Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-11-09 / 23. szám

ANGOL NYELVŰ MATEMATIKUSKÉPZÉS LOSONCZI PÁL NEW YORKBAN BUDAPESTEN A magyar matematikát — ponto­sabban annak bizonyos ágait — szer­te a világon vezető helyen jegyzik. E tudomány hazai eredményeit ez­­ideig publikációi és utazó „nagykö­vetei” révén, ismerte meg a külföld. Az egyik legismertebb ilyen „nagy­követ”, Erdős Pál kezdeményezte nemrégiben, hogy a magyar matema­tika más módon is kapcsolódhasson a nemzetközi matematikai élethez, mégpedig külföldi diákok magyar­­országi egyetemi oktatásával. 1985. januárjától olyan, egy vagy két fél­évre szóló angol nyelvű egyetemi programot sikerült összeállítani, amely éppen a magyar matematika legerősebbnek tartott ágait vette fel a válaszható előadások közé (kom­binatorika, a számítógép tudomány matematikai alapjai, számelmélet, valószínűségszámítás, stb.). Az okta­tók rendelkeznek amerikai oktatási tapasztalattal is, az előadások és az osztályzás az amerikai rendszert kö­veti. A junior vagy senior évükben itt tanuló diákok bizonyítványát a legjobb amerikai egyetemek is el­fogadják. Az első szemeszter máris igen szép sikerrel zárult. A már hazaérkezett amerikai és kanadai diákok levelei szerint az itt töltött négy hónap ma­tematikai és minden egyéb szem­pontból legmerészebb álmaikat is felülmúlta. Lehetőség volt nem ma­tematikai tárgyak angol nyelvű elő­adásainak látogatására is (pl. euró­pai történelem, európai építészet, jogi ismeretek, stb.) Az érdeklődők magyar nyelvi Oktatást is kaptak. A tandíj 1800 dollár volt. A program irányítói a magyar és az amerikai matematikai élet legrangosabb kép­viselői. így nem csoda, hogy igen élénk érdeklődés nyilvánult meg a „Budapest Semesters in Mathema­tics” iránt. A sikeres szervezés nem kis részben a program amerikai 'képviselőjének, W. T. Trotter pro­fesszornak köszönhető, aki a Uni­versity of South Carolina matemati­ka tanszékének vezetője és akitől to­vábbra is lehet információkat kap­ni, mind a tavaszi (február—június), mind az őszi (szeptember—decem­ber) szemeszterrel kapcsolatban (University of South Carolina, Co­lumbia, S. C. 29208, Tel: (803) 777-4225.) Az egyházak életéből Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztár­saság miniszterelnöke Delhiben fo­gadta Tóth Károly református püs­pököt, a Keresztyén Békekonferen­cia elnökét, aki átadta az indiai kor­mányfőnek a VI. keresztyén béke­­világgyúlés dokumentumait. ■ifé A Magyarországi Református Egyház Zsinata elnökségének megbí­zásából a Zsinati Levéltár és a Con­fessio szerkesztősége a szárszói kon­ferenciák emlékére tanácskozást és ünnepi megemlékezést rendezett a szárszói parókián és a templomban. Dr. Ferencz József budapesti és dr. Kovács Lajos kolozsvári unitárius püspök az Amerikai Unitárius és Univerzalista Egyház meghívására három hetet töltöttek az Egyesült Államokban. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke New Yorkban részt vett az ENSZ-közgyűlés ülésszakán és az ENSZ fennállásának 40. évforduló­jával kapcsolatos megemlékezéseken. — A Magyar Népköztársaság, né­pünk teljes egyetértésével — hang­súlyozta egyebek között beszédében Losonczi Pál —, széles körű, ki­egyensúlyozott külpolitikai tevé­kenységével arra .törekszik, hogy ha­zánk, népünk érdekeit kifejezve biz­tosítsa nemzetünk függetlenségét, társadalmunk fejlődését, s egyben hozzájáruljon az emberiség megmen­tését és előrehaladását szolgáló fe­lelős erőfeszítésekhez. Az Elnöki Tanács elnöke New Yorkban megkoszorúzta Kossuth La­jos szobrát, amelyet századunk hú­szas éveiben állították az amerikai magyarok. A Kossuth-szobor talapzata a koszorúval A koszorúzási ünnepségen. Balról jobbra: Horn Gyula külügyi államtitkár, Losonczi Pál, Somogyi Ferenc a külügy­minisztérium főosztályvezetője, Házi Vencel washingtoni nagykövet A neves tenoristát a magyar kultú­ra külföldi terjesztése területén szer­zett érdemeiért a Magyar Népköz­­társaság Zászlórendjével tüntette ki az Elnöki Tanács. A magas kitünte­tést New Yorkban nyújtotta át az ENSZ jubileumi közgyűlésén tartóz­kodó Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. — Gratulálok