Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
15 ARCS AY JENŐ RAJZA NYELVEK, FOGALMAK KUTASI KOVÁCS LAJOS (Brazília, Nagy-Britannia) SZAVAK, Locarnóban úgy hallgatom a ticinói újlatint, az itteni olaszt, mintha édes mézet ízlelgetnék! Eszembe jut, hogy a piaristáknál, az első gimnáziumban, tüstént az első latin órán mennyire megriadtam. Mily kínnal magoltam be a versbe szedett prepozíciókat, igeragozásokat, s mennyire utáltam a latin közmondásokat. Most meg örvendek minden latin szónak! Emlékszem, a második osztályban, az első latin dolgozatra: az előző évben tanult latin közmondásokból kellett tízet leírni. Egy se jutott eszembe. Most meg hamarjában leírnék kél tucatot is. Persze az olasz nyelvben sokat segített nekem a portugál. Anynyira egy tőről fakadt a spanyollal együtt, hogy minduntalan öszszecsengnek a szavak. Ismerőseimtől, a postástól, a fűszerestől, a funiculare kalauzától csaknem pontosan úgy érdeklődöm hogyléte felől, mint Sáo Paulóban vagy Rio de Janeiróban. Kinyílt a fülem a latin nyelvre — a franciát kivéve. De a legszívesebben bedugnám, amikor a német, kivált a svájci német recsegését hallom. Ha értem, se igyekszem megérteni. Ha meg hollandot hallok, nyomban hatásos torokcukrot ajánlanék a harákolás és krágokás ellen. A germán nyelvek közül az angolt kedvelem csupán. Pedig aligha van nyelv, melyet olyan affektálva lehet beszélni, meg olyan maszatosan, mint az angolt! Aki újlatin vagy pláne nem indogermán nyelvű, ember legyen a talpán, ha megérti! Természetesen minden nyelvet lehet szépen és csúnyán beszélni. Kinyílik a bicska a zsebemben, amikor a mai pesti nyelvbe beférkőzött cigány-sváb-jassz zsargon szavakat hallom. Igaz, nem jobban, mintha „avantgárd” költőink mesterkélt „szóteremtő” szörnyszülött szavait olvasom Tudom, élő szervezet a nyelv, változik, szavak halnak meg és új szavak születnek, de mint a biológiában, akadnak szörnyszülöttek s ezeket ki kellene tenniük a nyelvészeknek a Tajgetoszra ... A nyelvet nemcsak beszéli az ember. Azon gondolkodik és álmodik. Negyven éve élek idegenben, de csak magyarul tudok gondolkodni és nem emlékszem, hogy valaha is más nyelven álmodtam volna. Nyelvünk egyébként különös jelenség Európa indogermán nyelvtengerében. Európai és ázsiai nyelvrokonainkkal se értünk szót, térben és időben nagyobb köztünk a távolság, mint a rokonság. Noha négy évig éltem Németországban, s közel másfél évet Bécsben, a német nyelv meg se érintett. Tökéletesen süket vagyok rá. S mert nem vagyok nyelvtehetség, mi tagadás, nehezen nyílt rá a fülem a portugálra s kivált az angolra. De a két nyelvet megtanultam valamelyest; a portugált persze jobban. Épp azért, mert módomban áll kalandozni a nyelvek között és életformám, utazásaim közben szükséges is, egyre inkább tudatosodott bennem, hogy az ugyanazt kifejező szavak mögött valamiképpen másféle valóságok, képek rejlenek! Ha azt mondom „erdő”, nyomban a Bakony képe merül fel bennem; ha ugyanezt mondom portugálul, „mato”, a végtelen, bozóttal átszőtt trópusi dzsungelt látom magam előtt szinte orromban érzem erős. bódító leheletét. S ha angolul mondom „forest", az új-angliai Fehér Hegyek, vagy a dél-kaliforniai San Bernardino Mountains fenyvesei, sequoyai tűnnek fel előttem. A ..folyó” a Duna meg a Tisza, de a ..rio” mégcsak nem is a Tejo, hanem az Amazonas és sokszínű mellékfolyói; a ..river" pedig a Temze és a Mississippi. ..Barátaim" Budapesten élnek, „amigom” Sáo Paulóban volt Jósé Mauro de Vasconselos az író. ,.friend"-em pedig Star, a pueblo indián .lemezből és Victor Newman a londoni Village Roadról.. . Magától értetődő, hogy „honvágyam” csak Magyarország után van. Brazília iránt ,.saudade"-t érzek, Üj-Anglia vagy Dél-Kalifornia iránt pedig ,.homesick"-et. De a „háború” pontosan azt jelenti számomra mint a „Krieg”, a „guerra” vagy a „war” és egy szétbombázott város, mindenütt a világon — „kaput". Ha „tábort” mondok, mindig indián táborra gondolok, ha „lágert”, a dipi-élet keserve jut eszembe, a barakkok kietlen világa és az éhezés. Ha az étlapon azt olvasom „leves”, az Üjházi tyúkleves illata csap az orromba; más ez. mint a brazil tyúklevesé, az egyébként ízletes „canja”-é! A „zupa” németországi favágókörom ismeretlen összetételű, csajkába mért lötytyeit idézi fel, a „soup” pedig valami pontosan meg nem határozható seszínű-ízű lé . . . Tudom, a Balatonnál „pirkadni kezd”, s jön a -„hajnal”, de az Ubatuba-i tengerparton „madrugada” van és „alvorada”. „Kutya” volt apám hű vadászkísérője Treff, „cachorro” az én airedailterrierem Jabaquarán. „dog" pedig az a sok mihaszna, elhízott öleb. melyet az angolok sétáltatnak a parkokban. A „csinos nő” csak magyar lehet, a „senhorita” viszont brazil, a „görl” lompos, szénahajú angol lány esetleg ,.Playboy"-ból kivágott ,,pin-up görl" . . . A „bor” nekem mindig a badacsonyi kéknyelű vagy szürkebarát, a „vinho” a Sáo Roque-i vörös, a „wine” exportcikk Londonban és zamatos ital Kaliforniában. A „sör” vidám nyári sörözéshez kapcsolódik valami hűvösvölgyi kerthelyiségben a „cerveja" Santoshoz, negyven fokos melegben, a „birra" éppenséggel Locarno, a „beer” pedig langyos és keserű ital egy londoni pub-ban. Délben kiadósán „ebédelek” és eszembe se jut a „lunch”, ez a lusta háziasszonyokat kímélő panes vagy a mumifikálódott szendvics. Vajon indogermán nyelvek ki tudják-e fejezni minden árnyalatával azt. hogy valaki „lakomát csap”? Tudom, a latinok, ibérek, dél-amerikaiak jókat esznek, az angolok pedig csupán táplálkoznak. Igaz viszont, hogy ők „csinálják a pénzt", mig a magamfajta „ugorok", mint Illyés Gyula is írta, csak keresik. Néha hiábg, MAJOR ZALA LAJOS (Svájc) Szó Szó te jelzőtlen igazságodban Igaz lesipuskás ravaszcsattanásban ébren lerogyó tátongó sebű vértelen te védtelen nyíló szótalcnságodban feltámadó Szó te jelzőtlen valóságodban Igaz bilincs láncszemeiből láncvirág robbanó tavasz léttelen ajkú létező te befedő záró serkenésedben éltető Szó te jelzőtlen némaságodban Igaz fénysebességgel anyagtól szökő fekete csillag időtlen forgó végtelen te tértelen üresség töltő hangtalan határtalan Szó te jelzős fecsegésedben Igaz cédává nyűtt hullt szivünk szajhája fogamzástalan álmot álmatlan surrantó te magcsaló célt vesztő elbotolt vigasz magtalan Szó te végtelen magányodban Igaz r se himnusz se átok se költemény jelzősen képtelen kibékíteni veled oly hamar te tűz-vihar gyűlöllek szó te társtalan sírban sírtalan szótalan szavam — Göcsej igaza jelzőtlen haza — követsz követlek benned belőled lélegzem mérget szerelmet életet veled létezem LDUAROO SARLÓS (URUGUAY) RAJZA 52
