Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-01-19 / 1-2. szám

Politikus pályák DOBI ISTVÁN ÉS TILDY ZOLTÁN A két világháború között Magyarországon fel­lőtt egy, a faluról jött, vagy azzal szoros kap­­■solatban álló politikusnemzedék, mindenek­­ilőtt a Kisgazdapárt soraiban. A történelmi ordulat, a felszabadulás után valamennyien a ársadalom irányító beosztásaiba kerültek — Piídy Zoltán, Dobi István, Nagy Ferenc, Ko­vács Béla, Varga Béla — és a megmérettetés órán különféleképpen vizsgáztak. Dobi István 1898-ban született a Komárom negyei Szőnyben szegényparaszti családból. A Tanácsköztársaság hadseregében szolgált, majd i Nagyatádi-féle Kisgazdapárt helyi szerveze­tében próbálkozott meg először a politikával. Mem sokáig. A Bethlen—Nagyatádi paktum jtán és az Egységes Párt megalakulásával a szegényparasztok kiszorultak még a helyi poli­tizálás területéről is. Csak az 1935-ös Gömbös­féle választásokon került újból közelebb a Kis­gazdapárthoz. A kerületben fellépő kisgazda je­lölt, dr. Cseh-Szombathy László budapesti fő­orvos mellett korteskedett. A botrányos válasz­tások közepette, amikor Gömbös álnok módon Bajcsy-Zsilinszky Endrét is kibuktatta, csodák csodájára Cseh-Szombathy bejött. Az ellenzék helyi győzelme lehetővé tette Dobi számára, hogy ismét közelebb kerüljön a politikához. Bár Eckhardt Tibor és a párt többi vezetői első­sorban a birtokos parasztságra igyekeztek épí­teni mozgalmukat, a tevékeny és Komárom megyében már sokak által ismert Dobi szolgá­latait is hasznosnak minősítették. Ez idő tájt került kapcsolatba néhány illegális kommunis­tával és kezdett ismerkedni a marxista esz­mékkel. Így érkezett el a munkás—paraszt szövetség gondolatához. Az ő kezdeményezésére alakult meg 1937-ben a Kisgazdapárt földmunkás szak­osztálya. A második világháború kirobbanása után a Kisgazdapárt nem hívta össze országos vezető szerveit, nem foglalkozott a szervező munkával, nem bírálta a kormányt. Működési körét gyakorlatilag a parlamentre szűkítette. Csak 1941-ben indult el valami mozgolódás. Szeptemberben Keresztes-Fischer Ferenc bel­ügyminiszter jóváhagyásával Dobi István is munkát kapott a Parasztszövetség szervezésé­ben. Gazdakörök, olvasókörök és földmunkás­egyletek csatlakoztak a szövetséghez. Dobi eb­ben az időben sokat utazott, járta az országot a nyugati határszéltől a Tiszántúlig. Danes József feljegyzi róla, hogy a vidéki gyűléseken gyak­ran kerültek Dobi beszédei miatt nehéz hely­zetbe. Orosházán a főszolgabíró megvonta a szót Dobitól, mert a háborút idegen érdekekért folyó értelmetlen vérontásnak minősítette. Sztálingrád és Voronyezs kimozdította eddigi tétlenségéből a Kisgazdapártot is. A pártveze­tőség személyi összetétele is megváltozott. Eck­hardt a kormányzó rejtett, de az érintettek ál­tal megadott különleges megbízásával az Egye­sült Államokba utazott, s a vezetés Tildy Zol­tán kezébe került. Mellette Varga Béla alel­­nök, Nagy Ferenc főtitkár lett. 1943 tavaszán a párt új programot és politikai irányvonalat dolgozott ki. Miközben a kormánykörök és a liberális nagytőke nyugatbarát szárnyával szo­rosabbra fűzte a kapcsolatokat, egyben balra is nyitott, a háborúból való kilépés és az új, de­mokratikus Magyarország megteremtése érde­kében a parasztság, a munkásosztály, a haladó szellemű értelmiség és a kispolgárság összefo­gását hirdette meg. A Parasztszövetségen belül sikerült létrehozni a földmunkás szakosztályt, amelynek elnöke Dobi István lett. A földmun­kás szakosztály a túlnyomóan agrárproletár vi­dékeken gyors fejlődésnek indult; 1944 febru­árjában, Vésztőn tartották meg az első orszá­gos földmunkás kongresszust. A szegényparaszti tömegek ígéretesen kibon­takozó aktivitásának 1944. március 19-e, az or­szág német megszállása vetett véget. Ekkor már a Kisgazdapárt vezetői is illegalitásba kényszerültek, ami mindinkább afelé nyomta őket, hogy közös szervezetet