Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
LÁSZLÓFFY ALADÁR GÁL SÁNDOR GROSS ARNOLD RAJZA (Románia) (Csehszlovákia) Szülőföldem A tél repül, a tél marad. Lehunyt szemmel a dél havában. Érzem a talpaim alatt: itt mindennek idő az ára. Idők alól sok színhelyem egykori hangulata felkél, milyen volt, életem, milyen, ki itt nyaraltál, itt teleltél? Milyen volt ősze, tavasza a lámpagyújtó alkonyainak, mint kisdiák érni haza, s milyen lesz öreg önmagámnak. Évül a táj, szeptemberül. Örökre nem maradok én se, pedig lelkemben el nem ül az ittmaradás holdsütése. Milyen volt hinni hevesen, milyen volt szerelemre várni, vagy temetni keservesen milyen lehetett volna bármi! Pár zengő évtized alatt s ebbe a zúgó szeles korban a legnagyobb kaland maradt, hogy lelkemben is itthon voltam. Egy táj kívül, egy táj belül, ahogy a kettő megtart engem, akarom én is emberül megtartani az emberekben. Tíz emberöltő foglya ha volna hova akkor se mennék el innen nincs lehetőség más csak az ittmaradás a zuhogó tél fehérségét fél százada élem úsznak csipkés jégtömbök a Dunán én tudom hogy már jogom van a halálra kiérdemeltem kegyelmét öt évtized öt bazalttömb elég lehetne a megváltáshoz de én nem feloldást várok hanem jogot hogy dönthessék magam felől s szabhassak magamnak határt átléphetőt az idő az én ujjaim közül pörögjön alá szándékaim pereméig ha volna hova akkor se mennék el innen szavaim itt tartanak öt évtized havazásában öt évtized jégtömbjeiben csontjaim ott sárgállanak a temetők agyagában tíz emberöltő egyetlen pillanatba gyúrva- ■{-. m, 7 CSOÓRI SÁNDOR Mátrai Erdő Erdő, megfejthetetlen, zöld álom, nyár bújdosik a bokraidban s árnyékos rigó. Földből kifordult betyárcsonton szöcskék napoznak időtlenül. Megfejthetetlen történeted vagyok én is már hetek óta, járok föl-alá benned, levelek, ágak recsegő visszhangja kísér, töredékes a kezem, a riadozásom, a hangom, valakinek majd újra kell álmodnia az életemet. Kopog a múlt a hátam mögött, akár a félérett makk szeptemberben. Erdő, erdő, nekem te Dante erdeje vagy, isten zöld fogolytábora: bármerre fordulok is: a halál elnagyolt mondatait hallom egy szakadékból s eltévedt arcaimat látom tuskósodni a gyökerestől kifordult fákban.-,r >»* AMBRUS VIKTOR (NAGY-BRITANNIA) RAJZA 53
