Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
BESZÉDES ISTVÁN (Jugoszlávia) Felsőhegyi passió Sebaj, ha képet késve olvasol:, tulajdonod e kép- s könyvtárszoba, keretnyi ég, kerengő téglasor, ebben él szabad szíye és szava; göröngyös víz hegyén a parttalan; kilépés sima ablakán a tócsák; ... iringán siklás, hosszú, zajtalan; ... forgószeműség, ... huppanás-valóság. Alatta forr az út, napszámba menne: őrségtől döngölt csíkján hó poprol, este hazatolja a naplemente, ágál a hegyre, megmeredve, hol nagylombú fák az erdő-ágakon, bújva-fülélve, lopakodva vakító medvék, gólyalábakon; kutyaugatás visszhang-gongja. Karó, kerítés nem szorítja ki, betör a párórás éjfogyatkozásba, ágról a hó magát gyöngén ellöki, ház körül ereszek hófalú csapása: ez már a február szélámy-melege, növesztő, simálangy galamb-foltozása, vájúhoz tömődő disznó-szelete, dióorzó varjak kalóz-vitorlása. Partoldal élén, a Kálvárián, két szélen árván lator-díszkereszt; karral támasztva lendül a szán: ugrás, a lejtő hasmánt leereszt: — Gyerünk! Mindegyik sírkő nyílt veszély, tuják, kőrisek s fejfák között tiszta pálya-rítkás; kapuig ez kísér: („Feltámadunk” — áll, s) kaptatunk fel vissza BÉKÉS GELLÉRT (Olaszország) Vihar Jajonganak a csúcsok és rázzák öklüket, suhog a tüzes ostor, valami őrület dühöng a légi térben és feldördül a hang, iszonyat görnyeszti a sziklás hátakat. Robognak sötét mének feldúlt völgyek felett, vadul csattog fölöttük a tüzes őrület, a folyók árja tombol, a fenyők szála nyög s szakadékok mélyén egy szörnyeteg hörög ... De egyszerre alábbhagy az őrült áradat s meghasadt felhőkből valahol fény fakad, ömlik a lucskos hóra, ömlik a rozsda-fény, a megvert óriások ruhája tiszta vér. Tépetten állok, ember, óriások között — hát végigvert, te vak sors, embertelen dühöd! De immár rám is hull az engesztelő sugár, s megostorozott testem megváltó fényben áll. KIBÉDI VARGA ÁRON (Hollandia) 200* az azonosulás végeláthatatlan fintorai azaz az ózon a törtfényű vakulások a fájdalmak meghitt elvontsága csütörtökön vagy pénteken: a fájdalmaké és a dalnokoké az alaktalan okulásoké nincsen szükség se igére se szenvedésre a közönség azonnyomban azonosul nyomtalanul és szertelenül nem tágít tőle a sátán az eseménytelenség híg árnyéka a végét én így látom ez már a másvilág fosztogatása világtalan vonulatok kitaposott és elvont esélyek • A költő verseit számozással jelöli i' 72