hozzanak létre az ellenállási csoportokkal. A Kisgazdapárt részt vett a Magyar Frontban, sőt a kormányzó „ki­ugrási irodája” elsősorban a kisgazdapárti ve­zetőkön keresztül kereste a kapcsolatokat a németellenes szervezetekkel. Dobinak barátai elintézték, hogy behívják katonának. Tizedes­ként egy zsidó munkaszolgálatos századhoz ke­rült szolgálatvezetői beosztásban. A felszabadulás után a koalíciós pártok kö­zül három, a Kisgazdapárt, a Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt hívta soraiba Dobi Istvánt, ö azonban nem hagyta el régi pártját. Beválasztották a Kisgazdapárt legfőbb vezetőségébe. Az 1945-ös őszi parlamenti vá­lasztás a Kisgazdapárt nem várt nagyarányú győzelmét hozta. A párt a parlamentben ab­szolút többséget szerzett. Ez egyben azt is je­lentette, hogy az ország minden reakciós, a koalíciós kormány politikáját ellenző ereje a Kisgazdapártot igyekezett felhasználni céljai érdekében. Dobit a kormány államminiszterévé nevezték ki, a pártban ekkor az alelnöki tiszt­séget viselte, tagja volt a politikai bizottság­nak. A polarizálódás gyorsan ment végbe a Kisgazdapártban, a jobboldal egyre élesebben támadta Tildy vonalát, Dobi viszont szilárdan kitartott mellette, s gyakran egyengetője volt a kommunista—kisgazda vitáknak. Űjabb párt­beli feszültséget váltott ki az államforma kér­dése. Dobi 1945. december 31-én határozottan kiállt a köztársaság mellett. A személyi nézet­­eltérésben, hogy Tildyt vagy Nagy Ferencet jelöljék-e a köztársasági elnöki tisztségre, Dobi és a polgári értelmiségi csoport (az úgyneve­zett „0”-csoport — Oltványi, Ortutay és má­sok) szilárdan Tildy mellett foglalt állást. így február 1-én, amikor a parlament kimondta a köztársasági államformát, Tildyt választották a Magyar Népköztársaság elnökévé. Néhány nap­pal később megalakult az új kormány Nagy Ferenc miniszterelnökségével. Dobi földműve­lésügyi miniszter lett. E minőségében határo­zottan elutasította a régi tulajdonosok visszaper­­lési kísérleteit. Életében újabb fordulat következett 1947- ben, amikor Nagy Ferenc Svájcban töltött sza­badságáról nem térhetett vissza. A Kisgazda­­párt politikai bizottsága Dobi Istvánt jelölte a pártelnöki tisztségre és 1947. május 31-én egy­hangúlag meg is választották. A párt érezte, hogy a hidegháború elindulásával és a belső helyzet éleződésével olyan személyiségre van szükség, aki képes fenntartani a koalíciós kap­csolatokat a másik három párttal. Ugyanakkor Dobinak nem egyszer heves vitái voltak Rá­kosi Mátyással. Az 1947-es parlamenti választásokon a Kis­gazdapárt súlyos kudarcot szenvedett. Elvesz­tette szavazóinak több, mint hetven százalékát. A vereséget a baloldal számlájára igyekeztek írni és a szeptember 11-i nagyválasztmányon a Semmelweis utcai székházban kritikus helyzet alakult ki. Csak Dobi következetességének volt köszönhető, hogy a nagyválasztmány végül is elfogadta a Dobi által javasolt vezetőséget. A párt Dinnyés Lajost jelölte a miniszterelnöki tisztségre, akit a koalíciós partnerek is elfogad­tak. Kapcsolatuk Dinnyéssel nem volt jó, s amikor Tildy veje kémkedés gyanújába esett, Dobi úgy vélte, a Kisgazdapárt végleges elbu­kása már csak idő kérdése, Dinnyést menesz­tették és Dobi lett a miniszterelnök, ami akkor már csak cím volt, hatáskör nélkül. Rákosinak látszatra még szüksége volt egy kisgazdára, de a szövetségi politika már értelmét vesztette. A többpártrendszer megszűnte után Dobit a Népfront elnökévé választották, a kormányfő maga Rákosi lett. Nem sokkal később Dobit az Elnöki Tanács elnökévé választották. A történelem még egyszer próbára tette, 1956 októberében. Higgadtan és okosan viselke­dett. Nem vállalt szerepet az újjáalakuló Kis­gazdapártban és nem állt Tildy mellé a kri­tikus napokban. De mint az Elnöki Tanács el­nöke a helyén maradt, a Parlamentben. így ő képviselte a jogfolytonosságot, ö nevezte ki a Kádár János vezetése alatt álló Forradalmi Munkás—Paraszt Kormányt. És jó partner ma­radt a konszolidáció munkájában. 