Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
KARAKAS ANDRÁS (NSZK) RAJZA JUHÁSZ FERENC Élet-biztató BAKUCZ JÓZSEF (USA) altamira Novemberi napon szél ellen nyilazza Amerika gyufaszál nyilait, amelyek mind-mind Nyugat-Európa közönyös partjaira esnek. Arany fácán szárnyán jávai kék, mint a Mária; s hirtelen fekete, mint a hermelin. Óvatosan szökken a vágyakozás, ez a hátsóudvari macska, ahol a barbár fák között fehér ablakkeretek lesik a kötélen úszó kalikó kísérteteket. Habverők és gyömbérmozsár. Mindennapos méregetések közé ékelődtél. A naptárt és az óra számlapját járod, mint kertjét a gazda. Hol apró vagy, mint arheopteryx az emlékezésben, hol lehetetlen optikával körülnövöd és kiszorítod az összes jelenlevő dimenziókat. Hol a levelekre beeső fénynyel sziporkázol a tárgyak felé — s a szemem nedvén át látom a világot, amint küzd, hogy föltartsa fejét a gyémánt sugárzás ellen, ami valami végső vízesésbe sodorja a mindenséget — hol pedig sötétben, tízezer évig is élsz, mint a bölény. THINSZ GÉZA (Svédország) Álombéli időjáték Lám öregszem: ma hajnalban újra találkoztam hajdanvolt jómagámmal. Játékszabályaink szerint csak én beszéltem, mert a fiú túl ideges volt: »Nyugodj meg, előbb-utóbb felnőtté fognak avatni a felszentelt avagy botcsinálta Szóbizottmányok, műítészek. Örömriválgás helyett inkább gondolj a múltra (ami neked még a jövendő), mikoron a nemlét (ó! engesztelhetetlen metafora!) hétköznapi éleséged volt. Rágtad mint a vízben áztatott száraz kenyeret — mivel nem volt más — Krisztus után ezerkilencszázötvenegynéhányban, a körtéri szűk szoba mélyén, s az ifjúság hevületével sajnáltad magadat. A szolgálatos bölcsek bizonysága szerint előtted volt az élet (vagyis mögötted, de erről senki sem szólt.) Mit tehettél volna (helyemben) jobbat, okosabbat? Lám a bölcs beszél belőlem: Írd meg azt a verset! Egy asszony (gyönyörű vagy sem? hát nem mindegy?) úgyis azt mondja majd: „Hogy maga milyen tehetséges!” ö fog költővé avatni téged, idő előtt. Ne törődj vele, hogy nincsen igaza.« Egy angyal jött a Bibliából, hóna alatt a sziklasír van. Lányaim hasa, mint a csikóké, Annáé is, Eszteré is, Anna kétéves, Eszter hároméves, kiscsikó-hassal meztelenül szaladgálnak a lakásban. Befűtöttem, november van, kályhám körűi vak árnyak ülnek. Aristophanes kecskebakon nyargal, apám csontváza nagy kalapban, harmonikázik a szép csontváz gyöngyházgombos sváb nyerítővei. Hajamban turkál a tüdövész-kezű Csokonai Vitéz Mihály, a másik Mihály meg, Vörömarty kézirataim fosztogatja. A Mama most mit is csinálhat a Thomán utca 9/b-bcn? Krumplilevest főz, beszél magában? Emlékszem, mikor öcsémet szülte: széthasadt, mint egy uszonyig-száj tűzhal. Ide négy utca Weöres Sándor, ide két utca Illyés Gyula, ide száz utca Illés Endre, ide húsz utca Bata Imre. A kertben verebek, rigók, seregélyek, a sündisznók, a tüskegolyók alszanak a földben, nemcsak a halottak. Halottak napja elmúlt, az ifjúság is elmúlt, feleségem merengve fehér ingem vasalja. Alighieri Dante nagy éposz-könyveim nézi. Három a könyv, három könyvvékötött papír-csönd. És sír a görnyedt Dante: „Addig meg nem halhatsz, amíg e könyvek várnak!” Illata dög és sáfrány, illata fény és Isten. Illata, mint egy asszony vulvája túlvilágon. Majd eljön a Karácsony, és veszek nagy fenyőfát, a gyerekek ámuldoznak Ferkó-Kati szemekkel. Majd eljön a Szilveszter: iszunk egymást ölelve, s az emberiség izzik fehér jövendő-gyászban. Lesz háború, vagy nem lesz? Asszony ragadj hitemhez, s az emberiség égve üvölti, hogy „mi végre?” En ötvennégy elmúltam', élek, fölszabadultam, élek, hogy meg ne haljak. A költők mit akarnak? Maguk alá földet kaparnák, mint ürítés után kapar a kutya hátsó lábaival, ürülékét befedi, hogy nincs, azt képzeli. Ülök. Irdatlan gyémánt-dühével betakar az Angyal gyötrelmes Apokalipszis-szárnyaival! T
