Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-11-09 / 23. szám
AZ ÖRÖK KÜZDELEM Kusztos Endre metszetei A Kolozsvárott megjelenő, KORUNK című kulturális folyóirat — amely híven őrzi impresszumában, hogy Dienes László alapította 1926-ban, 1929 és 1940 között pedig Gaál Gábor szerkesztette —, A fa metamorfózisa — Kusztos Endre grafikai világa címmel Takács Gábor tanulmányát publikálta. A művész 1925-ben a Maros megyei Makfalván született, középiskolás diákként előbb a marosvásárhelyi kollégiumban, majd a kereskedelmi iskolában tanult. Édesapja korai halála miatt a józan megfontolás azt kívánta, hogy gyakorlati pályát válasszon, ezért 1945- ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdaságtudományi Karára iratkozott be. Tevékenységében azonban egyre erősebben jelentkezett a művészet iránti érdeklődése, szeretete: sokat, nagyon sokat rajzolt. Leggyakrabban a Hójában, a Botanikus kertben és a Bükkben. Többek sorában Gy. Szabó Béla tanácsolta neki, hogy hagyja abba közgazdasági tanulmányait, helyette rajzoljon minél többet, Brósz Irma készítette elő a képzőművészeti főiskolára való felvételi vizsgára, ott a festészeti szakon tanárai közül elsősorban osztályfőnöke, Miklóssy Gábor, továbbá Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor hatott rá művészeti karakterének kialakításában. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1955-ben fejezte be, s onnan nagy reményekkel, sok-sok biztatással, elismeréssel elhalmozottan tért vissza szűkebb szülőföldjére, manapság is kedvenc tartózkodási helyeire: Makfalvára, Szovátára, Erdőszentgyörgyre és Csókfalvára. A művész három éven át az erdőszentgyörgyi kerületi múzeumban múzeológusként tevékenykedett és tanulmányutakon, a többi között Magyarországon és az Egyesült Államokban gazdagította ismereteit. Ebben az időszakban főként olajképeket festett, ekkor készí-Fölfelé tette „elmélyült” önarcképeit. A festészet eszközei azonban egyre kevésbé elégítették ki, emiatt „a kevés szóval többet mondó grafika” felé fordul. Erről írja Takács Gábor: „Alkotásra elsősorban a hazai táj ihleti, a szonátái, a Kis-Küküllő menti, a nyárádmenti táj, valamint az itt élő ember. Témáit kizárólag a természetből emeli ki, de az erdőrészlet, a szántóföld, a feltöretlen ugar, a keréknyomoktól barázdált, kígyózó út, a hegyipatak vagy a falusi házcsoport egyaránt az emberre utal. Az évek terhe alatt meggörnyedt, mélyen a víz fölé hajló fatörzsek, az eke vasától felborzolt szántóföld, a megzavart csönd hullámzása — szárr.talan titkol rejtő rajztémája. Magányos barangolásai alkalmával folytatott párbeszédei’ során sikerül megfejtenie a táj titkait.” Kusztos Endre rajzai arról tanúskodnak, hogy a művész a szénnel tud „színes” hatásokat is teremteni. Izgalmas vonalvezetésével, az érdes és bársonyos felületek finom váltakoztatásával a papír tónusa és a szén legmélyebb feketéje között képes egyetlen szín valamennyi árnyalatának elő varázsolására. Művészetében a legnagyobb súlyú gondolat a lét és nemlét kérdése. Mivel az élet színpadáról egyszer valamennyi élőlény eltűnik, mindegyik küzdelmet folytat a fennmaradásért. Az öreg fák is görcsösen kapaszkodnak a földbe, a kidöntött rönkök mellett pedig új élet sarjad. Ezt fejezi ki rajzaival, a természet és az ember drámai konfliktusát, erőfeszítését ábrázolva az újrakezdésért. Gy. Szabó Béla Kusztos Endre egyik kiállításának katalógusában a következőket írja: „Egész lényét betölti az alkotás vágya ma is. Ez a megszállottság, a munkába vetett hit sok művészt átmentett az élet viharain.” K. GY. Nagy Pál emlékére Köves táj 19