1959-ben fel­vételét kérte a Magyar Szocialista Munkáspárt­ba. Érdemei elismeréseként a Központi Bizott­ság tagjává választották. Súlyos betegsége ki­lenc évvel később, 1968-ban elvitte. Tildy Zoltán más utat járt be. 1889-ben szü­letett Mosonban. A pápai teológiai főiskola el­végzése után református lelkész lett. 1917-ben belépett a Nagyatádi-féle agrárpártba, aztán egy időre felhagyott a politizálással. Jó tíz év­vel később, amikor Békésen megalakult az új önálló parasztpárt, Tildy ahhoz csatlakozva is­mét politizálni kezdett. Igazi vezető szerepet sem Gaál Gaszton, sem Eckhardt Tibor vezetése idején nem töltött be. Kiábrándultságában 1932-ben Szeghalomra vo­nult vissza lelkésznek. Életében elhatározó jel­legű volt Gömbös már említett 1935-ös válasz­tása. A kormány elütötte Tildyt a mandátum­tól, de a közigazgatási bíróság helyt adott a pe­tíciónak, így a pótválasztáson Tildy nagy sza­vazattöbbséggel bekerült a parlamentbe, mint Szeghalom képviselője. A háború alatt, külö­nösen Eckhardt távozása után a Kisgazdapárt őt választotta meg vezetőjévé. Ebben a minő­ségében csatlakozott a Magyar Történelmi Em­lékbizottsághoz, az antifasiszta tömörülés eme első mozgalmához. Meggyőződése volt, hogy a pártot nem szabad idő előtt feláldozni, mert a háború utáni Magyarországon igen jelentős szerep vár rá. ö maga tovább építette kapcso­latait mind a kormánykörök, mind a legális és illegális ellenzék németellenes, békepárti cso­portjaihoz. Kállay Miklós miniszterelnök előtt ő olvasta fel a Bajcsy-Zsilinszky Endre által készített memorandumot a háborúból való ki­válásról. A német megszállás után nagy szere­pe volt abban, hogy a Kisgazdapártot az ille­galitás viszonyai között is működtetni lehetett. A „kiugrási irodával” fennálló kapcsolatairól már szóltunk. így teljesen indokolt volt, hogy a felszabadulás után, mint az ország egyik legis­mertebb és legtekintélyesebb politikusaként kapcsolódott be az új társadalom, az új állam­rend felépítésének heroikus munkájába. Űttévesztése voltaképpen ekkor kezdődött. Nem vette észre idejében a nagy háborús szö­vetséget felbomlasztó fenyegető jeleket, azt, hogy a háború utáni világ kialakításában a Szovjetunió és a nyugati hatalmak homlok­­egyenest ellenkező elképzeléseket képviselnek. Bár a belpolitikában mindvégig híve volt a koalíciós együttműködés fenntartásának, ezt abban a reményben tette, hogy a nyugati ha­talmak a feszültség éleződésekor is kitartanak a Kisgazdapárt támogatása mellett. Rákosi „szalámi-taktikáját” akkor már nem tudta megakadályozni. Sőt, vejének, Csornoky Vik­tornak kémkedési ügye őt is a „leszeleteltek” sorába állította. Lemondatták államfői tisztsé­géről és 1948 augusztusától 1956 májusáig há­ziőrizetbe helyezték a Budakeszi úti villájában. Dobi István kezdeményezésére 1956. október 28-án államminiszterséget vállalt Nagy Imre kormányában. Dobi ezt jóindulatból és a vér­ontás mielőbbi megfékezése érdekében indít­ványozta, csakhogy Tildyben dolgozott a sértő­döttség, a legrosszabb politikai tanácsadó. El­vesztette realitásérzékét, s őt, aki korábban annyi hasznos kompromisszum kidolgozásával jeleskedett, most az egyre gyorsuló események elsodorták. Dobi később szomorúan állapította meg, hogy a kritikus napokban Tildy már tel­jesen nélkülözte a tisztánlátást és képtelen volt helyesen tájékozódni. Azok mellé állt, akik kimondták a Varsói Szerződésből való kilépést. November 4-ét követően letartóztatták és hat évi börtönre ítélték. Tekintettel megromlott egészségi állapotára, korábban szabadlábra he­lyezték. Teljes visszavonultságban halt meg 1961 augusztusában. A történelmi igazságszolgáltatás dolga lesz kideríteni, hogy a két életpálya miért vált el ilyen élesen egymástól. _ ____ PETHÖ TIBOR 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom