Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-11-23 / 24. szám

1 OSCAR-DÍJAS SZAKÁCSOK ÉS RECEPTJEIK Lukács István A budapesti Atrium Hyatt konyhájában szakácsok, kukták serege serénykedik, a forgalom lenyűgöző. A szálloda négy étter­mében merőben különböző étke­ket szolgálnak föl az egyetlen konyháról. A teraszon főleg reg­geliket, hidegtálakat, salátákat, édességeket, a Tokaj borozóban elsősorban szárnyasokból készült ételeket kínálnak, az Old Timer étteremben a nemzetközi ízlés­nek megfelelő ételféleségek vár­ják a vendégeket, a sörözőben vi­szont a Jókai bableves és a töl­tött káposzta a sláger. A konyha hatvan dolgozója, valamint hu­szonnégy szakács-, illetve cuk­rásztanulója fáradozik azon, hogy minden vendég megtalálja az íz­lésének megfelelő ételeket. A konyhafőnök: Lukács István. — Harmincegy esztendeje kezd­tem a szakmát a Palace szál­lóban. A tanulóévek után Kecs­kemétre kerültem az Aranyho­mok szállóba, és ez nagyon jó is­kola volt számomra. Kivételesen jó társaság jött ott össze akkori­ban : csupa lelkes, szakmáját imá­dó fiatalember. Egymással is ál­landóan versengtünk, ki tud job­ban a vendégek kedvében járni, kinek van több eredeti ötlete. Aztán ismét Budapestre, a sza­badság-hegyi Vörös Csillag szál­lóba kerültem, majd 1967-ben az újonnan megnyílt Budapest szál­lóba konyhafőnöknek hívtak. Eb­ben az időben a Budapest kör­szálló volt a legszebb, a legdiva­tosabb szállodánk. Szinte egy­mást érték nálunk a különleges rendezvények, nemegyszer ha­zánkba látogató államfőknek, kormányküldöttségeknek kellett a magyar gasztronómia legjavát bemutatni. Tíz év múltán váltam meg a Budapest szállótól, ezúttal a Hiltonba hívtak. A kívülállók azt hihetik a legegyszerűbb, a legkényelmesebb dolog egy va­donatúj konyhát beindítani, bir­tokba venni. Ez óriási tévedés. Amíg egy séf összeszedi azt a csa­patot, amellyel dolgozni tud, és amíg kialakítja a szálloda jelle­gének, illetve a vendégkörének megfelelő konyhát, az sok-sok ál­matlan éjszakájába kerül. De mindez egyben öröm is, ha az ember szereti a szakmáját. Bár a mai fiatalok között is több lenne az olyan, aki átérzi ennek a hi­vatásnak a szépségét. Akad per­sze a kezdők között is, aki lelki­­ismeretesen dolgozik, de sajnos olyan is, aki az első nehézségek láttán megfutamodik. Tavaly pél­dául két jó képességű, érettségi­zett szakácstanuló hagyott itt bennünket. Igen kiváncsi lettem, miért változtatták meg hirtelen azt az elhatározásukat, hogy sza­kácsnak tanuljanak. Mindketten azzal mentegetőztek, nem tudnak, nem akarnak egy egész életen át állni. Való igaz, a szakácsnak áll­nia kell, üldögélve nem lehet főzni. Én is harmincegy éve állok. Nem tagadom, kicsit fájós a lá­bam, de ezért kárpótol a siker. — Mit jelent az ön szakmájá­ban a siker? — Nekünk akkor van sike­rünk, ha a vendégnek ízlik a főz­tünk. Ha pedig ízlik, akkor azon nyomban el is fogy. Maradandót tehát mi nem alkothatunk. — Világszerte ismerik a szak­mában. Ügy tudom, a közelmúlt­ban az NSZK-ban és Ausztriában főzött, néhány nap múlva pedig Indiába utazik természetesen azért, hogy a magyar gasztronó­miát népszerűsítse ... — Tény, hogy sokfelé főztem már a világban. Egyebek közt dolgoztam Venezuelában, Japán­ban, Űj Zélandon, az Egyesült Államokban, az európai orszá­gokról nem is beszélve. — Oscar-díját hol nyerte? — A hagyományos frankfurti szakácsolimpián, amelyen há­romszor vettem részt. A magyar csapat, amelynek tagja voltam, mindannyiszor előkelő helyezést ért el, díjakkal, oklevelekkel tért haza. 1968-ban kaptam az Oscar­­díjat. — Végül arra kérem, árulja el olvasóinknak néhány kedvelt éte­lének receptjét! — Legutóbb San