Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-26 / 22. szám
zenekar természetesen mindig azt játssza, amit a vendég kíván. Mielőtt még bárki azzal vádolná a tudakozót, hogy félrevezeti az érdeklődőket, el kell mondanunk, hogy a régi Sipos valóban nincs többé. Egy évvel ezelőtt ugyanis megfosztották a Lajos utcai Halászkertet a nagybecsű Sipos névtől. Az üzemeltető vállalat a neonfeliratot leszedette, a cégtáblát átfestette. Nem mintha a vendéglő méltatlanná vált volna e név viselésére. Erről szó sincs. Csak akkoriban a városatyák úgy vélték, hamarosan lebontatják a régi vendéglőt a szomszédos rogyadozó házakkal együtt. A rangos Sipos nevet pedig a megújult Fő térre gondolták „átmenteni”. Itt nyílt meg tehát az új Sípos vendéglő a régi Sipos szakácsaival, pincéreivel. Természetesen itt is van kerthelyiség és itt is halétkeket kínálnak tucatnyi változatban. Közben azonban a városfejlesztési tervek módosultak és így a régi vendéglő épülete mégis megmenekült a földgyalutól. Vitathatatlan, hogy az új Sipos elegánsabb, korszerűbb, tetszetősebb, mint a régi, a környezetről nem is beszélve, hiszen a felújított Fő tér röviddel elkészülte után idegenforgalmi nevezetesség lett. Két Sipos működik tehát most egymás szomszédságában. Jól megférnek egymással, mert egyikük sem panaszkodhat arról, hogy nincs elég vendég. Van aki az újra kíváncsi, és van, aki a régihez, a megszokott környezethez ragaszkodik hűségesen. Az elbeszélések szerint csak a taxisoknak okoz néha gondot, hova is vigyék a kedves utast, ha azt mondja: irány a Sipos. Azt mondják, megtörtént már olyan eset is, hogy egy külföldi csoport egyik részét a régibe, a másikat az új vendéglőbe vitte a taxi. Néhány telefon után azonban összejött a csapat, és ahol kikötöttek, ott érezték jól magukat. De hát nemcsak Síposokból áll az óbudai vendéglátás. Létezik még például a Mókus utcában a Híd vendéglő, az egykori Kehli is, ahol Krúdy Gyula töltött el soksok estét barátaival. Igaz, ez is épphogy megúszta a szanálást, illetve csak három évre kapott haladékot. A falak már itt is roskadoznak, de esténként a hangulat mégis remek: sramlizene mellett mulat a vendégsereg és az emberek itt is jobbára halételeket fogyasztanak. Pedig annak idején Kehli József kocsmájában, amelyet 1899-ben nyitott meg, semmiféle ételt nem szolgáltak föl. Aki akkor falatozni is akart, hozott magával hideget. Aztán változtak az idők és a vendégek, nemcsak kimért borra, hanem fűszeres, magyaros ételekre is vágytak. A tulajdonos Kehli család kénytelen lett főzni. A javakorabeli Kehiiné azonban kikötötte, hogy halat a korcsmába bevinni nem szabad, mert az annyira „illatozik”, hogy elriasztja a „finomabb”, jobb ízlésű vendégeket. Fia, az ifjabb Kehli nem vitatkozott vele, de esténként, amikor az idős hölgy végre nyugovóra tért, a konyhán egyebek közt halat is főzetett. Állítólag volt olyan vendég, aki négy-öt órát várt arra a pillanatra, hogy elé tegyék a gőzölgő. halászlét. Amikor Kehiiné rájött, hogy kijátszották, nem sokáig neheztelt, mert megtudta, mennyi hasznot hozott ez a kis turpisság a vendéglőnek. Kehli utódjánál, a Híd vendéglőben fő fogás ma a halétel. Sokan fájlalják mostanában, hogy egyre fogynak a fővárosban a hangulatos kisvendéglők, eltüniu k a régi városrészekkel. Arra még sajnos — az óbudaiak sem jöttek rá, hogy egy lakótelepen hogy lehet a régi hagyományok alapján vonzó szórakozó helyeket létesíteni. Pedig volna rá igény, és akinek vállalkozó kedve van, elképzeléseit bármikor megvalósíthatja. Ami azonban a műemléknegyedeket — például az óbudai Fő teret — illeti, nem lehet panasz a vendéglátásra. Nemcsak azért, mert itt szinte egymást érik a vendéglők, sörözők és egyéb szórakozást, kikapcsolódást nyújtó helyek. Mert nem árt, ha észrevesszük, nem csupán a gyomor gyönyöreit szolgálja a megújult Óbuda. Talál itt látnivalót a hazai és a külföldi látogató egyaránt. A Fő tér 1. sz. alatti egykori Zichy kastély ma a közművelődés egyik központja. Egyebek közt itt kapott helyet a Kassák Lajos Emlékmúzeum, az udvarán és az emeleti kamaratermében rendszeresen rendeznek koncerteket és itt tekinthető meg az óbudai helytörténeti kiállítás is. A kastéllyal szemben Lakásmúzeumot rendeztek be Kun Zsigmond népművészeti gyűjteményéből, néhány lépéssel odébb egy régi, de csodálatosan felújított műemlék épületben pedig Varga Imre szobrászművész kiállítását tekinthetik meg a látogatók. És akkor még nem szóltunk a legfőbb látnivalóról, a római kori leletekről, amelyet az Árpád híd aluljárórendszerében állítottak ki. De mielőtt tovább sorolnánk mindazt, amiért érdemes Óbudára látogatni, ismét azt tanácsoljuk: Jöjjön ki Óbudára! S ne csak egy jó túrós csuszára! ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA FOTO: STEFKA ÉVA, GABO« 25