a kitüntetéshez, a születésnaphoz. . . Hol és hogyan kezdődött ez a hetven év? — Budapesten. Budapesten szület­tem .. . — Akkor még nem Carellinek hív­ták? ... — Nem. Krausz Gábor az ere­deti nevem. Édesapám ügyvéd volt, Heves vármegye tiszteletbeli tiszti főügyésze. A nevemet akkor változ­tattam meg, amikor Gigli azt mond­ta: debütáljak Olaszországban, de csináljak valamit, mert olasz név K-betűvel nem kezdődhet. Törtük a fejünket, mi legyen, én olyan név­re gondoltam, mint a Köröndi, amit C-vel is léhet írni, mesteremnek azonban végül más ötlete támadt. Azt javasolta, vegyem fel az ő szerepbé­li nevét az Ave Maria című filmből, mert az nagy siker volt, s remélhe­tőleg nekem is szerencsét hoz. Hát így lettem Carelli. 1939-től, miután amerikai állampolgár lettem, hiva­talosan is felvettem ezt a nevet. — Milyen szerepek és események jelentik pályafutása főbb állomá­sait? — Azt, hogy kis operakompániák­ból az úgynevezett első vonalba ke­rülhettem: elsősorban Doráti Antal­nak köszönhetem. Amikor Doráti a Dallas Syimphony-nak volt a diri­gense, szerződtetett Beethoven IX. Szimfóniájára. Az előadást az NBC rádióhálózat többszáz állomása az egész országban közvetítette, s ak­kor figyeltek fel arra, hogy „kié ez az új, friss hang.” Ennék nyomán szerződtetett Arturo Toscanini a Falstaff-ra, s aki egyszer a maestro­val együtt énekelt, az előtt megnyíl­tak a legnagyobb operaházak aj­tajai. — A Metropolitan ajtaja mikor tárult ki Carelli Gábor előtt? — 1950-ben és ott voltam 74-ig. Mint állandó tag, rengeteg szerepet énekeltem. — A magyarországi rádióhallga­tók elég jól ismerik pályafutásának sikereit, jhiszen sokrészes műsor­sorozatban mondta el azokat Buda­pest hullámhosszán. — Ebből is, meg önéletrajzi köny­vemből, amely ugyancsak Budapes­ten jelent meg és nagy örömömre gyorsan szétkapkodták. — Olasz névvel, amerikai állam­­polgársággal mi köti elsősorban Ma­gyarországhoz? — Először is az, hogy ott szület­tem és hogy szüleim, akiknek min­dent köszönhetek — ott éltek. Má­sodszor: a magyar nyelvet nem fe­lejtettem el. Annak ellenére sem, hogy az első tíz amerikai évem alatt alig beszéltem magyarul. Munkám is olaszokhoz kötött, mert egy olasz nyelvű rádióban énekeltem nápolyi dalokat. Egyébként hat nyelven be­szélek szabadon. FŐTÖK: G. D. HACKETT — Melyik ezek közül az anya­nyelv? Ha van még ilyen... — A magyar, természetesen. Hiába használok tanítás közben olasz ter­minusokat, számolni például csak magyarul tudok. — Ez a magas kitüntetés elsősor­ban Carelli Gábornak, mint a ma­gyar kultúra külföldi pártfogójának és terjesztőjének szól. Mire a leg­büszkébb ezen a területen? — Egyszerre több dologra is. Elő­ször arra, hogy a Psalmus Hunga­­ricus-t mi kezdtük Doráti Antallal magyarul előadni az Egyesült Ál­lamokban. Soha nem felejtem el, hogy amikor egy iskolai kórusnak először betanítottuk a szöveget és a gyerekek — féketek, fehérek, sző­kék, barnák, kicsit „svábos” akcen­tussal elkezdték énekelni: „Miko­ron Dafid ...” Mind a kettőnknek patakzott a könnye. Magyarországgal kapcsolatosan egyébként tanítási tevékenységemet tartom a legfontosabbnak: megtisz­telve éreztem magam, hogy éveken át mesterkurzusokat tarthattam a budapesti Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Akadémián. S lehet, hogy fur­csa, de ott épp arra tanítottam a tehetséges fiatal zenészeket, hogy tá­gítsák ki a horizontot és szokja­nak hozzá, hogy eredeti nyelven ad­ják elő az operairodalom remekeit. Ilymódon azt hiszem, tágabbra nyílt számukra a világ. — Mivel foglalkozik ma, milyen tervei vannak Carelli Gábornak? — Minél többet utazni, és — a világ jobb ismeretében — a lehető legtöbb örömet szerezni az embe­réknek. Közben itt, New York-i la­kásomban olyan műsorok készülnek, pontosabban készítek elő, mint „A Meropolitan 100 éve” című sorozat, amely decemberben indul a Magyar Rádióban és az a filmösszeállítás, amit — amatőrfelvételeim felhasz­nálásával — feltehetően a Magyar Televízió fog sugározni Budapesten. CSÄK ELEMÉR NEW YORK-I BESZÉLGETÉS A 70 ÉVES CARELLI GÁBORRAL 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom