Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-03-02 / 5. szám
A CENTRUM ÁRUHÁZ VJ CENTRUM-KÖTV1 •■“-.«KS*°:rn Kötvénypiac portosításához, bevezetve a vállalatok és szövetkezetek számára a fejlesztési kötvények kibocsátásának rendszerét. A beruházni kívánó vállalat, szövetkezet 1983-tól kötvényt bocsáthat ki. Ezt vásárolhatják meg azok a vállalatok, szövetkezetek — illetve magánszemélyek —, akik szabad pénzzel rendelkeznek. Nem más ez, mint a gazdaságban fellelhető le nem kötött erőforrások feltárása és összpontosítása a konkrét és tervezett beruházási célokra. A kötvény kibocsátását — mint a világon mindenütt — a pénzügyi hatóságok engedélyezik, miután a fejlesztési cél tervszerűségéről, a tervek és a beruházási költségvetés, illetve kivitelezési idő pontosságáról és realitásáról megbizonyosodtak. Az engedélyezési eljárás egyben arra is garancia, hogy a tervezett beruházás nem okoz feszültséget, vagy zavart a gazdaság érintett területén, s valóban hasznos a nemzetgazdaság — az egész társadalom — számára. A kötvénykibocsátással előteremtett fejlesztési összegek a társadalom egészének céljait is elősegítő beruházások gyorsabb megkezdését és létrehozását teszik lehetővé. A szabad pénzeszközök ilyen felhasználása tehát elsősorban közérdek, a társadalom szabad — elfekvő — pénzeszközeinek kiaknázását segíti elő. Érdekévé vált a vállalatnak, hogy egyfelől, ha szabad pénze támad, azt ne igyekezzék bármire elkölteni, hanem keresse meg a hasznosításnak az ő számára is legkifizetődőbb módját. Másfelől: ezáltal is növekszik, több rétegűvé válik a vállalatok vagyonérdekeltsége. A korszerű, fejlett gazdaság egyik gondjaként jelentkezett Magyarországon, hogy az egyre nagyobb kapacitással rendelkező vállalatok továbbra is csak a kapacitás, az állóeszközvagyon bővítésében látták a gyarapodás egyetlen útját. Minden szabad pénzeszközüket lehetőleg azonnal beruházták. Ez végeredményben a vállalati jövedelmek bizonyos fajta pazarlását jelentette. A vállalatok nem rendelkeztek tartalékokkal; készpénzvagyona — ami a fejlesztés rugalmasságának, gyorsaságának előfeltétele — kevés vállalatnak volt. Ez abból következett, hogy az államháztartás, ha valamelyik vállalatnak fizetési (likviditási) gondjai adódtak, tüstént segített, aránylag alacsony kamatért adta a hitelt. A kötvényvásárlási lehetőség most módot ad arra is, hogy a pénzzel rendelkező vállalat ne csak az állóeszközvagyon gyarapítását szorgalmazza, hanem a ka"'«■Uati ‘•'■H II forrása szüntelenül működik, részt vesz a jövedelemtermelésben. Nemcsak az a veszteség, ha áll a gép, vagy munka nélkül marad az ember, hanem $z is, ha a „ládafiában” (fiókban, széfben) marad a pénz, s nem vesz részt a fejlesztés— termelés—értékesítés növelésében. A vállalatok sem szeretnek pénzt tartalékolni haszon nélkül. Viszont erre gyakran rákényszerülhetnek, ha mondjuk nincs fejlesztési tervük, vagy éppen olyan nagyobb szabású tervük van, amihez „gyűjteniök” kell a tőkét. Mi legyen akkor a pénzzel, amíg hasznosítani tudják? A gazdaságirányítás, kereteket teremtett a vállalatok pénzeszközeinek szabad áramlásához, átcso-A közgazdasági környezet alakítása mindenütt a világon a kormányok központi feladata. Serkentően kell hatniok a gazdálkodókra, tevékenységüket mindig olyan célok felé irányítva, amelyek elérése egyszersmind a gazdaság egészének érdekeit is szolgálja. tzsr.sssi matozó és bármikor értékesíthető kötvénybe fektetett készpénzvagyonának növeléséhez is kedvet kapjon. A kibontakozófélben levő kötvényvásárlási rendszer Magyarországon a gazdaságirányítási rendszer egyik új és széles körű érdeklődést kiváltott vonása. Működésében hasonló a nyugati világ részvénygyakorlatához. Mégsem tekinthető klasszikus részvényforgalomnak. Először is más a célja. Tudniillik nem a vagyon fölhalmozása, hanem a köztulajdonban levő kapacitások fejlesztése érdekében született. A pénzét kötvényekbe fektető vállalat, szövetkezet célja is az, hogy a jövőbeli beruházásának fedezetét teremtse meg, egyrészt tartalékolva a pénzét, másrészt kamatokkal gyarapítva is. (Bár az eddig kibocsátott kötvények nagyobb részének kamatai inkább csak a befektetett tőke vásárlóerejének megőrzését szolgálják.) A kötvények (darabszámra) nagyobb része a települések fejlesztéséhez szükséges fedezet előteremtését szolgálja: a csatorna-, a víz- és gázvezeték-építés költségeihez járul így hozzá az érintett lakosság. (5,5—9 százalékos kamatot fizetnek ezekre a kötvényekre és 8—10 éven belül a teljes összeget visszafizetik.) Az eddig kibocsátott kötvények értékben nagyobb részét (s ez lesz hosszú távon jellemző) vállalati beruházások fedezetének előteremtésére bocsátották ki, s e nagy értékű kötvényeket kizárólag a gazdálkodó szervek vásárolhatják meg. (Ezek kamata 11 és 16 százalék között szóródik. Ez a kamat már a tőiké gyarapítását is lehetővé teszi, nemcsak a vásárlóérték megőrzését.) A magánszemélyek által is vásárolt kötvények túlnyomó részét a kereskedelmi és szolgáltató vállalatok bocsátották ki — 11 százalékos kamatra, 8—10 éven belüli visszafizetésre. Ez egyértelműen a lakossági megtakarítások bevonását szolgálja a lakossági infrastruktúra fejlesztésébe. Ez közösségi cél s a kamat nem teszi lehetővé a magánvagyonok nagyarányú gyarapítását. De lehetővé teszi, hogy a korábban már elvégzett egyéni (családi) munka megtakarított jövedelmének vásárlóereje szilárd maradjon s a társadalom forgathassa a megtakarítást. A lakosság kezén levő kötvények zálogba adhatók, illetve eladhatók. Kialakulóban van a kötvénypiac — lévén, hogy az eddig kibocsátott kötvények kínálata egyelőre elmarad a lakossági megtakarításokon alapuló kereslettől. A kötvénykínálat várható — és tervezett — növekedése azonban a kötvényspekulációnak elejét veszi. Ezáltal a magyar gazdaságirányítás új vonásaként útjára bocsátott kötvényrendszer nagy valószínűséggel úgy érezteti majd az előnyeit, hogy közben a hátrányaitól (például a kötvényspekuláció kibontakozásától) nem kell tartani a társadalomban. GERENCSÉR FERENC 11