Franciscóban és Chicagóban főztem tűzdelt bá­ránycombot és mindenkinek na­gyon ízlett. Négy személyre 80 dkg-os báránycombot számítha­tunk, aztán vegyünk hozzá még 20 dkg füstölt szalonnát, 5 dkg vöröshagymát, egy nagyobb sár­ga- és egy közepes méretű fehér­répát. Szükség lesz még 3 dl fe­hérborra, néhány evőkanál olaj­ra, sóra, borsra és kakukkfűre. A húst megmossuk, besózzuk, bor­­sozzuk és kakukkfűvel megszór­juk. A szalonnát vékony hosszú csíkokra vágjuk és megspékeljük vele a báránycombot, majd kevés olajon a hús mindkét oldalát át­sütjük. Közben a zöldségféléket megtisztítjuk, apró kockára vág­juk, olajon megfuttatjuk, és a fe­hérbor hozzáadásával puhára pá­roljuk, majd az egészet átpasszí­­rozzuk. Amikor a hús teljesen át­sült, vékony szeletekre vágjuk, a zöldséges szószt pedig forrón rá­öntjük. Párolt rizzsel tálaljuk és vörösbort kínálunk hozzá. Zamatos és igazi magyaros fo­gás a Bakonyi borjúsült is. Négy személyre 80 dkg borjú szűzpe­csenyére van szükség, de ha cson­tosabb húsból (például karajból) készítjük, egy kg húst vegyünk. A szűzpecsenyét felszeleteljük, besózzuk és néhány órára félre­tesszük. Amíg a húst átjárja a só, 50 dkg friss csiperke (esetleg las­ka) gombát megtisztítunk, meg­mosunk és feldarabolunk. Tíz­dekányi füstölt szalonnát is egé­szen apró kockára vágunk, majd zsírját kiolvasztjuk. Ebben a zsírban egy közepes fej felaprí­tott hagymát üvegesre sütünk, majd egy teáskanálnyi pirospap­rikával megszórjuk és azonnal felengedjük 1 dl vízzel. Ügyel­jünk arra, hogy a paprika ne ég­jen meg. A paprikás hagymába beletesszük a gombát és sóval ízesítjük. Amikor a gomba már majdnem puha, fél liter tejföllel, vagy ugyanennyi tejszínnel föl­engedjük. A tejfölbe, illetve a tej­színbe előzőleg egy púpozott evő­kanál lisztet simára keverjünk el. Amikor a gombás mártás elké­szült, a hússzeleteket nagyon ke­vés olajon mindkét oldalán pi­rosra sütjük, majd a mártásba helyezzük. Ilyenkor már ne ke­verjük az ételt, mert a gomba összetörik, csak a lábost rázzuk, forgassuk meg néhányszor. A húst és mártást még negyedórán keresztül forraljuk, és már tálal­hatjuk is galuskakörettel. Elmondanék még egy köny­­nyebb. kevésbé kalóriadús ételt. A dióval töltött pulykamellet még azok is bátran fogyaszthat­ják, akiknek érzékeny a gyomra, vagy éppen felesleges kilóiktól szeretnének megszabadulni. Egy négytagú családnak egy kiló pulykamellet vegyünk, csontoz­zuk ki és szeleteljük föl úgy, hogy közben minden szeletbe üre­get vágunk egy éles késsel. A szeleteket sóval, fehér borssal — ízlés szerint — fűszerezzük. Köz­ben három zsemlét (1 db zsemle kb. 50 g) hámozzunk meg és be­lét áztassuk tejbe. Amíg a zsem­lék áznak, húsz dkg tisztított diót leforrázunk (így a dió bőrét könnyen lehúzhatjuk), majd koc­kára vágunk. A felaprózott dióra három tojást ütünk, 5 dkg vajat, három-négy szál petrezselyem zöldjét (felaprítva), ízlés szerint sót, borsot és szerecsendiót adunk hozzá, és a habverővel alaposan eldolgozzuk. Végül hozzákeverjük a tejbe áztatott, kinyomkodott zsemléket is. Ezzel a keverékkel megtöltjük a húsokat és a nyí­lást zsineggel összevarrjuk, öt dkg vajat feiforrósítunk és a hú­sokat átsütjük, majd tűzálló tálba helyezzük. Vajat öntünk alá és egy kevéske fehérbort, mellé te­szünk egy fej vöröshagymát egészben és egy szép, piros al­mát. Előmelegített sütőben, kb. 180 fokon háromnegyed óráig sütjük, úgy hogy közben a felol­vadt vajjal, illetve borral locsol­­gatjuk a töltött húsokat. Köret­nek kínálhatunk mellé vajas bur­gonyát, roston sült almát, párolt szilvát, vagy egyéb kompótot. Á. É. FOTO: GABOR VIKTOR 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom