenebb kapcsolatot tudjanak teremteni. — Az angol programot valamennyien szívügyünknek tekintjük — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Szeberényi József tanársegéd, biológiai kutató, aki nemrégiben érkezett haza a St. Louis-i Warly Egyetemről (USA). Meghívott vendégkutatóként két évig molekuláris genetikával foglalkozott. — Orvosképzésünk egyik előnye, hogy a diákok már tizennyolc évesen is jelentkezhetnek és nálunk egy vagy két év alatt elsajátíthatják az amerikai oktatási rendszerben „college”-nek nevezett — érettségi utáni — egyetemi előkészítő négyéves tananyagát. Jelenleg öt ilyen „cullege”-ot is végzett hallgatónk van, a végzettségüket figyelembe vesszük az órarend összeállításánál is. A kinti tapasztalataim szerint a égzős ,,college”-osok tudásszintje 'laptudományokban általában alatta marad a mi másodéveseinkkének. — Egyetemünk másik kedvező sajátossága — folytatja az összehasonlítást Tigyi professzor —, hogy az általános orvosi oklevél mellett (Amerikában M. D.) lehetőség van az úgynevezett „tudományos fokozat” (Ph. D.) megszerzésére is. A kutatómunka végzésére több akadémiai támogatású tudományos intézet — így anatómiai, biofizikai, élettani, idegélettani — áll az arra érdemes hallgatók rendelkezésére. A tandíj havi háromszáz amerikai dollár (ami csak az egyetemi oktatás összegét foglalja magába). A kollégiumi férőhelyeket csak a hazai diákok kapják, a külföldiek bérelt lakásban vagy albérletben laknak. Az egyetemi étteremben kedvezményes áron étkezhetnek. Teljes havi „rezsijük” így ötszáz dollár között mozog. Ehhez jönnek természetesen a hazautazás költségei. — Amerikában nagyra értékelik a magyar orvosképzés színvonalát, jó híre van a magyar származású orvosoknak — mondja az anatómiaelőadás végeztével a már idézett szorgos jegyzetelő, Fráter Marian. — Ezt édesapám, Fráter István példája is bizonyítja. Ö Budapesten végzett radiológus, 1956 óta él az Egyesült Államokban. Egy Rhode Island-i kisvárosból, Providence-ből érkeztem, talán ezért is érzem jól magam Pécsett. Budapest túl zsúfolt, túl zajos a számomra. Egyelőre alig van szabadidőm, ilyenkor a várossal ismerkedem: már voltam a Vasarely Múzeumban és a Pécsi Nemzeti Színházban. Nagyon szeretek utazni, remélem hamarosan eljutok Ausztriába is, hogy minél jobban megismerjem az európai kultúra értékeit. — Az én édesapám is orvos és szintén ötvenhat óta él kinn — veszi át a szót Horváth Dóri Sandy. — Philadelphiából érkeztem, ahol elvégeztem a Gwynedd-Merce College-ot. Ez kórházi laboratóriumi munkára jogosít. Vasárnaponként Fertődön élő nagymamámhoz szoktam látogatni, aki sokat segít a magyar nyelvtanulásban. — Én a Magyar Hírekben olvastam a Pécsi Egyetem pályázati felhívását — mondja Schmidt Zoltán. — Magam is elvégeztem egy college-ot, biológia—fizika szakon a Duke Egyetemen (Colonia, New Jersey). A szüleim mindketten magyarok, 1945-ben vándoroltak ki Ausztriába, majd 1949-ben az Egyesült Államokba. Én 1902-ben születtem. Mindig is érdekelt szüleim hazája, tele voltam izgalommal, várakozással. Először vagyok Magyarországon, két héttel a tanévkezdés előtt érkeztünk apámmal. Körbeutaztuk az országot, felkerestük a rokonokat. Mindenütt rengeteget kellett enni, anynyira meghíztam, hogy most minden hétvégén sportolok, az amerikai foci szabályaira tanítom magyar kollégáimat. — Hiányoznak a szüleim, de sokat segít, hogy igaz barátokra tettem szert, csoportunk összetartó. Ma este például —mi, „pécsi amerikaiak” — megtartjuk a Hálaadás Ünnepét (Thanksgiving Day). Az ünnepi pulykavacsora előkészületeit magam is megtekintettem a Magyar Tudományos Akadémia Zsolnay-majolikákkal díszített Vendégházában. Az asztal közepén hazulról — tehát Amerikából — hozott hatalmas papírpulyka díszelgett, de töltötték már az igazit is. Vagyis Zoltánnak nemcsak a magyar rokonoknál kell sokat ennie ... S ha már a hagyományoknál tartunk, hadd idézzek abból az 1367-es pápai bullából — elolvasható az Egyetem Orvostörténeti Múzeumában — amely az első magyar egyetem itteni létrehozásáról dönt: „Pécs az ország többi városai között a tudomány magvainak szaporítására és üdvös sarjainak növelésére különösen alkalmasnak és megfelelőnek ígérkezik. Mindent megfontolván, s nemcsak Magyarország és Pécs város, hanem a szomszédos országok lakóinak javára és előrehaladására atyai érzülettel törekedvén, s Nagy Lajos király kérelme előtt meghajolván: elhatározzuk és rendeljük, hogy az egyetem Pécs városban legyen és örök időkig fennmaradjon ...” BALÁZS ÁDÁM 11
